a hallgatag macska naplója

  A tömör lényeg megtalálható a címben, bővebben pedig így történt.

  Ahogy most visszaolvasok, még nem is írtam a „béremelésről”, amit kaptam nemrég. Elnézést, de csakis idézőjelben tudom ezt említeni, annyira szánalmas… Mondjuk mostanra már némileg elpárolgott a mérgem és inkább csak röhögök rajta. Szóval valamikor május elején jött az „osztályvezető” (hát ez is…

   Mielőtt megjött a 25 éves jubileumi jutalmam, már listákat írtam, hogy mire fogom elverni a pénzt :-D Nem is tudtam, hogy mennyi várható pontosan. A nettóm ugyebár nincs 200 rugó, és az extra pénzekből mindig még sokkal többet levonnak, mint egyébként (ami eleve sok levonás), tehát kb. 300…

  Tegnap két dolgot is tanultam. Először, a mi kis munkahelyünkön le kell ugyan dolgozni a 30 perc ebédszünetet, viszont napközben igénybe venni – a már ledolgozott időt –, azt nem szabad. Másodszor, melóhelyen ne légy őszinte és ne bízz meg egyik kollégádban sem!

   Még több mint egy hét van hátra lakbérfizetésig – most, amikor írom, nem amikor élesítem –, de már sokszor síkideg vagyok. Legutóbbi alkalommal a tulaj öreganyja volt csak otthon, aki adott egy fénymásolt cetlit, hogy a tulaj és a nője összeházasodnak és engem (is) meghívnak a polgárira. Én…

   A lényeget illetően nincs bennem habozás, innen mindenképp le fogok lépni. Csak asszem, nem most azonnal – ahogy egy hónappal ezelőtt terveztem –, hanem mégiscsak megvárom a jubileumi pénzemet. Tudom, ez gyengeségnek meg időhúzásnak tűnik mások számára, de én nem egészen így érzem. Először is,…

   Úgy döntöttem, most már komolyan muszáj beszerezni és felrakatni egy új bojlert. De még nem hétfőn. Vasárnap volt a Vámpírok Bálja, fél tizenkettőkor kerültem ágyba, és 4.20-kor már keltem – tudtam, hogy hétfőn meló után arra sem lesz már eszem, hogy a nevemet leírjam. 

   Ezt most csak tömören fogom leírni…. nincs erőm, sem kedvem cifrázni vagy kielemezni az érzéseimet, teljesen ki voltam borulva és még most is egyszerre vagyok nagyon szomorú és nagyon dühös. Szóval március eleje óta várjuk az új kinevezést, ami már a rabszolgatörvény alapján készült, és…

  Öcsém azt állította nemrég, hogy nekem a lételemem az aggódás, nem találom a helyem, ha nincs min aggódni. Ebben mondjuk van valami, tényleg szinte folyton aggódom. De nem öncélúan! Az nem úgy van, hogy reggel felkelek, hogy „Úristen, min aggódhatnék ma?!” Hanem reggel…

  … meg szárnyal a gazdaság meg effélék, még van, aki elhiszi, amikor ezt hallja a köztévén vagy olvassa a Lokálban. Az a vicces, hogy a személyes tapasztalatok tök mást mutatnak, jó lenne észrevenni, számolni és elgondolkodni.

  Hát, ez a dolog már régóta lógott a fejem fölött, úgyszólván két éve rettegek minden lakbérfizetés előtt. Igaz, csak részben a lakbéremelés miatt, mert többnyire azért izgulok, hogy egyáltalán eszükbe jutott-e, hogy ma megyek, vagy nem találnak-e ki még olyan faszságot, mint tavaly a festés stb.

  Vannak ezek a pici bosszúságok, amikért nem éri meg balhét csapni, de azért felháborítanak. Ilyen pl. ha a Burger Kingben becsapnak egy kisebb összeggel.

   A rossz hírek csapatostól jönnek. November elején – még magamhoz sem tértem Endre halálhíréből – hétfőn jött a következő lakbérfizetés. Újabban már kevésé izgultam emiatt, mert többnyire a nyanya volt csak jelen (a tulaj anyja), aki meg már félig szenilis, csak szépen összeadom előtte a…

  Már eddig is sokszor láttam egy nagydarab félcigány kéregetőt a négyes-hatoson, aki beszólt mindenkinek, aki nem adott neki pénzt. Szerintem ugyanaz, aki régebben a Váci utcában kéregetett ugyanilyen modorban. Szombat reggel nem vele, hanem egy hosszú hajú kollégájával volt szerencsém összefutni,…

  A tíz évvel ezelőtt tíz évre megkötött életbiztosításom heteken belül lejár! Nagyon vártam már erre :-) Egyrészt nem haltam meg.