a hallgatag macska naplója

Már több hónapja fontolgatom, hogy abba kéne hagynom a hennás hajfestést, és visszatérni a vegyi hajfestékhez…. Csúnya gondolatnak tűnik egészségi és környezetvédelmi szempontból, de két nyomós okom van rá. 

Egy hete volt a költözés, de mintha egy hónap telt volna el azóta. Csomó új dologhoz kellett hozzászoknom és elég fáradt vagyok. Na de most leírom magát a költözést, mert még a végén elfelejtem :-)

Szombat délelőtt hálistennek Öcsémék rövid családi túrázásra hívtak, ami nagyon jó volt, mert kissé elterelte a figyelmemet és mert úgyis rég találkoztam velük. Felszedtek a lakás előtt – a régi lakás előtt, ami útbaesik a Pilis felé – aztán felmentünk Csobánkáig kocsival. A kocsiban Zétényke mellett ültem hátul, aki már egyre okosabb és borzasztóan édes volt.

Ritkán van ilyen, de most nagyon berágtam Faterra, ráadásul két nap alatt kétszer!! Úgyis cafatokban lógnak az idegeim az utóbbi időben, erre még ő is kiakaszt.

Legutóbb írtam, hogy miféle macerák vannak a költözéssel, többek között az a meghatalmazás, amit vagy kellett volna kérni a szerződést aláíró banyától, vagy nem; de az istennek sem kaptam konkrét választ sehonnan (illetve totál ellentmondó válaszokat kaptam). Végül úgy döntöttem, nem kérek, már csak azért is, mert addigra eltelt az idő, és ha kértem volna, akkor azt nyilván ajánlott elsőbbségi tértivevényes levélben, üres meghatalmazás mintával, mert ezek maguktól nem írnak semmit - tehát jóval korábban, hogy fel is fogják meg ki is töltsék.

Az albérlet felmondása óta eltelt idő rendkívül hullámos hangulatban telt. Először megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta. Aztán lassanként elöntött a rémület – mert rájöttem, hogy egész januárban terveztem a felmondást, és hogy mit kell csinálni (kaució, zárcsere stb.) de az az egész még csak „az én fejemben zajlott”, hisz a másik érdekelt fél nem tudott róla.

De most már tudja a tulaj – és a rokonsága – is! A rémület azért jött rám, hogy most ők mit fognak lépni. Ahogy már sokszor írtam, annak biztos örülnek, hogy lépek, na de hogy a kauciót lakom le, az biztos kiakasztja őket. Lelki szemeimmel már láttam, ahogy az elmebajos tulaj baltával üldöz végig a folyosón, a nője pedig biztatja, hogy „adjál neki, Töhötöm!”

Bármilyen vacakul alakulnak a dolgok, azért mindig van pár dolog, ami feldob. Például a család, a futás, a jó kávé, vagy a két kedvenc hobbim, a könyvek és a filmek. És van három különösen kedvenc filmem, amiket „a hangulatos filmek” gyűjtőnéven nevezek magamban :-D

Igyekszem tömören leírni, most úgyis holtfáradt vagyok és ezért remélem, nem jövök indulatba írás közben… Szóval, sikerült az albérlet felmondása. Sikerült?.... Hát mondhatni.

Egész januárban egy merő stressz voltam, Remotivval indítottam minden reggel és még így is többnyire sírógörcsöm volt, ami csak úgy 10.00 tájban múlt el. Épp ezért a Remotivot abba is hagytam a napokban, mert minek fogyjon a bogyó, ha azzal együtt is sírógörcsöm van.

