a hallgatag macska naplója

  Igyekszem tömören leírni, most úgyis holtfáradt vagyok és ezért remélem, nem jövök indulatba írás közben… Szóval, sikerült az albérlet felmondása. Sikerült?.... Hát mondhatni. Egész januárban egy merő stressz voltam, Remotivval indítottam minden reggel és még így is többnyire sírógörcsöm volt,…

  Vagyis az, ahová most fogok majd visszaköltözni. Sok évvel ezelőtt már laktam ott, mivel ez Fater lakása, amit a szülei örökségéből vett. „Albérlet”, mert fizettem érte, kb. annyit, mint az ellátásom fejében akkor, mikor otthon laktam. Én akkoriban nem is igazán akartam elköltözni, az ősök…

   A múltkori nagy kiborulás csak több nap után csengett le. Még hétfőn is sírógörcsöm volt reggel; kedden aztán plazmát adtam, utána beszedtem egy Frontint és a Más világot néztem, ezek így együtt jó hatással voltak. Mostanra már valamelyest összeszedtem magam, bár minden reggel Remotivot szedek…

  Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire kiborulva… Pedig tök jó hangulatban voltam most hetekig, ami igen ritka nálam, sejtettem is, hogy biztos nem lesz jó vége ennek. Általában nyomottabb vagyok, és ez elhárítja a bajt :-) Nagyon kész vagyok, fáj a fejem, orbáncfű teát ittam, szóval szerintem…

  Nem tudom, mi van most, de már a harmadik hétfőm alakul máshogy (= rosszabbul), mint ahogy terveztem!! Remélem, nem lesz ez egy tendencia, mert jövő héten meg lakbérfizetés lesz hétfőn, amikor végképp nem akarok semmi kellemetlen meglepetést.

Ez a havi lakbérfizetés is vicces volt. Főleg most, hogy már túl vagyok rajta :-D Meglepő módon ebben a hónapban nem paráztam annyira, mint általában szoktam, talán most belefáradtam, vagy a múlt hónapban már eléggé kiparáztam magam miatta. Szóval most nem egy héttel előtte idegeskedtem, csak úgy…

  Tegnap két dolgot is tanultam. Először, a mi kis munkahelyünkön le kell ugyan dolgozni a 30 perc ebédszünetet, viszont napközben igénybe venni – a már ledolgozott időt –, azt nem szabad. Másodszor, melóhelyen ne légy őszinte és ne bízz meg egyik kollégádban sem!

   A múlt héten egy este be akartam lépni a Facebook-fiókomba. Már az gyanús volt, hogy nem a szokott nyitóoldalt kínálta fel (profilképem, nekem csak a jelszót kell beírni) – hanem az e-mail címemet is kérte. Be is írtam, a jelszót is, erre kérdezte, hogy milyen néven kívánok szerepelni a FB-n?…

  Letelt a táppénz. Hét közben kicsit nyugodtabb voltam, aztán ahogy közeledett a hétvége (= futóverseny) és utána a rettegett hétfő, úgy tért vissza a szorongás. Mivel fizikailag elég jól voltam, nem volt ürügy, hogy tovább kiírassam magam, bár a doki tulajdonképpen felajánlotta. De mégsem lehetek…

  Két éve óta először táppénzen vagyok a héten, aminek a múlt heti balhé az előzménye. Próbálom viszonylag röviden leírni (tudom, mindig hosszú vercsogás lesz, ha így kezdem, de mit csináljak). Az ostoba főnökünk miatt történt az egész. Múlt hétfőn még áradozott, hogy milyen jól ledolgozta az…

   Dóri szobatársam egész múlt héten beteg volt, én szerencsére nem kaptam el tőle. De aztán csütörtök délután valahogy kezdtem vackul lenni – nem megfázás jött rám, ami neki volt, hanem valahogy totál elfogyott az energiám, gyenge voltam egyáltalán a helyemen ülni, alig bírtam ezt-azt molyolni a…

   Ezt most csak tömören fogom leírni…. nincs erőm, sem kedvem cifrázni vagy kielemezni az érzéseimet, teljesen ki voltam borulva és még most is egyszerre vagyok nagyon szomorú és nagyon dühös. Szóval március eleje óta várjuk az új kinevezést, ami már a rabszolgatörvény alapján készült, és…

  Egyébként is utálom a hétfőket, utálom a lakbérfizetési napokat, utálom a koránkelést és a negatív irányú változásokat, holnap pedig jóformán minden együtt vár rám, amit utálok: a., hétfő, b., lakbérfizetés, c., tulaj fejébe verni, hogy új bojler kell, d., 6.30-as…

   No, március 1-től életbe lép a rabszolgatörvény. Hogy konkrétan nálunk, a közszférában mi lesz, arról tisztességesen még senki nem mondott semmit, csak a pletykák mennek, illetve a főnök megnyugtató megjegyzése, miszerint „egyelőre senkinek nem fog CSÖKKENNI a bére”,…

  Öcsém azt állította nemrég, hogy nekem a lételemem az aggódás, nem találom a helyem, ha nincs min aggódni. Ebben mondjuk van valami, tényleg szinte folyton aggódom. De nem öncélúan! Az nem úgy van, hogy reggel felkelek, hogy „Úristen, min aggódhatnék ma?!” Hanem reggel…