a hallgatag macska naplója

A héten már megvolt a költözés az új munkahelyemre, viszont még két napig a régi helyemen voltam státuszban, és a régi munkáimat csináltam. Így kicsit felemásra sikeredett a helyzet, itt is meg ott is voltam, egyszerre két helyen…

„Ami nem öl meg, az megerősít”: utálom ezt a mondást és többnyire nem is igaz, de most valahogy ez volt nálam az elmúlt időszakban. Annyira nem is idegeskedtem az áthelyezés miatt, mert idegeskedni kellett az ugyanekkor esedékes babaszületés, valamint a második oltás miatt is, amelyek amúgy mellesleg pont egy időben esedékesek, tehát majd szabit kell kunyerálni a leendő új főnöktől.

Ha csak egy ilyen dolog állna előttem, valszeg éjjel-nappal azon pörögtem volna az elmúlt hetekben, de így, hogy három ilyen dolog van, valahogy eloszlott az aggodalom, és egészen sokáig szinte nem is idegeskedtem miattuk.

Az oltás reggelén egész jó hangulatban ébredtem. Kifejezetten örültem, hogy ma délelőtt „csak” az oltásra kell koncentrálnom, ahelyett hogy az áthelyezés miatt idegeskednék.

Még aznap reggel is vacilláltam, hogy egyáltalán jó ötlet-e beoltatni magam?? Eddig tényleg olyan egészséges voltam. Hátha nem okos gondolat most megbolygatni az immunrendszeremet ezzel az OROSZ! oltással. Az is megfordult a fejemben, hogy ha észrevétlenül bennem van már a vírus, pláne nem jó gondolat ráereszteni most még az oltást is, de hát két és fél nappal előbb tudtam csak meg, hogy ma beoltanak, igazán nem volt sem időm, sem pénzem tesztet csináltatni (mert persze központilag nem csinálnak az oltás előtt, pedig szerintem igazán kéne).

Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ennyire mozgalmas hetem! Először csak az unokahúg egyre közeledő születése miatt izgultam; aztán bejött a képbe az oltás, amiről igazán nem hittem volna, hogy ilyen hamar aktuális lesz.

Miután a második Szputnyik-időpontot elfogadtam, és kimentem helyszíni szemlét tartani, délután bementem melózni, azon törve a fejem, hogy adom be a főnöknek, hogy az oltás után esetleg késni fogok, ha nagyon elhúzódik a sor. 

A múltkori elutasított oltás után kb. kétóránként néztem a freemailemet, ír-e megint a háziorvos. Elhatároztam, hogy a következő időpontot már mindenképp elfogadom (kivéve, ha kínai vakcina van).

A munkahelyen csekkoltam a telefont egyik délután, hát valóban jött újabb mail! Megint csak a Szputnyikot javasolta, de szerencsére olyan, délelőtti időpontban, amikor még reális, hogy utána beérek a munkahelyre. Vissza is írtam, hogy OK (de persze aggódtam előtte, hogy a telefonról tudok-e freemailre válaszolni – még sosem csináltam). Végül úgy tűnt, sikerül.

A délutános műszaknak azért sok előnye van! 4.30 helyett 6.20-kor kelek, de ha kedvem tartja, benyomom a szundit, kellemesen megkávézhatok és mindenfélét elintézhetek meló előtt. Ráadásul a munkaidő is rövidebb. – Ez utóbbi mondjuk frusztrál, mivel a meló mennyisége meg ugyanannyi.

Múlt héten megint mentem Öcsémékhez Zéténnyel játszani, amíg Ági dolgozott.

Hihetetlen dolog történt. Jövök haza este a melóból, szokásból ránézek a nem használt freemail-fiókomra, erre ott egy bejövő mail a háziorvostól, hogy „Covid vakcina”.

Először azt hittem, a mutternak válaszolt, aki mailben tervezett kérdezgetni tőle ezt-azt, de azt a mailt még meg sem írtuk, és azt nem freemailről küldtem volna el. Megnyitottam, és kiderült, hogy a doki oltópontra akar küldeni most péntek délelőtt!!

