Az apró sikerélmény is sikerélmény: megint sütöttem saját kenyeret! :-)
De most sem azért, mert „járvány” meg „második hullám”, hanem egyszerűen azért, mert ezen a héten eldurrant az agyam, hogy még a kimondottan drága bolti kenyér is szétfoszlik és morzsálódik, holott előző napon vettem!! :-(
Pénteken megint pár óra játszás az unokaöcsivel! :-) Előtte nap Öcsémmel találkoztunk; isteni Frei nápolyi haboskávét ittunk és valami elképesztő finom sütit (nem, a Frei még mindig nem fizet a reklámért :-D), másnap pedig ő estig melózott, én kimentem Ágihoz és játszottam pár órát Zéténnyel.
Kicsit haboztam előzőleg, mert nem voltam túl jól – az allergia még mindig elég erős, ráadásul a héten éjszaka már hideg volt, és alvás közben kissé áthűltem, emiatt tisztára hőemelkedés-érzésem is volt.
Van egy régi elméletem, ami szerint a (mély)szegénységnek két olyan oka is van, amiről az illető maga is tehet, és/vagy tehetne ellene. Az egyik ilyen ok a dohányzás. Én marhára dohányzásellenes vagyok, úgyhogy akit ez zavar, az már most lépjen tovább.
Megvolt a zalakarosi utószezoni nyaralás is. Előzőleg végig izgultam, hogy csak ki ne találják pont akkorra, hogy „második hullám”, meg „lezárás”, „világvége”, de hálistennek valszeg még minden kormánytag is nyaral augusztus végéig, így a világvége majd csak szeptember 1-től fog jönni, így elmehettünk Zalakarosra nyaralni, ahol persze egyáltalán nem volt vírus, mert hiszen a strandokon meg a szállodák éttermeiben megtorpan a vírus és nem megy be :-D
Fellendült a kultúréletem :-D Ezt az izét, Barátokköztöt soha a büdös életben nem néztem, illetve csak csatornák közti kapcsolgatás idején kb. 20 másodpercig, amikor is fintorogva továbbléptem a mű díszletek meg a Szomszédok-szerű dialógusok miatt. Azonban Egyházi Géza FB-oldalán egyszercsak azt láttam, hogy majd Géza is fog szerepelni ebben!
Na, ez remek! Akkor majd biztosan nézem. Műsorújságot ugyan már rég nem veszek (alig nézek tévét), neten a műsort megnézni lusta voltam, de gondoltam, hogy majd Géza oldala jelezni fogja, hogy: „hülyék, holnap este figyeljetek!”
Itt a nyár, meg vagyok lőve a hétvégi ruházkodásommal… 25 fok alatt simán farmert hordok és kész, de így 30+ foknál és 4-5 kg túlsúllyal azt már nem lehet. Van a két vékony „török” nadrágom, iszonyú kényelmesek és lazák, de 1., azokat inkább munkába hordom és nem hétvégén, amikor megsérülhetnek, 2., az egyik már annyira ki van kopva combnál – a héten vettem észre – hogy konkrétan ki kellett dobnom fájó szívvel, egyszerűen semmit nem lehetett vele csinálni, hogy viselni lehessen…
Kezdek olyan lenni, mint Amy Farrah Fowler, az évi egy randevúval, amit megígért a mamájának (persze mielőtt Sheldonnal találkozott volna :-D) Az idén is volt egy, kb. hasonlóan sikeres, mint a 2017-es meg a 2018-as.
Most is Dóri kezdte rágni a fülemet, mint 2018-ban. Hogy jaj, van a Tamás nevű pasijának egy haverja, a Krisztián, és ő úgy szeretné neki megadni a mailcímemet, és olyan jó lenne, ha én is összejönnék valakivel, és milyen kár, hogy én még nem találkoztam senkivel stb. …
A hétvége igen jó volt, leszámítva a hőséget. Már pénteken elkezdődött: ugyanis eldöntöttem, hogy elveimet megszegve (12.00 után nincs koffein) hazafelé mégis iszom egy Frei kávét, karibi rumosat, és majd a rum úgyis kioltja a koffein élénkítő hatását estig :-D
Meg is volt a kávé, szuper is volt, kivéve, hogy azt gondoltam, elcserélték a rendelésemet, mert az ital hideg volt. Ugyan a karibi rumos leírását előzőleg teljesen megjegyeztem fejben – kivéve a jégkockákat. Ezért megdöbbentem, hogy ez hideg?! De nagyon finom volt, mihelyt átállítottam az agyam arra, hogy hideg kávéval van dolgom. A rum ütött erősen, de a kávé kioltotta a rum alkoholos hatását.
