a hallgatag macska naplója

  Elhatároztam, hogy a nyaralás után a szabimból fennmaradó 5 szabad napot megpróbálom magamhoz képest tartalmasan tölteni, tehát – szokásomtól eltérően – nem a nyaralás végén és a közelgő munkakezdésen búslakodni!

   Még sosem volt külön melltartóm a futáshoz, egy hete vettem az elsőt. Több éve futok, de eddig elvoltam nélküle… Télen eleve a pamut alsótrikómat hordom a hosszúujjú és polárfelső alá, nyáron meg egy fekete topot szoktam a pólóm alatt hordani, ami nem látszik át, viszont nem is tart semmit – de…

  Életem első „hivatalos” 10 km-es futása minden ellenkező előjel ellenére remekül sikerült. Mármint persze magamhoz képest :-) A szombat délelőtti depresszióm napközben enyhült; egyébként is általában reggel és délelőtt vagyok a legnyomottabb.

  A csütörtöki balhé csomó energiámat elvitte, pénteken emiatt egyrészt nyugodt voltam, de másrészt meg mélyen kétségbeesett. Szerencsére sok meló volt, annyira, hogy még Dóri távozása miatt sem volt időm szomorkodni. Meló után pedig azonnal hazarohantam, és indultunk…

   A blog az utóbbi időben a klasszikus napló formáját ölti. Például most leírom a hetemet, már csak magamnak is. A hétfőn ugye nagyon szerencsésen túlestem. Mivel iszonyú későn feküdtem le és 4.18-kor keltem, a Lavazza és a napközbeni fekete tea úgy-ahogy életben tartott,…

2019. január 1. van, ezúton is boldog új évet mindenkinek! Holnap már megint munkanap van, és mint minden szabadságom végén, megint azon töprengek, hová a fenébe rohant el ENNYIRE az idő, ilyen gyorsan??! Mintha csak ma lett volna, hogy dec. 20. volt, szabim második napja, sok rohanással,…

   Nem egészen két hét múlva lesz a Midicittá, ami 7 km, és neveztem rá. Nem állok valami remekül a felkészüléssel…. Télen sokáig kurva hideg volt, akkor egyáltalán nem futottam. Vagy néha bent, a lakásban :-D Most, hogy itt a tavasz, már lehet kint is. Eleinte a rakparton…

  Ezer éve nem írtam blogot! Ebben főleg a lustaságom a ludas, meg annyi minden történik, hogy estére/hétvégére már nincs ihletem hozzá. Meg még sok apróság…

  Na, szerencsésen túlestem a Midicittán. Ami idén csak 5 km volt, és a Margitsziget helyett a Városligetben rendezték. Mivel utálom azt a totyogást a hatalmas tömegben az utolsó rajtzónában, nevezéskor behazudtam magam az eggyel gyorsabb szakaszba:

  Holtfáradt vagyok. Egy hete és két napja dolgozom az új melóhelyen, nagyon kimerültem…. De ez jóféle fáradtság, amikor abban fáradtam el, hogy csináltam valamit, nem pedig

  A szilvesztert a terv szerint itthon töltöttem egyedül. Megfőztem a hatalmas adag salátát, végignéztem A cinkost

  A kirúgással fenyegetőzős balhé óta eltelt kb. egy hét, lelkileg úgy-ahogy jól vagyok. A hullámvölgy után ha nem is hullámhegy, de legalábbis sík terület jött… Aznap éjszaka felébredtem, ezerrel vert a szívem. Másnap munka után Katival találkoztunk, elmeséltem neki az esetet. Nem jutott szóhoz a…

  Szerencsésen megtaláltam a helyemet a vonaton: ablak mellett, menetiránynak háttal, baloldalt. Vagyis ugyanazt az oldalt láttam, mint idefelé. A háttal ülés nem zavart. A csomagom még így is olyan nehéz volt, hogy egy román lány segített feltenni, aki velem szemben ült. Holott már otthagytam…

  Büszke voltam magamra ezen a héten, mert háromszor is futottam: hétfőn, csütörtökön, pénteken; mindháromszor hajnalban, a rakparton. Első ízben egy híddal kevesebbet bírtam a szokásosnál, ez 4 km, és ebbe is többször belesétáltam. De csütörtökön már sikerült a teljes táv, ami

  Nagy ívben tojok a focira, beleértve az összes világversenyt is és abban a magyar válogatott esetleges részvételét. De most a MAC-ban valami óriáskivetítőn vetítik a meccseket, és noha ez engem abszolút nem befolyásolna, de olyan tippeket kaptam, hogy inkább ne fussak a Szigeten, most, amikor