Másodikos szakiskolás voltam, mikor – épp az évnyitóról hazafelé tartva – az Astorián a mozgólépcsőn leszólított egy srác, bemutatkozott, megpuszilt, és egész pontosan már nem is tudom, hogyan, de a lényeg, hogy ’járni’ kezdtünk, és az első úgymond hivatalos pasim lett.
Szilveszter körül jártam a Müllerben, többek között teát is venni. Talán a rooibos fogyott éppen el. Alaposan áttanulmányoztam az egész teás polcot, és megakadt a szemem egy dobozos, por alakú teán, ami rohadt drága volt és matcha teának hívták.
Már hallottam valamit a matcháról, de eddig nemigen érdekelt, különben is eszméletlenül drágának tartottam. De ezúttal valahogy felkeltette az érdeklődésemet…
Elmondtam anyámnak az új baba hírét. Addig egész normális volt a családlátogatás, ettünk, dumáltunk filmekről meg minden, aztán elvonultam a mutterral a szobájába és próbáltam könnyedén közölni vele az új unokagyereket. Voltaképpen nem fogadta annyira rosszul, mármint nem kezdett hisztérikusan ordítani, de tudom jól, hogy ilyenkor még napokig rágja magában és majd X idő múlva, mikor kitalálja, hogy ki a hibás – mostanában jellemzően Fater, aki kéznél van –, majd azzal fog ordítani.
Elég ideges vagyok, holnap megyek az ősökhöz, és most már tényleg meg akarom mondani anyámnak Tesómék új babáját. És előre tudom, hogy micsoda őrületes balhé és ordítás lesz belőle (ha nem is azonnal, akkor pár nap múlva)…
Felmerülhet, hogy miért nem mondtuk meg neki eddig, mikor én pl. már szeptember közepe óta tudom. Először is nem volt publikus egy ideig. Aztán meg annyira lefoglalta a teljes agyamat a tény, hogy majd én vigyázok Zétire a szülés alatt, hogy hetekig semmi másra nem bírtam gondolni, majd’ megkattantam a rettegéstől és ugyanakkor persze örültem is, hogy sokat leszek vele. Mire ez a beszűkült tudatállapotom elmúlt, addigra kb. december lett.
Ritkán van ilyen, de most kivételesen én is ugyanúgy érzek, mint a lakosság 90 %-a: a tököm tele ezekkel a rohadt lezárásokkal, korlátozásokkal, maszkviseléssel!!
Baromi türelmes ember vagyok, egy ideig. November közepe viszont már kurva régen volt. Mi a faszért kell nekem reggel 6.00-kor a -2 fokos sötét utcán maszkot hordani?! Miért nem lehet elmenni egy nyomorult moziba, beülni a Burger Kingbe a Zsuzsival úgy, mint ősszel? Eplényben egymás seggében állnak a népek a kis síléceikkel, ahogy azt minden nap látom az Időkép webkameráján. Az tök rendben van. Akkor miért nem nyithat ki legalább az a szerencsétlen Állatkert??
JANUÁR
Így éltünk Mezopotámiában (picit jobbat vártam, de érdekes)
A pöttöm boltkóros (jó kis karácsonyi szünetes könyv, mármint az első fele)
Kisasszonyok (januárra való)
Állatorvosi pályám kezdetén (imádnivaló; de nem lehet könnyű az állatorvos dolga sem :-)
A 2020. évi téli szünet is – mint mindegyik – eszméletlen hamar elszállt. Ez persze még rosszabb volt, mint a korábbiak, mert nem lehetett menni tkp. sehová :-( Se mozi, se fürdő, se kávézó, kirándulni sem igen lehetett, mert vacak zegernye idő volt, borús és még csapadékos is, és elég hideg. Eleinte ostoroztam magam, hogy így telik el a szünetem, hogy „nem csinálok semmit”, de végül elengedtem ezt a gondolatot, és próbáltam csak pihenni, hisz nem is nagyon volt más lehetőség.
