a hallgatag macska naplója

   Most már két hete nem találkoztam a gyerekekkel, nagyon hiányoznak is. Előtte viszont két egymás követő hétvége is volt! Talán észrevehető, hogy „szívesebben” írok a Vámpírok Báljáról vagy az oltásról, mint a saját unokagyerekeimről, de ez nem amiatt van, hogy nem érdekelnek, épp ellenkezőleg.…

   A múlt hetem kimondottan aktívan telt. Egész jól és felpezsdülve is éreztem magam – igaz, most, mikor ezt írom, fáradt és rosszkedvű vagyok (munka után), szóval leírni már nem lesz olyan vidor, mint átélni. Azért leírom! Hétfőn – meló után – végre megcsináltam az adóbevallásomat. Jó, elolvastam…

  Egy új kisbaba születésénél kb. az utolsó szempont az, hogy „hogyan élte meg mindezt a nagynéni?” – de mivel én vagyok a szóban forgó nagynéni, ezért most én írom meg és így :-D Ami a legfőbb, hogy a pici unokahúg megszületett, mindenki egészséges, én pedig a legboldogabb nagynéni vagyok a Földön…

   A délutános műszaknak azért sok előnye van! 4.30 helyett 6.20-kor kelek, de ha kedvem tartja, benyomom a szundit, kellemesen megkávézhatok és mindenfélét elintézhetek meló előtt. Ráadásul a munkaidő is rövidebb. – Ez utóbbi mondjuk frusztrál, mivel a meló mennyisége meg ugyanannyi. Múlt héten…

  A délutános hetem igen kellemesen kezdődött: március 15., hétfő! :-) Hálistennek! Jól kialudtam magam, takarítottam, rendeltem egy pizzát, aztán délután a Margitszigeten sétáltunk Zsuzsival, aki eredetileg azt akarta, hogy kiránduljunk a hegyen. De nekem pont ekkor jött meg és elég intenzív volt…

  Minden évben várom a március 15-ét, főleg ha munkanap. Pontosabban: csak akkor, ha munkanap :-D – mert egy szombati szabadnappal nem sokat érek. Idén hálistennek hétfőre esett! Magamhoz képest sűrű programom volt. – Ha nincsenek a lezárások, még sokkal jobb lett volna, Szegedre vagy Győrbe…

   Ellustultam a naplóírás terén. Ennek részben az is az oka, hogy a blog.hu többnyire baszik beengedni a blog felületére valamiért, és csak másnap tudom kitenni a posztot, az viszont elkedvetlenít, hogy megírok valamit, és nem tudom kitenni, holott nyilván azért írom, hogy kitegyem.

   Alvás szempontjából nem jól alakult ez a hét: kedden már éjjel fejfájásom volt, és migrénnel ébredtem – ahogy szombaton és vasárnap is, csak hálistennek akkor még ezt nem tudtam – csütörtökön meg anyámékhoz mentem és utána elcsesztem itthon az időt, így későn feküdtem le, így péntekre virradóra…

    Elég ideges vagyok, holnap megyek az ősökhöz, és most már tényleg meg akarom mondani anyámnak Tesómék új babáját. És előre tudom, hogy micsoda őrületes balhé és ordítás lesz belőle (ha nem is azonnal, akkor pár nap múlva)… Felmerülhet, hogy miért nem mondtuk meg neki eddig, mikor én pl. már…

   A 2020. évi téli szünet is – mint mindegyik – eszméletlen hamar elszállt. Ez persze még rosszabb volt, mint a korábbiak, mert nem lehetett menni tkp. sehová :-( Se mozi, se fürdő, se kávézó, kirándulni sem igen lehetett, mert vacak zegernye idő volt, borús és még csapadékos is, és elég hideg.…

   Újabb tartalmas vasárnap Öcséméknél, sok Zéténnyel töltött idővel. Hajnali 8-ra mentem, percre pontosan megtervezve a reggeli menetrendet a tízpercenként járó járművekkel, amikkel el kell érnem a félóránként járó HÉV-et, ez sikerült is. Rögtön a reggelizésbe csöppentem, így meg is lett a második…

  Már két hónapja megírhattam volna ezt a posztot, de akkor még nem volt publikus, azóta pedig nekem nem jött ki úgy a lépés…. Szóval a lényeg, hogy újabb Öcsém-baba fog születni, ezúttal kislány!! Vagyis unokahúgom lesz! :-) Ezt szeptember közepén mesélte Öcsém – az Allee Freiben, tudom, mert…

  Hetek óta most van először, hogy péntek délután nem rohanok el Tesómékhoz, Zéténnyel játszani. Öcsém ezt kérdésre válaszolva közölte; én addig tépelődtem, hogy minek is örülnék jobban, menni vagy nem menni?... Pusztán fizikailag néha bizony fárasztóak az ilyen péntek délutánok, nem is annyira az…

  Már unalmas leírni, hogy minden ünnep/szabadság/hosszú hétvége milyen gyorsan eltelik, de tényleg most is ez történt az október 23-26-i szünetemmel. Pedig igazán voltak benne események, és mégis, egyszercsak hétfő este lett, és morcosan készítettem be a kávét kedd reggelre…

   … Nem tudom, mikor fogom kitenni ezt a posztot, mert a buzi blog.hu szarakszik, az istennek sem enged be a saját blogom admin felületére azzal a felhasználónévvel és jelszóval, amit 2013 óta használok… Ezt már eljátszották egyszer, érdekes módon pont mióta az Index megszűnt. Mondjuk akkor másnap…