Önkéntelenül már hetek óta hasonlítgatom a két lakást, a mostanit (elhagyandó albérlet) és a leendőt, ahol már laktam. Tulajdonképpen egész jó ez az összehasonlítás…. mert először arra gondoltam, mennyivel rosszabb helyzetbe kerülök, de igazából nem is annyira. Csomó szempontot vettem figyelembe, úgymint:

Én alapvetően nem szeretek hazudni, de van, hogy néha az igazmondás nagyobb galibát okoz, és ezért ha nem is konkrétan hazudok, de legalábbis csúsztatok vagy részigazságokat mondok… Öccsel emiatt sok vitánk volt, mert szerinte egyáltalán nem lenne szabad sosem hazudni vagy igazságot eltitkolni, amiben erkölcsileg igaza is van, viszont ő nem szokott olyan helyzetekbe keveredni, mint én.

Kalandos volt az elmúlt hétvége, amit tökre tudnék élvezni, ha nem lennék fizikailag ennyire kialvatlan, és nem lenne a lakásfelmondási stressz.

Szombaton volt a családállításos program, így pénteken Öcséméknél aludtam. Ez már eleve jó volt, főleg hogy volt időm előtte hazamenni, kajálni, csomagolni. Öccsel a városban találkoztunk és kocsival mentünk ki, tehát még dumálni is tudtunk útközben, mert jó hosszú volt az út (péntek délutáni csúcsforgalom).

Vagyis az, ahová most fogok majd visszaköltözni. Sok évvel ezelőtt már laktam ott, mivel ez Fater lakása, amit a szülei örökségéből vett. „Albérlet”, mert fizettem érte, kb. annyit, mint az ellátásom fejében akkor, mikor otthon laktam.

Én akkoriban nem is igazán akartam elköltözni, az ősök szinte meglepetésszerűen vittek el minket és mutatták meg a lakást.

A hétvégére kész terveim voltak, szombaton délelőtt a Jojo nyuszi megnézése moziban, aztán futás és hajfestés. Aztán rájöttem, hogy ez túl sűrű (a hennát be is kell keverni, legalább 1-2 órát fent hagyni és még előtte hajat mosni) – így a hajfestést áttettem gondolatban vasárnap reggelre. Szombatra a mozi és a futás maradt.

Aztán szombat reggel felébredtem, és valami tök egyszerű mozdulattól – ahogy felemeltem a fejem a párnáról – hirtelen iszonyúan beállt a nyakam, jobboldalt, a nyakcsigolyától a vállamig vezető szakaszon. Idegbecsípődés.

Van néhány olyan könyvem, amiket rendszeresen újraolvasok különféle okokból, pl. jó a témájuk vagy jó a stílusuk, sőt esetleg mindkettő; de mégis van bennük egy, vagy inkább több olyan dolog, ami baromira irritál… Elhatároztam, hogy ezeket össze fogom írni magamnak.

A múltkori nagy kiborulás csak több nap után csengett le. Még hétfőn is sírógörcsöm volt reggel; kedden aztán plazmát adtam, utána beszedtem egy Frontint és a Más világot néztem, ezek így együtt jó hatással voltak. Mostanra már valamelyest összeszedtem magam, bár minden reggel Remotivot szedek (kivéve hétvégén, akkor orbáncfűteát iszom, ami ugyanaz).

Valahol jó érzés és megkönnyebbülés, hogy eldöntöttem, elköltözöm. Bár imádom a lakást, de a hátrányai most már egyértelműen meghaladják az előnyeit. Ezt most már tehát elfogadtam.

JANUÁR:

• Magyar hangja…. (Dallos Szilvia könyve a magyar szinkronról. Nagy kedvencem a téma és nagyon jó a könyv!)
• Alfahímek (skandi krimi)
• Télikrumpligombóc (vicces bajor krimi)
• A Karvaly árnyékában

Nem tudom, mikor voltam utoljára ennyire kiborulva… Pedig tök jó hangulatban voltam most hetekig, ami igen ritka nálam, sejtettem is, hogy biztos nem lesz jó vége ennek. Általában nyomottabb vagyok, és ez elhárítja a bajt :-)

Nagyon kész vagyok, fáj a fejem, orbáncfű teát ittam, szóval szerintem teljesen összevissza fogok írni, de ki kell írnom magamból. Előre is elnézést…