Most már több mint 3 hónapja használom a kontaktlencsét; vegyesek a tapasztalatok. A fő, hogy napi lencsehasználó tutira nem leszek. Valahogy nem bírom 100 %-ig megszokni… Főleg nagyon hosszú ideig. Mondjuk tegnap éppen 10.30-tól kb. 21.00-ig volt bent és egészen jól elviseltem, de nem ez a jellemző.
A Halloweent nagyon szeretem, hangulatát tekintve a második kedvenc ünnepem. Sőt egy szempontból a szülinapnál is jobb, mivel szülinapkor iszonyatos hőség szokott lenni, míg halloweenkor ez nem jellemző :-D
Túl vagyok a bojlerszámlás/adásvételi szerződéses lakbérfizetésen. (Meglepő módon, lakbéremelés most nem volt :-D)
Mondanom sem kell, mennyire ideges voltam egész nap, sőt az előtte lévő háromnapos ünnepet is jól tönkretette az idegeskedés.
Sokszor van, hogy valami miatt nyomott a hangulatom, aztán történik még valami rossz, amiről egyszeriben nem értem, miért is panaszkodtam még félórával korábban?
Ezt nem most kellett volna megírnom, hanem egy héttel ezelőtt, amikor még friss volt az élmény, és meleg és verőfény volt, most meg sötét és hideg, de most már nem halogatom tovább, mert totál el fogom felejteni :-D
De csak tömören írom le, mert marha fáradt vagyok és kimondottan másmilyen hangulatban, mint akkor.
Szóval, az idei október 23. csodaszép volt, már eleve a munkaszüneti nap miatt is. De főleg azért, mert Öcsémék meghívtak családi csipkebogyószedésre a Pilisbe.
Hosszú halogatás és tépelődés után tegnap végre felregisztráltam magam az egyik álláskereső portálra…. amit nevezzünk ezentúl Portálnak :-)
Nagy lelkierő kellett, hogy nekikezdjek, bár fejben már hónapok óta készen álltam, de mégis, fizikailag megtenni az első lépést, hát… szóval ez nem erősségem.
A sok gépeléstől és főleg az intenzív egérhasználattól kezd kissé kikészülni a jobb csuklóm. Na nem végzetes, meg nem is állandó, de azért fárasztó dolog. Még jó, hogy balkezes vagyok és legalább írni nem azzal a kezemmel kell :-) És sajna a szabadidőmben is sok egérhasználat van a netezés miatt, otthon.
Igen jól telt ez a hétvégém, amibe a péntek délután is beleszámítom, így még hosszú is volt! Maraton-rekord, családi esemény, választási győzelem :-)
Most, hogy már legalább két okból kell új melóhelyet keresnem – amit már tavasszal eldöntöttem, de hát én ilyen kapkodós ember vagyok, ha változásokról van szó – ismét aktuális, hogy elgondolkodjak, mégis milyent. Dórival órákon át beszélgettünk erről a témáról, amíg még együtt dolgoztunk (nem egyhuzamban órákon át, hanem negyedórás szakaszokban, hónapokig :-D), így most összefoglalom az eredményeinket.
Nekem három célom van: 1.: Innen el. 2..: Több fizetés. 3.: Nem rosszabb körülmények.
A tömör lényeg megtalálható a címben, bővebben pedig így történt.
Mostanában több helyről is azt olvastam, hogy nem is többször kéne keveset enni, hanem inkább háromszor egy nap, de akkor rendesen, viszont a három főétkezés közt lehetőleg egy falatot sem.
Szombaton Szegeden jártam, mint a címből is látszik :-) Mikor először voltunk itt Faterral tavaly májusban, nagyon tetszett, és elhatároztam, hogy még visszajövünk. Most aztán pénteken szabin voltam, így már múlt héten is terveztem, hogy talán aznap leutazom, de ezt áttettem szombatra. Péntek munkanap, minek mászkáljak péntek délutáni munkanapi csúcsforgalomban ideges szegediek között, amikor szombaton hétvége van, nyugi és pihi, valószínűleg több a turista és békésebb a hangulat.
Ahogy most visszaolvasok, még nem is írtam a „béremelésről”, amit kaptam nemrég. Elnézést, de csakis idézőjelben tudom ezt említeni, annyira szánalmas… Mondjuk mostanra már némileg elpárolgott a mérgem és inkább csak röhögök rajta.
Szóval valamikor május elején jött az „osztályvezető” (hát ez is szánalmas, szóval maradjon az idézőjel), hogy majd engem átsorolnak a Dóri álláshelyére*, ami jóval magasabb fizetéssel jár. Vártam, vártam, semmi, eltelt a május, a június, a július, de semmi, no persze én már dörzsöltebb vagyok annál, hogysem egy főnökféle ígéretére építsek.
Megvolt a Spar futás! Istenem, mennyit izgultam előtte, aztán úgy elszaladt az a szombat, mintha egy perc lett volna!
Már hetek óta be voltam tojva, hisz megint a 10 km-en indultam, amit eddig versenyen még csak egyszer futottam le. OK, hogy a Szigeten már többször tettem 2 kört, ami 10.600 méter, de versenyen, hivatalosan… szóval izgultam.
Idén nyáron valamiért nem másztuk meg a Badacsonyt, de eldöntöttem, hogy én még az ősszel mindenképpen felmegyek rá. Múlt héten a családi futóverseny volt, jövő hétvégén a Spar futás lesz, maradt a kettő közötti hétvége, amikor ráadásul péntekre egy nap szabim volt betervezve.
