a hallgatag macska naplója

  Mozgalmas egy hétvége volt, sőt egyébként az egész hét elég műsoros volt. Ami a legfőbb, sikerült lefogynom 55,0 kg-ra, amit célul tűztem magam elé szeptember végéig. És sikerült beüzemelnem (egyedül) a gázkonvektort, amitől nagyon féltem, hogy a., nem sikerül és szerelőt kell hívnom, b., nem…

   Idén nyáron megint nem másztunk Badacsonyt, úgyhogy mikor beköszöntött az ősz, elhatároztam, hogy feltétlenül oda kell mennem. Gondolkodtam, milyen társaságban utazzak: egyedül – az nem jó, félek, hogy az erdőben megtámad valami vadállta; Faterral – az se jó, Fater marha lassan megy hozzám…

   Megvolt a zalakarosi utószezoni nyaralás is. Előzőleg végig izgultam, hogy csak ki ne találják pont akkorra, hogy „második hullám”, meg „lezárás”, „világvége”, de hálistennek valszeg még minden kormánytag is nyaral augusztus végéig, így a világvége majd csak szeptember 1-től fog jönni, így…

   Most érkeztünk haza a nyaralásból. Ilyen is nagyon ritkán van, de most kivételesen jólesett hazajönni! Nemtom… nem vagyok ma jó formában. Ma kezdődött a melegfront, rémes fejfájásom és émelygésem van, és Fatert is valahogy nehezebben viseltem idén, mint korábban. … A napközben evett margarinos…

   Péntek reggel felhívott Tesóm, hogy szombaton nem megyek-e velük kirándulni a Pilisbe, ahová ők egyébként is mennek. De előbb csomagot vesz át a Cosmióban, szóval találkozzunk reggel a Moszkván. Jól megbeszéltük a részleteket, letettem a telót, aztán megnéztem a híreket – most már ugyanannyit…

  Idén nyáron valamiért nem másztuk meg a Badacsonyt, de eldöntöttem, hogy én még az ősszel mindenképpen felmegyek rá. Múlt héten a családi futóverseny volt, jövő hétvégén a Spar futás lesz, maradt a kettő közötti hétvége, amikor ráadásul péntekre egy nap szabim volt betervezve.

   Nem hiszem el, hogy holnap már szeptember lesz… Kifejezetten vártam, hogy vége legyen a nyárnak (hőség, egymillió turista, meló, zsúfolt város stb.), de most, hogy tényleg vége, kissé szomorú vagyok. Holnapután már a hőségnek is vége lesz, azt viszont alig várom! A zalakarosi 5 napos nyaralás…

  A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam…

Hát ennek a nyaralásnak is vége, és mint minden évben, most is meg kell állapítanom, hogy iszonyú gyorsan eltelt, holott igazán hosszú volt. Mivel a Tagore már nem hajlandó félpanziót adni, így még tavasszal körbekurkásztam a neten balatonfüredi, félpanziós, nagyjából…

   Szombat este felhívott Öcsém, hogy nem-e megyek-e velük másnap túrázni? Mondtam, hogy nem, mert a vasárnapot már precízen megterveztem: hajnalban futás, aztán takarítás, aztán hajmosás, mert az már 4. napos volt és úgy állt, hogy a csövesek is sikoltozva elfutottak volna…

  Az év utolsó négynapos nyaralása teljesen ideálisan telt, minden körülmény kellemes és barátságos volt, leszámítva, hogy a pszichés nátha, ami a lakbéremelés másnapján tört rám, végig kitartott.

Ez az idei nyaralás nagyon kellemes volt. Persze marha gyorsan eltelt, és voltak kis bosszantó apróságok, de összességében nem volt annyi vacakság, mint tavaly, hanem inkább a jó dolgok domináltak.

  Most pedig talán a pozitív dolgokról írok. Mert bármilyen meglepő, még én is észreveszek egy-két jó dolgot egy nyolcnapos balatoni nyaralásban :-D

  Ezt a – fő – részt nem fogom olyan hosszan ragozni, mint az utazást. A kedves olvasók közül aki járt már Endrénél, úgyis ismer mindent; aki pedig nem, annak én a szegényes szavaimmal úgysem tudom jól leírni … szóval, ez a bejegyzés csak afféle emlékeztető saját magamnak. A hosszú és lidérces…

  Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)