Ahogy már írtam, az idei nyaralás összességében jólesett, de volt egy csomó dolog, ami nagyon zavart. Ezek 99 %-a Faterhoz kötődött. Nem tudom, idén én voltam-e ingerültebb (lehet, mert 3 nappal előbb jött meg, mint kellett volna), vagy Fater hülye dolgai felerősödtek, vagy eddig is ilyenek voltak, csak könnyebben hunytam szemet fölöttük. Mindegy, a lényeg, hogy most marha sok olyan dolog volt, ami kurvára idegesített!
Hálistennek a születésnap vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivennem rá. Pár rossz tapasztalat után ugyanis eldöntöttem, szülinapon nem vagyok hajlandó dolgozni. Igen rossz, mikor jön valami bunkó ügyfél/kolléga/főnök valami parasztsággal, miközben neked születésnapod van. Szerencsére idén ez nem volt gond!
Ez régi elvem egyébként is. Hivatalokba írt mail szeret elveszni. Már nem dolgozik ott vagy gyesen van az ügyintéző, akinek írod (kiss.piroska@sohivatal.hu), aztán várhatsz az idők végezetéig a válaszra. Aztán van, hogy mailre nem is lehet válaszolni, az előző munkahelyemen például simán szabad volt és válaszoltam is sokszor, hivatalos formában, de mailben. A mostani melóhelyen csakis a postacímre válaszolhatunk, papírlevélben, ha egyáltalán nincs meg a címe az ügyfélnek, akkor megírjuk Wordben, kinyomtatjuk, főnök aláírja, beszkenneljük és így megy mailben a válasz…
Most érkeztünk haza a nyaralásból. Ilyen is nagyon ritkán van, de most kivételesen jólesett hazajönni! Nemtom… nem vagyok ma jó formában. Ma kezdődött a melegfront, rémes fejfájásom és émelygésem van, és Fatert is valahogy nehezebben viseltem idén, mint korábban. … A napközben evett margarinos fehér zsömlés szendvicsek megfeküdték a bélésemet, legszívesebben nem ennék semmit két napig…. De most azért leírom a tömör beszámolót.
Tavasszal eldöntöttem, hogy kipróbálom a saját házi kenyér sütését. Én ugyan nem a járvány miatt, mint a többi kétmillió ember, hanem mert Öcsémék mindig házit esznek, amit Ági saját maga süt, és az annyira finom, hogy le se lehet írni. Ennél már csak akkor volt még finomabb, mikor egyszer megpirította… Hát az volt életem legjobb kenyere.
Már írtam többször, hogy gyűlölöm a maszkot. Ennek ellenére hordom, ahol kötelező; de csakis ott. És szabályosan, nem úgy, mint sok türhő, aki felveszi, aztán lehúzza az orráról, mert nem kap levegőt, aztán lehúzza a szájáról is, hogy tudjon társalogni asszonypajtással, tehát az állán hordja a maszkot és roppant büszke magára.
Rövid időn belül kétszer is találkoztam az Öccs-családdal, mert először a kölök 2. szülinapja volt, a következő szombaton pedig – megint – tűzifát pakoltunk :-)
Szabi első napja, hétfőn indulunk nyaralni… Nagyon vártam már, hogy végre ne kelljen fél ötkor kelnem, meg a szusszanás is jólesik. Eddig csak 1 nap szabin voltam idén, Zétényke szülinapján.
Azt terveztem, hogy nyitásra elballagok a Decathlonba, ahol már voltam más ügyben múlt héten is, de akkor nem vettem kellemes ujjatlan lenge futófelsőt, amit pedig megnéztem akkor. Most, miután hét közben egyszer futottam 3 Városliget-kört meleg fülledt időben, és majd’ megdöglöttem a hőségtől, eldöntöttem, hogy kell ujjatlan lenge futófelső.
Az utóbbi hetekben a szokásosnál is jobban elegem lett az alakomból… A varjútámadás után tartottam némi szünetet a futásban – 1-2 hetet terveztem, állítólag addigra lecsitulnak ezek a fióka miatti izgulások. Úgyis volt dolgom a következő futás időpontjában, az az utánit pedig jógával akartam kiváltani.
Olvastam egy szuper kommentet, miszerint a „kormány” intézkedéseinek három oka lehet: 1. lopás, 2. véletlenszerűen kiválasztott csoport öncélú baszogatása, 3. dilettantizmus.
Csak azért nem lájkoltam ezt, mert a FB-n volt, és ott van két kolléganőm is. Valamint nem hiányzik, hogy elvigyen a nagy fekete autó – a fánkzabálók most, úgylátszik, a FB-ra vannak ráállítva.
Most, hogy sokkal többet vagyok itthon, mint rendesen – mert csomó minden bezárt, ahová mennék –, végre sort kerítettem olyan filmek megnézésére is, amiket eddig kerültem. Vannak ugyanis olyan filmek, amikről hallja az ember, hogy jók, meg tudja is, hogy jók, meg olvasott is róla, de viszont azt is tudja, hogy ezért vagy azért nyomasztóak. Az ilyeneket mindenféle ürüggyel kerülni szoktam, mert kinek hiányzik, hogy a film után pálinkát vagy citromfű kapszulát kelljen beszedni és utána két napig depressziós legyen.
Megint beigazolódott régi meggyőződésem, miszerint többnyire nem onnan ér támadás, amerről várod vagy amire fel vagy készülve, hanem tök váratlan irányból. Például arra mindig számítottam, hogy futás közben rám támadhat egy őrült vagy egy szatír, esetleg kutya (ez utóbbi már volt is). De hogy madár támadjon meg, mint Hitchcocknál, azt álmomban sem hittem volna! :-O
Új infó: a Westendben nem kell maszkot hordani! - Én ugyan felvettem, meg a kormányrendeletben is azt mondják, hogy kell, de a gyakorlatban velem egyszerre jött be egy tetovált, szakállas fickó maszk nélkül, és a szőke biztonsági őr nő valamit lagymatagon utánamotyogott ugyan, de amúgy nem történt semmi. Kifelé menet pedig két tinédzser jött szembe, egyiken sem volt (a biztonsági őr csaj a telefonját nyomkodta).
Meghalt Évi néni a napokban. Persze már várható volt, sőt évek óta számítani lehetett rá, sőt ő maga már évek óta mondta, hogy nem igazán akar már így élni, de most mégis nagyon szomorú vagyok. Azt gondoltam, ha majd ez bekövetkezik, inkább megkönnyebbülést fogok érezni, mindkettőnk miatt. De most csak szomorú vagyok.
Egy egész évben meleg lakásból költöztem (vissza) egy egész évben hűvös lakásba :-D Mindkettőnek van előnye és hátránya is. Az előző albérlet állandóan meleg volt. Ami télen isteni. Már ősszel, ahogy elkezdett hűvös lenni, a gondnok bekapcsolta a kazánt (házközponti fűtés), így a szobában már minimálisan ment a radiátor, de a fürdőszobai és az előszobai radiátor pláne, azokat nem is lehetett kisebbre csavarni. Olyan tehát sosem volt, hogy a fürdőben fáztam volna. Sőt, nyáron inkább ellenkezőleg.
