a hallgatag macska naplója

   Nem hiszem el, hogy holnap már szeptember lesz… Kifejezetten vártam, hogy vége legyen a nyárnak (hőség, egymillió turista, meló, zsúfolt város stb.), de most, hogy tényleg vége, kissé szomorú vagyok. Holnapután már a hőségnek is vége lesz, azt viszont alig várom! A zalakarosi 5 napos nyaralás…

  A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam…

Hát ennek a nyaralásnak is vége, és mint minden évben, most is meg kell állapítanom, hogy iszonyú gyorsan eltelt, holott igazán hosszú volt. Mivel a Tagore már nem hajlandó félpanziót adni, így még tavasszal körbekurkásztam a neten balatonfüredi, félpanziós, nagyjából…

   Szombat este felhívott Öcsém, hogy nem-e megyek-e velük másnap túrázni? Mondtam, hogy nem, mert a vasárnapot már precízen megterveztem: hajnalban futás, aztán takarítás, aztán hajmosás, mert az már 4. napos volt és úgy állt, hogy a csövesek is sikoltozva elfutottak volna…

  Az év utolsó négynapos nyaralása teljesen ideálisan telt, minden körülmény kellemes és barátságos volt, leszámítva, hogy a pszichés nátha, ami a lakbéremelés másnapján tört rám, végig kitartott.

Ez az idei nyaralás nagyon kellemes volt. Persze marha gyorsan eltelt, és voltak kis bosszantó apróságok, de összességében nem volt annyi vacakság, mint tavaly, hanem inkább a jó dolgok domináltak.

  Most pedig talán a pozitív dolgokról írok. Mert bármilyen meglepő, még én is észreveszek egy-két jó dolgot egy nyolcnapos balatoni nyaralásban :-D

  Ezt a – fő – részt nem fogom olyan hosszan ragozni, mint az utazást. A kedves olvasók közül aki járt már Endrénél, úgyis ismer mindent; aki pedig nem, annak én a szegényes szavaimmal úgysem tudom jól leírni … szóval, ez a bejegyzés csak afféle emlékeztető saját magamnak. A hosszú és lidérces…

  Már megtörtént a születésnapomra Öcséméktől kapott túrakenu-kirándulás, csak még nem írtam róla itt. Évi néninek írtam viszont egy hosszú beszámolót, amit lustaságból szerkesztve egyszerűen átemelek most ide…. Minek írjak kétszer, nem igaz? :-)

  Hihetetlen, hogy nyaralás közben mennyire gyorsan rohan az idő, és máris megint itthon vagyok, holott mintha csak most indultunk volna el… Nyolc nap Balaton, szállodaszobák, friss levegő, hűvös (naná, milyen legyen nyaraláskor?), és mire épp belejöttem volna, már vége is lett.

Sokáig nem ismertem személyesen kutyákat, sőt gyerekkoromban féltem tőlük. Ijesztően ugattak, és tudtam, hogy harapnak is, ha akarnak. Az sem segített, hogy szüleim közölték, ha félek, azt a kutya megérzi és akkor megharap. Ez különösebben nem nyugtatott meg, úgyszólván…

  Évek óta tervezem, hogy egyszer majd, nyaraláson kívül is, leruccanok Badacsonyba egy napra: reggel oda, este vissza, közben megmászom a hegyet és eszem egy sült hekket. De ez évek óta halasztódik, mert vagy túl meleg van, vagy már hideg, vagy túl nagy a tömeg; vasárnap nem…

  Hajnali nyolcra beállítottam az ébresztőt, hogy gyorsan hajat festhessek, mielőtt még anyám felébredne. (A nyolc óra nekem igenis hajnal, ha előzőleg fél tizenkettőkor fekszem le :-) Szólt is az ébresztő, én leragadt szemekkel, gyakorlatilag négykézláb kitántorogtam a…

  Szombaton megjött a lehűlés, előzőleg pedig Tesómék szerencsésen megérkeztek Erdélyből. Amikor Erdélyben – vagy igazából bárhol – vannak, mindig kicsit aggódom miattuk, nem is annyira azért, hogy a medve megeszi őket, hanem hogy valami közlekedési baleset éri őket.…