a hallgatag macska naplója

  Szerdán annyira kiborultam, és olyan rémes hidegfronti rosszullétem volt, migrénnel és émelygéssel, hogy már aznap este eldöntöttem, csütörtökön nem megyek be.

  Kicsit büszke vagyok most magamra, mert általában rossz emberismerő vagyok, és tévesek az első benyomásaim, de ezúttal 3 nap alatt bebizonyosodott, hogy az új kollégáért nem lenne kár, ha most rögtön belecsapna a villám. A harmadik nap vele pont ugyanolyan rémes volt, mint az első kettő, sőt

  Édes istenem, ez az egyik legszarabb munkahelyi nap volt életemben! Botrányt csináltam mindenki előtt (mivel már marha kevesen vagyunk, ez szerencsére nem volt tömeg), lehet, hogy kirúgattam magam. És mindezt hülyeségből, mert hagytam, hogy a paraszt Mari felhúzzon

  Egy ilyen pokoli nap után, mint a hétfői volt, már csak jobb következhetett. Aznap éjjel alig bírtam aludni a dühtől, de Orsi vigasztalt mailen, hogy legalább telefonáltam és nem mentem oda potyára.

  Ha a 2015-re előirányzott 1.000 kilométer futást teljesíteni akarom, akkor még 20.184 métert kell futnom idén. Még négy nap van hátra az évből (a maival együtt); nem lenne sok a 20 km, de sajnos új futási gonddal találkoztam úgy két hete: térdfájással.

  Elhatároztam egy ideje, hogy plazmát fogok adni. Rég kacérkodtam a gondolattal, de mindig elvetettem, mert hiába adnak érte pénzt – naná, hogy főleg ez motivál –, ha idegileg valszeg kevéssé bírnám, hogy 40-45 percig egy tű legyen a csápomban…

  A héten valamelyik nap leájultam a Szigetre futni. Már elhatároztam, hogy amíg bírom, futok párszor hetente. Elég sokan vagyunk kint, ami számomra marha meglepő, mert 20.00 óra előtt a hőség miatt neki sem fogok, ráadásul nyár van. Azt hittem volna, hogy minden futó bulizik vagy nyaral. De nem,…

  A július vegyes volt. Természetesen a legrosszabb, hogy dolgozni kellett, és míg a szabi / nyaralás időtartama kb. 5 percnek tűnik utólag, az azóta munkában töltött egy hónap most olyan, mintha vagy fél éve tartana már.

  Most jövök rá, hogy a május egyébként is egy rémes hónap volt. Pedig remekül indult, aztán romlott, a közepén volt egy nagy krízis, aztán az utolsó napon a családi csapás.

  Minél jobban stresszelek előtte, annál jobban sikerülnek a dolgok. E régi tapasztalatom a Midicittán is bejött. 14.30-kor kezdődött a 7 km-es futam. Faterral megbeszéltem, hogy jóval korábban, 13.00-kor találkozzuk a szigeti bejárónál,

  Pár óra múlva kezdődik a Midicittá, és már napok óta síkideg vagyok. Az utolsó két éjszakán pocsékul aludtam, rémálmaim voltak; most éjjel a fejem is fájt (de éjszaka nem szedek be Algopyrint). – Szerencsére most, reggel, már jobban vagyok; kajáltam, beszedtem egy fél Algót, és most jobb…

  Utálom a nyári időszámítást… Főleg amikor elkezdődik, és egy órával kevesebbet aludhatok. Ma például vagy kilencszer nyomtam le a szundit. Tegnap későn feküdtem le, mert volt a 21 Jump Street, amit már rég látni akartam, és annak mire vége lett, addigra tulajdonképpen a szombati napnak is.

   Furán kettős érzéseim vannak. Egyrészt itt a tavasz, és ettől valahogy jókedvem van, pedig nem vagyok az a tavaszvárós fajta ember – de most valamiért ez van. Másodszor viszont a melóban kissé összecsapnak a hullámok a fejem fölött, azt sem tudom, mihez kapjak… Bár…

  Ma megint csak itthon futottam a lakásban, mint szombaton. Részben az útlezárások és a rendőrök miatt, részben egyszerűen nem volt hangulatom felöltözni és lemászni a sok ember és útépítő munkás közé a rakpartra. Most komolyan, mért kell folyton mindent felszedni és…

  Ez a hét a különböző emésztőszervi nyavalyák jegyében telt (vasárnap este van). Szuper! Múlt vasárnap arra ébredtem, hogy mintha valaki hasba rúgna. Nem az volt, csak rettentő erős hascsikarásos hasmenés tört rám, aztán még egyszer; és végül a fürdőbe való 14.00-i…