a hallgatag macska naplója

   Még több mint egy hét van hátra lakbérfizetésig – most, amikor írom, nem amikor élesítem –, de már sokszor síkideg vagyok. Legutóbbi alkalommal a tulaj öreganyja volt csak otthon, aki adott egy fénymásolt cetlit, hogy a tulaj és a nője összeházasodnak és engem (is) meghívnak a polgárira. Én…

   Ez a hét már előre fárasztónak ígérkezett: hétfőn lakbérfizetés, kedden találkozás Barbival, szerdán plazmaadás. Éreztem, hogy marha fáradt leszek. Jó, Barbival találkozni persze sirály, de ő fél ötig dolgozik és előre tudtam, hogy nem egy órát fogunk dumálni (így…

  Öcsémék jól javasolták, hogy egészen precízen kell megfogalmazni a kívánságainkat. Én az e heti lakbérfizetés reggelén fohászkodtam is konkrétan, hogy menjen minden rendben a lakbérrel, legyenek otthon, hamar végezzek, és szépen vegyék tudomásul a bojlerügy lezárását és a havi részletekben való…

   Úgy döntöttem, most már komolyan muszáj beszerezni és felrakatni egy új bojlert. De még nem hétfőn. Vasárnap volt a Vámpírok Bálja, fél tizenkettőkor kerültem ágyba, és 4.20-kor már keltem – tudtam, hogy hétfőn meló után arra sem lesz már eszem, hogy a nevemet leírjam. 

  Sokszor van, hogy ami rettenetes napnak ígérkezik és rémesen félek tőle, az végül egészen normálisan alakul. A mostani hétfőtől például iszonyúan stresszeltem. Annyira, hogy tudtam belül, olyan rémes már igazán nem lehet, amennyire én tartok tőle. És összességében…

  Egyébként is utálom a hétfőket, utálom a lakbérfizetési napokat, utálom a koránkelést és a negatív irányú változásokat, holnap pedig jóformán minden együtt vár rám, amit utálok: a., hétfő, b., lakbérfizetés, c., tulaj fejébe verni, hogy új bojler kell, d., 6.30-as…

  Öcsém azt állította nemrég, hogy nekem a lételemem az aggódás, nem találom a helyem, ha nincs min aggódni. Ebben mondjuk van valami, tényleg szinte folyton aggódom. De nem öncélúan! Az nem úgy van, hogy reggel felkelek, hogy „Úristen, min aggódhatnék ma?!” Hanem reggel…

  Tessék!! Mindig szarik valamit a kutya, hogy valamelyik volt kolléganőmet idézzem… Pont elég stresszes volt az elmúlt pár hónap, reméltem, hogy legalább a decembert úgy-ahogy kihúzom újabb idegesítő tényező nélkül, erre most ez.

  Szeptember közepén végre eljött a festés, amitől majd’ egy éve rettegtem. Miután letisztáztuk, hogy kettesben csináljuk Faterral, és hogy az erre a célra gyűjtögetett pénz több mint elég lesz a cuccokra, kicsit megkönnyebbültem.

  Hát, ez a dolog már régóta lógott a fejem fölött, úgyszólván két éve rettegek minden lakbérfizetés előtt. Igaz, csak részben a lakbéremelés miatt, mert többnyire azért izgulok, hogy egyáltalán eszükbe jutott-e, hogy ma megyek, vagy nem találnak-e ki még olyan faszságot, mint tavaly a festés stb.

   A rossz hírek csapatostól jönnek. November elején – még magamhoz sem tértem Endre halálhíréből – hétfőn jött a következő lakbérfizetés. Újabban már kevésé izgultam emiatt, mert többnyire a nyanya volt csak jelen (a tulaj anyja), aki meg már félig szenilis, csak szépen összeadom előtte a…

  Azarohatt mosógép már megint besztrájkolt. Nem most, hanem ma két hete, csak nem volt energiám eddig írni róla. Vasárnap, mikor összejött egy csomó mosás, betettem mindent a mosógépbe, rá a mosószert, beindítottam, és kész. Beszívta valamennyire a vizet, de ezt is rohadt sokáig, aztán szépen…

  Már megint fennakadás van a lakásom számláival! Pontosabban „csak” a közös költséggel. Múlt héten jövök haza, a postaládában a szokásos kimutatás a közös képviselőtől a befizetett kk.-ról. Megrökönyödve láttam, hogy kéthavi elmaradásunk van, amit „fizessünk be 8 napon belül”. Nem fizettem be,…

  Rég foglalkoztat ez a téma, persze, mert jó sokáig érintett voltam benne. Szóval, mikor olvasom a sok fikázást, hogy „felnőtt harmincasok még mindig otthon laknak! Borzalom!” – nagyjából magamra veszem és felháborodok rajta. OK, most már több mint két éve egyedül élek albérletben, de

  Szerencsésen túlvagyok az e havi lakbérfizetésen. Simán ment, a tulaj volt otthon, már nem volt annyira benyugtatózva, mint a múltkor.