Hát megvolt vasárnap a nagy családi futóverseny! :-) Eléggé izgultam miatta, de nagyon jól alakult a nap.
Öcsém már vagy két hónapja javasolta, hogy nevezzek be náluk a városnapi futásra, 7 km-re (miért nincs 5 km?) Ő nevezett a 21-re, Ági Zéténnyel szintén a 7 km-re, ha én is neveznék, akkor az egész generációnk indulna.
Ez a havi lakbérfizetés is vicces volt. Főleg most, hogy már túl vagyok rajta :-D
Meglepő módon ebben a hónapban nem paráztam annyira, mint általában szoktam, talán most belefáradtam, vagy a múlt hónapban már eléggé kiparáztam magam miatta. Szóval most nem egy héttel előtte idegeskedtem, csak úgy aznap.
Mielőtt megjött a 25 éves jubileumi jutalmam, már listákat írtam, hogy mire fogom elverni a pénzt :-D Nem is tudtam, hogy mennyi várható pontosan. A nettóm ugyebár nincs 200 rugó, és az extra pénzekből mindig még sokkal többet levonnak, mint egyébként (ami eleve sok levonás), tehát kb. 300 rugóra számítottam, ehhez képest kellemes meglepetésként ért, hogy kb. 385.000.- Ft lett.
Fejben már gyakorlatilag el is költöttem az egészet, de mielőtt még igazából elkölthettem volna, azért megálltam tépelődni.
Nem hiszem el, hogy holnap már szeptember lesz… Kifejezetten vártam, hogy vége legyen a nyárnak (hőség, egymillió turista, meló, zsúfolt város stb.), de most, hogy tényleg vége, kissé szomorú vagyok. Holnapután már a hőségnek is vége lesz, azt viszont alig várom!
A zalakarosi 5 napos nyaralás igen jól telt, bár voltak zavaró apróságok.
Vagyis a „4 K”, akik engem mindig megtalálnak! :-)
Nem értem, hogy van ez, de az utcán bizonyos embereket úgy vonzok, mint a döghús a hiénát, ízlésesebb hasonlat most nem jut eszembe. Ha csámborog velem szemben egy csöves vagy álnyomorék import román koldus egyenköpenyben (de a kezét ne nézd meg, mert rájössz, hogy 25 éves), az tuti, hogy megtalál engem.
Már előre nyilvánvaló volt, hogy amint elértem az 53 kg-os álomcélt, nagyjából minden visszazökken a régi kerékvágásba…. Ha szobrot emelnének az akaraterő ellentétének, én lehetnék a modell :-D
A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam ugyanezen okból, de az nem nyugtatott meg.)
Tegnap két dolgot is tanultam. Először, a mi kis munkahelyünkön le kell ugyan dolgozni a 30 perc ebédszünetet, viszont napközben igénybe venni – a már ledolgozott időt –, azt nem szabad. Másodszor, melóhelyen ne légy őszinte és ne bízz meg egyik kollégádban sem!
Sikerült!!! Sikerült a lefogyás 53 kg-ra, sőt egész pontosan 52,8 volt, mikor 20 perccel ezelőtt ráálltam a mérlegre!!! :-) Ezt nem hiszem el, hogy egy héttel a kitűzött határidő előtt sikerült!
Bár, furcsa módon, ez az utolsó másfél kg volt a legnehezebb. Nagy áttörés volt, mikor végre 55 kg alatt voltam, mert már ez sem fordult elő évek óta.
Megvolt a lakbérfizetés, amin már több mint egy héttel ezelőtt is paráztam. – Most, mivel már utána vagyok, jókedvűen emlékszem vissza erre:-D – Kivettem előtte a pénzt, megírtam az elszámolást, a lakbérnapon már az órákat számoltam, hogy „10 óra múlva ilyenkor már túl leszek rajta” stb. Tiszta para volt az egész nap, még szerencse, hogy volt bőven munkám és igyekeztem beletemetkezni.
Hihetetlen akaraterővel egy álló hétig nem ettem édességet!! :-)
Elsősorban a fogyási elhatározás miatt (augusztus 20-ig 53 kg!), másodsorban úgyis megfogadtam tavasszal, hogy ha minden OK lesz a bojlerrel, egy hétig nem eszem édességet, de eddig ezt nem sikerült tartani. Mindig közbejött egy születésnap, névnap, vendégség Öcséméknél, találkozás Barbival vagy Zsuzsival a Burger Kingben, amihez a csokiöntetes fagyi is hozzátartozik…
Egy hete tesztelem az új kontaktlencsét. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki munka közben szemüveget hord és otthon meg hétvégén használ kontaktlencsét :-D
Még több mint egy hét van hátra lakbérfizetésig – most, amikor írom, nem amikor élesítem –, de már sokszor síkideg vagyok. Legutóbbi alkalommal a tulaj öreganyja volt csak otthon, aki adott egy fénymásolt cetlit, hogy a tulaj és a nője összeházasodnak és engem (is) meghívnak a polgárira.
Én persze nem megyek el, és elsőre szinte kellemes meglepődéssel nyugtáztam a hírt. Sőt tulképp valamelyest örültem is.
Ilyenkor nyáron csak hajnalban normális a hőmérséklet, és akkor van kevés ember a terepen, így mostanában hétvégenként futok, reggel. Vagyis hát hajnalban.
Bagoly típus vagyok, délután vagy kora este futnék a legszívesebben – akkor vagyok a topon – de a Szigeten ezer ember, a rakparton dettó, és míg nem kezd alkonyodni, meleg is van. Alkonyodni pedig akkor kezd, amikor nekem már ágyban kell lennem. Így nem futok délután.
A múlt héten egy este be akartam lépni a Facebook-fiókomba. Már az gyanús volt, hogy nem a szokott nyitóoldalt kínálta fel (profilképem, nekem csak a jelszót kell beírni) – hanem az e-mail címemet is kérte. Be is írtam, a jelszót is, erre kérdezte, hogy milyen néven kívánok szerepelni a FB-n? Beírtam az ott használt nevemet. Erre kiírt egy párbeszédpanelt, hogy milyen fontos, hogy a való életben használt nevünkkel szerepeljünk, és most szkenneljek be és töltsek fel 3 db igazolványt, amin ott a nevem.