Valamiről eszembe jutott A tégla c. film a napokban, arról meg az, hogy mennyire nem voltam megelégedve vele. Scorsese ide vagy oda, de mégiscsak egy remake, amellett egyes részei nem tetszettek, aztán meg a zsaruk közé beépült bűnözőt, meg a bűnözők közé beépült zsarut DiCaprio meg Matt Damon játszotta, akik egykorúak, egyforma magasak, baromira hasonlítanak. Az én arcmemóriám meg olyan, hogy ha a beszélgetőpartnerem 5 percre kimegy a szobából, visszajövés után újra be kell mutatkoznia (ezt nem én találtam ki, egy hozzám hasonló ember írta kommentben, de rám is illik :-D)
December 26-án valószínűleg egész nap lázasan kellett volna főznöm és takarítanom, de addigra már olyan kilométerhiányom volt és olyan punnyadtnak éreztem magam, hogy korán keltem, és reggeli + két kávé után inkább elmentem és gyalogoltam vagy egy órát. Pedig rohadt hideg volt, és a városban alig járt ember, holott 9.00 elmúlt. Kicsit bánatos is voltam, más években ilyenkor viszonylag nagy élet van, karácsonyi vásárok, forralt boros standok stb. … Ha most találtam volna egy ilyen standot, bizisten vettem volna ott egy kávét és egy forralt bort. De hát nem volt.
Nem volt 100 %-ig karácsonyi hangulatom 24-én, mivel előző nap még dolgoztam, nem aludtam ki magam tökéletesen, és nem éreztem azt a „de jó, szünet van” megkönnyebbülést sem… De azért jó hangulatban keltem fel 24-én, betoltam a jó kis reggelit, a két kávét, aztán nekifogtam a takarításnak.
Nem takarítottam ki teljesen, a talajmenti takarítást direkt 26-án délelőttre tartogattam, mert aznapra vártam a vendégsereget, és tudtam, hogy addig úgyis összejárom a padlót.
Hihetetlen, holnap karácsony. Persze már rég van karácsonyi hangulatom, meg nagyon kéne a szünet és a pihenés, de akkor is olyan furcsa időszak ez most. Például annyira rákoncentráltam az ajándékok és vendégségi ételek beszerzésére, hogy csak tegnap döbbentem rá, hogy karácsonykor én is fogok ajándékot kapni! :-D Nahát, ezt az apróságot eddig tisztára elfelejtettem idén :-D
Fater szülinapját ünnepeltük decemberben, munkanapon. Meló után felrongyoltam az ősökhöz az ajándékokkal és az útközben vett jóféle Szamos tortaszeletekkel – mentes a Faternak, rendes nekünk. Volt rendes főtt kaja, aztán köszöntés, aztán a desszert.
A Szájer-balhé pont akkoriban pattant ki és Faternak kb. 30 másodpercenként érkeztek a viccesnél viccesebb képek FB-ra, amiket megnéztünk és sírva röhögtünk;
Na, kész, látszik, hogy cafatokban vannak az idegeim és fáradt vagyok… Szóváltásba kerültem egy kéregető szutyokkal az utcán. Az alábbiak szerint történt.
Tulajdonképpen sikerült a fogyás. Nagy vonalakban már korábban leírtam a stratégiát. Nem a „nem eszem semmit és egy hét alatt lefogyok 5 kg-t” vonalat követtem, mert most – 43 évesen – tartós fogyást akartam, amit utána tartani FOGOK.
És a korlátaimmal is tisztában voltam, ezért nem azt mondtam, hogy „semmi cukor, semmi fehér liszt, semmi zsír”, mert tudom, hogy azt sem bírnám.
Jól megszívtam a köcsög ProBono miatt. Szabin voltam, takarítottam, vásároltam, aztán délután nekifogtam a munkahelyi vizsgákat megcsinálni, mert idén megint kitalálták, hogy a saját belső vizsgával meg kell csinálni a tűz-munkavédelem, meg IT-adatbiztonság házi vizsgákat.
Online lehet ezeket teljesíteni, így itthon akartam megcsinálni, mert december volt és szorított az idő.