Már rég fontolgatom, hogy le kéne ruccannom a Balatonhoz egy hétvégére, de most egyedül. Az Annabellára gondoltam, mert ott jó a kaja, ingyenes a strand, és olyan jó kevesen voltak júniusban… De még nem foglaltam, csak a dátumot néztem ki.
Aztán, mikor hosszú idő után összefutottunk Dórival, és megemlítettem ezt neki, azt mondta, hogy esetleg ő is nem-e csatlakozhatna? – Kicsit habzottam, mert ezt direkt egyedüli pihenésnek terveztem, hogy nyugodtan aludhassak egy szál semmiben, és ne feszélyezzen, ha a sörtől rám jön a szellentés… De aztán arra gondoltam, hogy úgyis elég sokat vagyok egyedül, és Dórival már a melóban is olyan jól kijöttünk több mint két évig, végül is mért ne?
Nemrég egy teljes péntek délutánt együtt töltöttünk Öcsémmel; ilyen ezer éve nem volt már :-) Még a vészhelyzet alatt elhatároztuk, hogy ha végre kinyitnak a kávézók, iszunk Kopi Luwak kávét, amit még egyikünk sem kóstolt soha. Most végre összejött az alkalom, mert közben a mozik is kinyitottak – hála az égnek –, és Öccs már rég tervezte az Úriembereket moziban is megnézni. Ezen a pénteken végre volt ideje, és moziban is játszották elérhető helyen és időben, így ő lefoglalt helyet, és úgy volt, hogy összefutunk munka után és megisszuk a cibetmacskás kávét.
Évi néni temetése egy hétfői napon volt. Hálistennek délután 15.00-kor. Én pedig 15.30-ig dolgozom, úgyhogy szabit nem kellett kivennem, csak két órával korábban eljöttem – a biztonság kedvéért –, azt a két órát pedig előzőleg lecsúsztattam. Rosszabb lett volna, ha a nap közepén van.
Nemrég megint kellemes családi hétvége volt Öcséméknél. Először arról volt szó, menjek ki szombat hajnalban, jó második reggelit eszünk, kávét, aztán piacolunk. Én kicsit szívtam a fogam, mert természetesen épp ezen a hétvégén kell javítani a kisföldalattit és csak busz járt, ami mindig boldogan beleáll a dugóba, főleg az Erzsébet térnél. Ráadásul a következő lépést jelentő villamosvonalat is épp építgetik! Tesóm javasolta a távolsági buszt, de ettől mereven elzárkózom, mert azt nem ismerem, különben is rühellem a távolsági buszokat, főleg szombat hajnalban, amikor még félig alszom.
Ahogy már írtam, az idei nyaralás összességében jólesett, de volt egy csomó dolog, ami nagyon zavart. Ezek 99 %-a Faterhoz kötődött. Nem tudom, idén én voltam-e ingerültebb (lehet, mert 3 nappal előbb jött meg, mint kellett volna), vagy Fater hülye dolgai felerősödtek, vagy eddig is ilyenek voltak, csak könnyebben hunytam szemet fölöttük. Mindegy, a lényeg, hogy most marha sok olyan dolog volt, ami kurvára idegesített!
Hálistennek a születésnap vasárnapra esett, így nem kellett szabit kivennem rá. Pár rossz tapasztalat után ugyanis eldöntöttem, szülinapon nem vagyok hajlandó dolgozni. Igen rossz, mikor jön valami bunkó ügyfél/kolléga/főnök valami parasztsággal, miközben neked születésnapod van. Szerencsére idén ez nem volt gond!
Ez régi elvem egyébként is. Hivatalokba írt mail szeret elveszni. Már nem dolgozik ott vagy gyesen van az ügyintéző, akinek írod (kiss.piroska@sohivatal.hu), aztán várhatsz az idők végezetéig a válaszra. Aztán van, hogy mailre nem is lehet válaszolni, az előző munkahelyemen például simán szabad volt és válaszoltam is sokszor, hivatalos formában, de mailben. A mostani melóhelyen csakis a postacímre válaszolhatunk, papírlevélben, ha egyáltalán nincs meg a címe az ügyfélnek, akkor megírjuk Wordben, kinyomtatjuk, főnök aláírja, beszkenneljük és így megy mailben a válasz…
