a hallgatag macska naplója

Már előre nyilvánvaló volt, hogy amint elértem az 53 kg-os álomcélt, nagyjából minden visszazökken a régi kerékvágásba…. Ha szobrot emelnének az akaraterő ellentétének, én lehetnék a modell :-D

A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam ugyanezen okból, de az nem nyugtatott meg.)

Tegnap két dolgot is tanultam. Először, a mi kis munkahelyünkön le kell ugyan dolgozni a 30 perc ebédszünetet, viszont napközben igénybe venni – a már ledolgozott időt –, azt nem szabad. Másodszor, melóhelyen ne légy őszinte és ne bízz meg egyik kollégádban sem!

Sikerült!!! Sikerült a lefogyás 53 kg-ra, sőt egész pontosan 52,8 volt, mikor 20 perccel ezelőtt ráálltam a mérlegre!!! :-) Ezt nem hiszem el, hogy egy héttel a kitűzött határidő előtt sikerült!

Bár, furcsa módon, ez az utolsó másfél kg volt a legnehezebb. Nagy áttörés volt, mikor végre 55 kg alatt voltam, mert már ez sem fordult elő évek óta.

Megvolt a lakbérfizetés, amin már több mint egy héttel ezelőtt is paráztam. – Most, mivel már utána vagyok, jókedvűen emlékszem vissza erre:-D – Kivettem előtte a pénzt, megírtam az elszámolást, a lakbérnapon már az órákat számoltam, hogy „10 óra múlva ilyenkor már túl leszek rajta” stb. Tiszta para volt az egész nap, még szerencse, hogy volt bőven munkám és igyekeztem beletemetkezni.

Hihetetlen akaraterővel egy álló hétig nem ettem édességet!! :-)

Elsősorban a fogyási elhatározás miatt (augusztus 20-ig 53 kg!), másodsorban úgyis megfogadtam tavasszal, hogy ha minden OK lesz a bojlerrel, egy hétig nem eszem édességet, de eddig ezt nem sikerült tartani. Mindig közbejött egy születésnap, névnap, vendégség Öcséméknél, találkozás Barbival vagy Zsuzsival a Burger Kingben, amihez a csokiöntetes fagyi is hozzátartozik…

Egy hete tesztelem az új kontaktlencsét. Lehet, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki munka közben szemüveget hord és otthon meg hétvégén használ kontaktlencsét :-D

Még több mint egy hét van hátra lakbérfizetésig – most, amikor írom, nem amikor élesítem –, de már sokszor síkideg vagyok. Legutóbbi alkalommal a tulaj öreganyja volt csak otthon, aki adott egy fénymásolt cetlit, hogy a tulaj és a nője összeházasodnak és engem (is) meghívnak a polgárira.

Én persze nem megyek el, és elsőre szinte kellemes meglepődéssel nyugtáztam a hírt. Sőt tulképp valamelyest örültem is.

Ilyenkor nyáron csak hajnalban normális a hőmérséklet, és akkor van kevés ember a terepen, így mostanában hétvégenként futok, reggel. Vagyis hát hajnalban.

Bagoly típus vagyok, délután vagy kora este futnék a legszívesebben – akkor vagyok a topon – de a Szigeten ezer ember, a rakparton dettó, és míg nem kezd alkonyodni, meleg is van. Alkonyodni pedig akkor kezd, amikor nekem már ágyban kell lennem. Így nem futok délután.

A múlt héten egy este be akartam lépni a Facebook-fiókomba. Már az gyanús volt, hogy nem a szokott nyitóoldalt kínálta fel (profilképem, nekem csak a jelszót kell beírni) – hanem az e-mail címemet is kérte. Be is írtam, a jelszót is, erre kérdezte, hogy milyen néven kívánok szerepelni a FB-n? Beírtam az ott használt nevemet. Erre kiírt egy párbeszédpanelt, hogy milyen fontos, hogy a való életben használt nevünkkel szerepeljünk, és most szkenneljek be és töltsek fel 3 db igazolványt, amin ott a nevem.

Büszke vagyok magamra, sikerült elintéznem a kontaktlencsét! Ez másnap biztos nem nagy cucc, de nekem az, hogy a., a szememhez kell nyúlkálnom, és b., mindezt egy szakember előtt, akit akkor látok először, nagyon nagy izgulást okozott.

Egy ideje azon gondolkodom, hogy megint nekifutok a kontaktlencsének. Öcsém meg Dóri is mondják, hogy milyen jó, meg kényelmes; Dóri speciel folyamatosan csak lencsét hord, pedig még rövidlátóbb, mint én. Szóval biztos jó dolog… 

Nyaralás után akartam elmenni lencsészhez, de akkor viszketett a szemem, amit megint allergiás kötőhártyának gondoltam, de mostanra lecsitult és egész nyugis lett. Így végül is holnap tervezem a lencsészhez menést, aki ha ad egy köteg lencsét, azzal elszórakozom a hétvégén, teszt üzemmódban.

Egyszerre van lelkifurdalásom, és mérges vagyok, Éva barátnőm kapcsán. Holnap fogunk találkozni, Vámpírok Bálját nézünk, ami önmagában isteni lenne, de még előtte egy órát beszélgetünk…

Őt a főiskoláról ismerem, nálam 10 évvel idősebb és az a legnagyobb problémám vele, hogy neki mindig rossz.

Mintha Fater említette volna, hogy vénymentes lesz az Algopyrin nemsokára, vagyishogy az Algo hatóanyaga. De akkor épp csak fél füllel figyeltem, mert a Király fürdőben voltunk és el voltam foglalva a benyomásaimmal…

De aztán este eszembe jutott, rákerestem a neten, és tényleg!! Nem maga az Algo lesz vénymentes, hanem megjelenik egy új bogyó más néven, de ugyanaz a hatóanyaga, mint az Algónak, csak egy tabletta feleannyit tartalmaz.

A tágabb értelemben vett hétvége most elég műsoros volt: szombaton Évi néni, vasárnap Öcséméknél kerti meló, hétfőn lakbérfizetés. Ez utóbbi miatt természetesen tök feszült voltam, mint mindig, már pénteken is.