A Lány hét névvel annyira tetszett, hogy rögtön utána megvettem az Élni akartam c. könyvet Pak Janmitól, amit a moly.hu-n ’ajánlottak’ – gyakorlatilag ugyanaz a történet, fiatal lány szökése Észak-Koreából, és ami utána történt. De ez a könyv mégis teljesen más volt!
Ezt a második könyvet is elolvastam már háromszor, mindig a Lány hét névvel után :-) Valahogy így éreztem kerek egésznek a témát.
Boldog új évet mindenkinek! :-) Egyben itt ragadom meg az alkalmat, hogy mindenkit óva intsek a Macskák filmváltozatától.
Hú de rég meg akartam írni ezt a posztot… De most végre itt az idő! :-)
Észak-Korea és Szaúd-Arábia a két „kedvenc” országom… Más-más okból, de rettenetesnek tartom mindkettőt, soha nem mennék oda, viszont érdekes módon – vagy pont ezért? – nagyon érdekel mindkettő és elég sokat olvastam már róluk. Mikor tavaly karácsonyra Alexandra könyvutalványt kaptam, úgy éreztem, itt az alkalom, hogy megvegyem végre a Lány hét névvel c. könyvet, amit egy Észak-Koreából menekült lány írt, és már rég szemeztem vele, de eddig egyszerűen nem mertem elolvasni.
Még tart a szünet, de azért gondoltam, leírom az eddigi napokat, mert a végén még túl hosszú lesz.
Szóval vasárnap elmentem Évi nénihez és részben jó, részben rémes élmény volt. Először is a menetrendet nézve rádöbbentem, hogy vasárnap nincs oda közvetlen busz, csak átszállással, így résen kellett lennem, hogy jó buszra szálljak (ritkán járok oda). Aztán Évi néninek totál el volt menve a hangja, még én is alig hallottam őt (!), ő meg ugye szintén alig engem.
Jött ez a december a két szombati munkanappal, elsején Fater szülinapjával, amit Tesóméknál ünnepeltünk és királyság volt; aztán a két szabadnapommal szintén Tesóméknál és a pici unokaöcsivel… Úgy elbambultam az időt, hogy mikor visszajöttem a két nap szabadságról, tisztára azt hittem, hogy még két hét van a téli szünetig, aztán ránézve a naptárra észleltem, hogy már jövő szombaton 21-e lesz, a szünet első napja!!
Kicsit helytelen a cím, mert a wellness csak kb. 1 óra volt, az unokaöcsi pedig már nem bébi, de hát még annyira picike!... Nekem legalábbis .-)
Két nap szabim volt december első felében. Nem is értem, a 23 napból hogy maradt meg ilyen sok… Ez lett a születésnapomra Öcséméktől kapott wellnessezés, így decemberben, noha a születésnap júniusban volt :-D, de az első hely, ahová menni akartunk, az nem hajlandó úszópelusos gyerekeket fogadni, így természetesen oda nem mentünk, hanem tolódott a dolog mostanáig, és egy másikba mentünk.
Nem tudom, mi van most, de már a harmadik hétfőm alakul máshogy (= rosszabbul), mint ahogy terveztem!! Remélem, nem lesz ez egy tendencia, mert jövő héten meg lakbérfizetés lesz hétfőn, amikor végképp nem akarok semmi kellemetlen meglepetést.
Hát ez a vacak hétfő jól rányomta a bélyegét az egész hetemre. Pedig előre örültem, micsoda remek hét lesz: hétfőn Orsival dumálunk egy jót, csütörtökön színház, hétvégén pedig a családdal Állatkert!! :-) Ebből csak a színház valósult meg úgy, ahogy terveztem, a többi dőlt :-(
… akkor kurva dühös tudok lenni!! Mint most. Baromira utálom, ha jól megtervezek valamit és nem úgy alakul, különösen ha minden napra be volt ütemezve valami ezen a héten és dől egy f*szság miatt.
Pedig tök jó kis hétnek ígérkezett, úgy volt, hogy hétfőn találkozunk Orsival, kedden futok, szerdán elhozok a Belvárosból egy Nagyon Fontos és kurva drága dolgot Öcsémnek, amivel egyenesen hazamegyek és hamar lefexem, hogy csütörtökre kipihent legyek, mivel csütörtökön meg színház!
Már tizenéves korom óta kedvelem a kencéket. Úgy kezdődött, hogy valami Tinilányok kézikönyvében olvastam, hogy a bőrt hidratálni kell, és el lehet kezdeni akár már tinédzserkorban is. Rögtön elrohantam egy DM-be, vagyis annak az elődjébe :-D, mert DM még nem volt Magyarországon, és vettem egy „hidratáló krémet”, amit az eladótól kértem, mert egyáltalán semmilyen fogalmam nem volt róluk (a kencékről, nem az eladókról).
Most már több mint 3 hónapja használom a kontaktlencsét; vegyesek a tapasztalatok. A fő, hogy napi lencsehasználó tutira nem leszek. Valahogy nem bírom 100 %-ig megszokni… Főleg nagyon hosszú ideig. Mondjuk tegnap éppen 10.30-tól kb. 21.00-ig volt bent és egészen jól elviseltem, de nem ez a jellemző.
A Halloweent nagyon szeretem, hangulatát tekintve a második kedvenc ünnepem. Sőt egy szempontból a szülinapnál is jobb, mivel szülinapkor iszonyatos hőség szokott lenni, míg halloweenkor ez nem jellemző :-D
Túl vagyok a bojlerszámlás/adásvételi szerződéses lakbérfizetésen. (Meglepő módon, lakbéremelés most nem volt :-D)
Mondanom sem kell, mennyire ideges voltam egész nap, sőt az előtte lévő háromnapos ünnepet is jól tönkretette az idegeskedés.
Sokszor van, hogy valami miatt nyomott a hangulatom, aztán történik még valami rossz, amiről egyszeriben nem értem, miért is panaszkodtam még félórával korábban?
Ezt nem most kellett volna megírnom, hanem egy héttel ezelőtt, amikor még friss volt az élmény, és meleg és verőfény volt, most meg sötét és hideg, de most már nem halogatom tovább, mert totál el fogom felejteni :-D
De csak tömören írom le, mert marha fáradt vagyok és kimondottan másmilyen hangulatban, mint akkor.
Szóval, az idei október 23. csodaszép volt, már eleve a munkaszüneti nap miatt is. De főleg azért, mert Öcsémék meghívtak családi csipkebogyószedésre a Pilisbe.
