a hallgatag macska naplója

  Ezt nem most kellett volna megírnom, hanem egy héttel ezelőtt, amikor még friss volt az élmény, és meleg és verőfény volt, most meg sötét és hideg, de most már nem halogatom tovább, mert totál el fogom felejteni :-D De csak tömören írom le, mert marha fáradt vagyok és kimondottan másmilyen…

Igen jól telt ez a hétvégém, amibe a péntek délután is beleszámítom, így még hosszú is volt! Maraton-rekord, családi esemény, választási győzelem :-) 

  Megvolt a Spar futás! Istenem, mennyit izgultam előtte, aztán úgy elszaladt az a szombat, mintha egy perc lett volna! Már hetek óta be voltam tojva, hisz megint a 10 km-en indultam, amit eddig versenyen még csak egyszer futottam le. OK, hogy a Szigeten már többször tettem 2 kört, ami 10.600…

   Hát megvolt vasárnap a nagy családi futóverseny! :-) Eléggé izgultam miatta, de nagyon jól alakult a nap. Öcsém már vagy két hónapja javasolta, hogy nevezzek be náluk a városnapi futásra, 7 km-re (miért nincs 5 km?) Ő nevezett a 21-re, Ági Zéténnyel szintén a 7 km-re, ha én is neveznék, akkor…

  A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam…

   A tágabb értelemben vett hétvége most elég műsoros volt: szombaton Évi néni, vasárnap Öcséméknél kerti meló, hétfőn lakbérfizetés. Ez utóbbi miatt természetesen tök feszült voltam, mint mindig, már pénteken is. 

  Elhatároztam, hogy a nyaralás után a szabimból fennmaradó 5 szabad napot megpróbálom magamhoz képest tartalmasan tölteni, tehát – szokásomtól eltérően – nem a nyaralás végén és a közelgő munkakezdésen búslakodni!

   Szombat este felhívott Öcsém, hogy nem-e megyek-e velük másnap túrázni? Mondtam, hogy nem, mert a vasárnapot már precízen megterveztem: hajnalban futás, aztán takarítás, aztán hajmosás, mert az már 4. napos volt és úgy állt, hogy a csövesek is sikoltozva elfutottak volna…

  Életem első „hivatalos” 10 km-es futása minden ellenkező előjel ellenére remekül sikerült. Mármint persze magamhoz képest :-) A szombat délelőtti depresszióm napközben enyhült; egyébként is általában reggel és délelőtt vagyok a legnyomottabb.

  A csütörtöki balhé csomó energiámat elvitte, pénteken emiatt egyrészt nyugodt voltam, de másrészt meg mélyen kétségbeesett. Szerencsére sok meló volt, annyira, hogy még Dóri távozása miatt sem volt időm szomorkodni. Meló után pedig azonnal hazarohantam, és indultunk…

   Úgy tűnhet, hogy relatíve keveset írok a pici unokaöcsikémről, ami nagy tévedés. Éjjel-nappal gondolok rá, napközben sokszor nézegetem a kis fotóit teljesen ellágyulva :-) Majdnem jobban szeretem, mint Öcsémet, illetve Öcsémmel egyelőre több közös témánk van, mert Zétényke még nemigen beszél,…

   A blog az utóbbi időben a klasszikus napló formáját ölti. Például most leírom a hetemet, már csak magamnak is. A hétfőn ugye nagyon szerencsésen túlestem. Mivel iszonyú későn feküdtem le és 4.18-kor keltem, a Lavazza és a napközbeni fekete tea úgy-ahogy életben tartott,…

  Sokszor van, hogy ami rettenetes napnak ígérkezik és rémesen félek tőle, az végül egészen normálisan alakul. A mostani hétfőtől például iszonyúan stresszeltem. Annyira, hogy tudtam belül, olyan rémes már igazán nem lehet, amennyire én tartok tőle. És összességében…

    Két hete halogatom ezt az írást. Okos, szép kis Salátánk, utolsó négylábú családtagunk eltávozott közülünk. Tiszta szomorúság vagyok, és a lelkifurdalás is gyötör, mert a halála előtt már jó ideje nem találkoztam vele, pedig nagyon szerettem az állatkát…

   Röviden: utálok telefonon beszélni. Van kivétel, Öcsémet például mindig felveszem, illetve ha valamiért elmulasztottam, akkor rögtön visszahívom, de hát vele beszélni jó. De úgy általánosságban rühellem a telefonálást.