a hallgatag macska naplója

   Tessék, mondtam, hogy idő kérdése és minden munkahely elcsesződik, vagy legalábbis negatív irányba kezd változni! Mondjuk, már nem lep meg, 29 év munkaviszony után, de a tendencia dühít! Ahogy írtam múltkor, természetesen a legszimpatikusabb kolléganőmnek, Gizinek van pont most elege, és…

  „ – Én cseszem el a Sasok mázliját?! - Nem azt mondom, hogy te cseszed el, csak azt, hogy elcsesződik.” (Napos oldal) Még az előző melóhelyemen dolgoztam, amikor belegondoltam, hogy basszus, valahogy idővel minden munkahelyem elszaródik. Nem konkrétan arra a melóhelyre gondoltam, vagy most –…

  A közszféra a magánszférától az értelmes dolgokat nemigen veszi át, de a baromságokat nagyon lelkesen. Például a „csapatépítő” fogalmát. Ezt úgy gyűlölöm, mint a szart. Munkaidőben dolgozunk; munkaidő után pedig engem hagyjanak békén. Ha pedig munkaidőben „csapatépítünk”, akkor azalatt sem…

   Nem paródia ez, tényleg így történt a decemberi téli szünet :-D A tavalyi évem nagyrészt a melóhely/melóhely-váltás/új melóhely körül forgott. Csomó egyéb dolog is volt persze, de mégiscsak ez befolyásolja leginkább a mindennapokat, szóval most erről akarok írni. Új melóhely, több szabi.

  Idén ősszel találták ki azt a kurva nagy okosságot, hogy a „közintézményekben ne legyen 18 foknál több” a nagy marha spórolás jegyében. (Ugyanakkor Felcsúton fűtött füvű focipályácskát kezdenek építeni, de oda se neki. Hogy Hatvanpusztát, meg a képviselők 600.000 Ft-nál is több fizetésEMELÉSÉT ne…

  Miután hazajöttem Sopronból, szép nyugodtan elvoltam, örülve, hogy a hülye csapatépítésen is túl vagyok és minden OK. Ebbe a nyugalomba rondított bele a mail, amit a Humán küldött és kb. 3 oldal hosszan fejtegették, nagy nehezen ki tudtam hámozni belőle a kb. 3 mondatnyi lényeget: már megint egy…

  Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.

  Közben, az augusztus és szeptember során, kialakultak a munkahelyi viszonyok, és Rudi meg én, a két (relatíve) kezdő, betanultunk. Rudi ugyan már régebben itt van, de más osztályon volt, szóval alig tud többet nálam. Mondjuk, erre először még nem jöttem rá. Az első hetek, ahogy írtam is, egészen…

  Augusztusról tényleg csak címszavakban fogok írni, mert most már nagy elmaradásban vagyok a blogírás terén, és nem lesz idő a részletekre, illetve ha most belemegyek a részletekbe, akkor a későbbi dolgok részletei fognak elmosódni. Az augusztust az új melóhely és Fater gyógyulása fémjelezte.

   Nem vagyok jó a feszültségkeltésben, meg most marha álmos is vagyok, szóval csak úgy leírom, ahogy eszembe jut az a nap… Szóval hétfő volt. Új melóhely. Rendes körülmények között is baromi ideges lettem volna, de így, hogy természetesen pont aznapra rakták Fater műtétjét is, és anyám így…

   Nem vagyok jó feszültségkeltésben, nem igazán tudom izgalmasan leírni azt, amin már túl vagyunk. Szerencsére ez nem regény, hanem blog, úgyhogy írom, ahogy tudom! Már a nyaralási beszámolónál is írtam, hogy Fater kurva lassan jár és csomó helyre már el se megy (pl. a vacsora utáni sétákra). Már…

  Igazából örülnöm kéne, megszabadulok ettől a fos melóhelytől és nemsokára kezdek az új helyen, ahol legalább a fizetés több és normális időben kezdődik a munka. De mégis inkább feszültség és szorongás van bennem…. Tudom, én aztán mindennek megtalálom a sötét oldalát; ha a mennyországba kerülnék…

  A leendő új munkahely orvosi alkalmassági vizsgálata délelőtt volt; megint elkéredzkedtem a melóból. Már nem tudtam eldönteni, hogy feltűnt-e az ostobenkó főnökömnek, vagy sem, de most nem is érdekelt, mert aggódtam, hogy megfelelek-e majd az orvosin… Az eltelt napokban kialakítottam az…

  A pénteki állásinterjú és a szombati egri kiruccanás után viszonylag optimista hangulatban vártam, hogy hétfőn visszahívjanak, ahogy ígérték. De eléggé úgy éreztem, hogy alighanem felvesznek. Csak majd hétfőn fognak értesíteni, mert akkor lesz ott az a nagy-nagyfőnök, aki rám bólint majd.

   Ahogy a múltkor írásom végén tömören írtam, most végre jelentkeztem összesen három állásra is. A versenyszférásokból nem volt túl könnyű kiválogatni azt, ahol nem kell (személyesen) ügyfelezni, sem jogosítvány, sem nyelvtudás; de azért találtam egyet. A Közigállás.hu-n meglepő módon most egész…