a hallgatag macska naplója

   Idén ugyan nem voltam végig szabin a két ünnep közt, de legalább karácsony előtt három napig igen. Így most végre kipihentebb voltam karácsonyra. Nem szeretem, ha még 23-án is melózni kell, aztán rohanhatok vásárolni, haza, takarítani, és ott a marha hosszú 24-e, ami előtt ki sem tudtam aludni…

  Hajlamos vagyok a negatív dolgokra koncentrálni, de összességében (eddig) egész jó volt az adventi időszak! Ma van a szabim első napja, és elég fáradt vagyok fizikailag, de visszatekintve elégedett lehetek az utóbbi időszakkal. A legutóbbi óta volt még egy hétfő-keddi szabim, amikor is…

   Szombaton átrendeztük Faterral a szobámat. Most tök jó! Vagyis hát sokkal jobb, mint korábban :-D Anyámnak jutott eszébe az ötlet, amit állítólag említett is nekem, mikor itt járt, de hát 2,5 órán át dumált megállás nélkül, ezt az egy mondatot nem ragadtam ki belőle. Másodszor Fater hozta…

   Imádom a Halloweent, de az idei nem lett annyira szuper. Nemcsak azért, mert megint elmaradt az átkozott Töklámpás Fesztivál!, hanem mert vacakul voltam egész héten, és ez még hétvégére sem szűnt meg egészen. Szerdától betegácsiban voltam, és a hőemelkedés meg étvágytalanság szépen el is múlt.…

  Kalandos hétvége, illetve utóbbi napok…. Addig-addig töprengtem a fehérzaj-gépen, még pénz is volt rá félrecsoportosítva, hogy végül egy másik elektronikai eszköz kellett soron kívül, a címben szereplő :-D Szombat reggel itt ültem a gép mellett, az utolsó kávét ittam, de sajnos nem a fülénél…

  A frász jött rám, a legutóbbi hazaérkezéskor egymás után kétszer is majdnem szívinfarktust kaptam… Baszki, ezt a parát! Az első az volt, hogy ahogy jövök fel a lépcsőn, és szokás szerint kotorászom a táskám kis belső zsebében a kulcscsomó után, az nincs ott.

  Vegyes, mert volt benne jó és rossz is: jó, hogy találkoztam a gyerekekkel és több órát is együtt töltöttünk (mekkorák már! :-); rossz, mert szombat éjjel megint műsort adtak a diszkópatkány szomszédaim, amitől az alvás minősége és mennyisége romlott. Pénteken elengedtek minket félórával…

   Már írtam az új szomszéd párocskáról több ízben. Ezek miatt az éjszakai alvásom elég hektikussá vált a beköltözésük (egyben Zsófi baba születése) óta. Fingom nincs, mit csinálnak ezek, dolgoznak vagy tanulnak-e, de nem kell korán kelniük, az tuti, és így ráérnek éjszaka zenét…

   Közeleg a nyár, nyaralás lefoglalva, Zsófi megszületett, oltást megkaptam és eltelt a két hét, súly 52 kg alatt, szóval úgy személyesen nincs különösebb gondom, csak a címben szereplő két tényező zavaró. Azok sem úgy, hogy éjjel-nappal pörgök rajtuk, hanem hangulattól függően néha nagyon…

   Elmondtam anyámnak az új baba hírét. Addig egész normális volt a családlátogatás, ettünk, dumáltunk filmekről meg minden, aztán elvonultam a mutterral a szobájába és próbáltam könnyedén közölni vele az új unokagyereket. Voltaképpen nem fogadta annyira rosszul, mármint nem kezdett hisztérikusan…

  Egy egész évben meleg lakásból költöztem (vissza) egy egész évben hűvös lakásba :-D Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Az előző albérlet állandóan meleg volt. Ami télen isteni. Már ősszel, ahogy elkezdett hűvös lenni, a gondnok bekapcsolta a kazánt (házközponti fűtés), így a szobában már…

   Pár hete azon kaptam magam, hogy a járvány kapcsán bizonyos fokú kárörvendezés is elfogott. Persze nem mindenkivel szemben, csak aki megérdemli, és szégyellem is kicsit, na de akkor is így van, úgyhogy most kifejtem :-)

  A költözés után, de még a koronavírus-vészhelyzet előtt a gondolataimat főleg az új lakás kötötte le. Egyébként is nagy esemény egy költözés, főleg úgy, hogy nem vettem ki szabit, hétfőn ugyanúgy mentem dolgozni, és a melóhelyen nem meséltem róla senkinek.

  Az albérlet hivatalos visszaadása nagyjából úgy zajlott, ahogy előzetesen elgondoltam. És tkp. mindenben nekem volt igazam: meghatalmazás nem kellett, zárcsere kellett, és valamin balhézni fognak, de pont nem azon, amire gondolnék; valamint hogy valamennyi pénzt tutira kérni fognak.

  Ezekről az élményekről azon frissiben kellett volna írnom, hogy spontán legyen, de akkoriban nem bírtam még tovább foglalkozni velük, mint ahogy megtörténtek. Így csak most írok, amikor már nem spontán, viszont most már sírógörcs és kézremegés nélkül tudok visszaemlékezni, fásultan. Szóval a…