A héten regisztráltam az oltásra, a legkevésbé használt freemailes címemmel, mert ki kíváncsi a habonypropagandára. Ezen mondjuk nem kellett volna aggódnom, a freemailre azóta sem jött semmi, se kép, se hang, se propaganda, se visszaigazolás. Utóbbit persze nem is vártam, hisz az egész ország azon röhög vagy dühöng, vérmérséklet függvényében, hogy a nagy okos „kormány” arra képtelen volt, hogy olyan oltásregisztrációt csináljon, ami küld egy kurva visszaigazolást, mint bármelyik pizzás cég.

A délutános hetem igen kellemesen kezdődött: március 15., hétfő! :-) Hálistennek! Jól kialudtam magam, takarítottam, rendeltem egy pizzát, aztán délután a Margitszigeten sétáltunk Zsuzsival, aki eredetileg azt akarta, hogy kiránduljunk a hegyen. De nekem pont ekkor jött meg és elég intenzív volt a menstruációm, így a Szigetet javasoltam, ahol sok a nyilvános WC. Jól is esett a séta.

Az igazi délutános munkanapjaim keddtől jöttek.

u.i.  

Az osztályunkon három Covid-pozitív kolléga van, mint ez múlt héten kiderült. Még emlékszem, mikor tavaly először találtak egy-egy embert valami polgármesteri hivatalban, rögtön mindenkit hazaküldtek, sósavval lefertőtlenítették az egész épületet, leteszteltek mindenkit stb. Nálunk most a füle botját sem mozgatta senki (felsőbb vezetés mármint). … Hulljon a férgese!

A legújabb lezárásos rendeletben szerepel a „home office a közigazgatásban”. Ezen sokat röhögtem, mert a legtöbb helyen ez nem megoldható, nem is annyira az ügyfélfogadás miatt, hanem mert annyi, személyes adatokkal tömött rendszert használunk, pl. lakcímnyilvántartás, amit aligha lehet a dolgozóknak az otthoni gépekre áttelepíteni. Pláne több száz embernek.

Minden évben várom a március 15-ét, főleg ha munkanap. Pontosabban: csak akkor, ha munkanap :-D – mert egy szombati szabadnappal nem sokat érek. Idén hálistennek hétfőre esett! Magamhoz képest sűrű programom volt. – Ha nincsenek a lezárások, még sokkal jobb lett volna, Szegedre vagy Győrbe utazással, de hát mi értelme elutazni egy másik városba, hogy ott is a bezárt boltok körül keringjünk. Így maradtam itthon.

... az itt a kérdés. Most már egyre inkább azon gondolkodom, hogy esetleg mégiscsak beoltatom magam a Covid ellen. Eddig nem regisztráltam, de most körbekérdeztem az ismerősöket és kiderült, hogy azok kaptak oltást a napokban (március 10. van), akik még decemberben regisztráltak. Ezzel a tempóval én nyilván novemberben kerülnék sorra. De mindenesetre regisztrálni legalább kéne, hogy egyáltalán rajta legyek „a listán”.

Ellustultam a naplóírás terén. Ennek részben az is az oka, hogy a blog.hu többnyire baszik beengedni a blog felületére valamiért, és csak másnap tudom kitenni a posztot, az viszont elkedvetlenít, hogy megírok valamit, és nem tudom kitenni, holott nyilván azért írom, hogy kitegyem.

Alvás szempontjából nem jól alakult ez a hét: kedden már éjjel fejfájásom volt, és migrénnel ébredtem – ahogy szombaton és vasárnap is, csak hálistennek akkor még ezt nem tudtam – csütörtökön meg anyámékhoz mentem és utána elcsesztem itthon az időt, így későn feküdtem le, így péntekre virradóra is keveset aludtam. Pedig pénteken meló után Tesómékhoz voltam hivatalos, Zéténnyel játszani kissé, míg Ági felkészül a szombati munkájára.