a hallgatag macska naplója

Igen jól telt ez a hétvégém, amibe a péntek délután is beleszámítom, így még hosszú is volt! Maraton-rekord, családi esemény, választási győzelem :-) 

Most, hogy már legalább két okból kell új melóhelyet keresnem – amit már tavasszal eldöntöttem, de hát én ilyen kapkodós ember vagyok, ha változásokról van szó – ismét aktuális, hogy elgondolkodjak, mégis milyent. Dórival órákon át beszélgettünk erről a témáról, amíg még együtt dolgoztunk (nem egyhuzamban órákon át, hanem negyedórás szakaszokban, hónapokig :-D), így most összefoglalom az eredményeinket.

Nekem három célom van: 1.: Innen el. 2..: Több fizetés. 3.: Nem rosszabb körülmények.

A tömör lényeg megtalálható a címben, bővebben pedig így történt.

Mostanában több helyről is azt olvastam, hogy nem is többször kéne keveset enni, hanem inkább háromszor egy nap, de akkor rendesen, viszont a három főétkezés közt lehetőleg egy falatot sem.

Szombaton Szegeden jártam, mint a címből is látszik :-) Mikor először voltunk itt Faterral tavaly májusban, nagyon tetszett, és elhatároztam, hogy még visszajövünk. Most aztán pénteken szabin voltam, így már múlt héten is terveztem, hogy talán aznap leutazom, de ezt áttettem szombatra. Péntek munkanap, minek mászkáljak péntek délutáni munkanapi csúcsforgalomban ideges szegediek között, amikor szombaton hétvége van, nyugi és pihi, valószínűleg több a turista és békésebb a hangulat.

Ahogy most visszaolvasok, még nem is írtam a „béremelésről”, amit kaptam nemrég. Elnézést, de csakis idézőjelben tudom ezt említeni, annyira szánalmas… Mondjuk mostanra már némileg elpárolgott a mérgem és inkább csak röhögök rajta.

Szóval valamikor május elején jött az „osztályvezető” (hát ez is szánalmas, szóval maradjon az idézőjel), hogy majd engem átsorolnak a Dóri álláshelyére*, ami jóval magasabb fizetéssel jár. Vártam, vártam, semmi, eltelt a május, a június, a július, de semmi, no persze én már dörzsöltebb vagyok annál, hogysem egy főnökféle ígéretére építsek.

Megvolt a Spar futás! Istenem, mennyit izgultam előtte, aztán úgy elszaladt az a szombat, mintha egy perc lett volna!

Már hetek óta be voltam tojva, hisz megint a 10 km-en indultam, amit eddig versenyen még csak egyszer futottam le. OK, hogy a Szigeten már többször tettem 2 kört, ami 10.600 méter, de versenyen, hivatalosan… szóval izgultam.

Idén nyáron valamiért nem másztuk meg a Badacsonyt, de eldöntöttem, hogy én még az ősszel mindenképpen felmegyek rá. Múlt héten a családi futóverseny volt, jövő hétvégén a Spar futás lesz, maradt a kettő közötti hétvége, amikor ráadásul péntekre egy nap szabim volt betervezve.

Hát megvolt vasárnap a nagy családi futóverseny! :-) Eléggé izgultam miatta, de nagyon jól alakult a nap.

Öcsém már vagy két hónapja javasolta, hogy nevezzek be náluk a városnapi futásra, 7 km-re (miért nincs 5 km?) Ő nevezett a 21-re, Ági Zéténnyel szintén a 7 km-re, ha én is neveznék, akkor az egész generációnk indulna.

Ez a havi lakbérfizetés is vicces volt. Főleg most, hogy már túl vagyok rajta :-D

Meglepő módon ebben a hónapban nem paráztam annyira, mint általában szoktam, talán most belefáradtam, vagy a múlt hónapban már eléggé kiparáztam magam miatta. Szóval most nem egy héttel előtte idegeskedtem, csak úgy aznap.

Mielőtt megjött a 25 éves jubileumi jutalmam, már listákat írtam, hogy mire fogom elverni a pénzt :-D Nem is tudtam, hogy mennyi várható pontosan. A nettóm ugyebár nincs 200 rugó, és az extra pénzekből mindig még sokkal többet levonnak, mint egyébként (ami eleve sok levonás), tehát kb. 300 rugóra számítottam, ehhez képest kellemes meglepetésként ért, hogy kb. 385.000.- Ft lett.

Fejben már gyakorlatilag el is költöttem az egészet, de mielőtt még igazából elkölthettem volna, azért megálltam tépelődni.

Nem hiszem el, hogy holnap már szeptember lesz… Kifejezetten vártam, hogy vége legyen a nyárnak (hőség, egymillió turista, meló, zsúfolt város stb.), de most, hogy tényleg vége, kissé szomorú vagyok. Holnapután már a hőségnek is vége lesz, azt viszont alig várom!

A zalakarosi 5 napos nyaralás igen jól telt, bár voltak zavaró apróságok.

Vagyis a „4 K”, akik engem mindig megtalálnak! :-)

Nem értem, hogy van ez, de az utcán bizonyos embereket úgy vonzok, mint a döghús a hiénát, ízlésesebb hasonlat most nem jut eszembe. Ha csámborog velem szemben egy csöves vagy álnyomorék import román koldus egyenköpenyben (de a kezét ne nézd meg, mert rájössz, hogy 25 éves), az tuti, hogy megtalál engem.

Már előre nyilvánvaló volt, hogy amint elértem az 53 kg-os álomcélt, nagyjából minden visszazökken a régi kerékvágásba…. Ha szobrot emelnének az akaraterő ellentétének, én lehetnék a modell :-D

A négynapos szünet végül is jól telt, bár ahhoz képest, hogy igazi földi paradicsomnak terveztem, a múlt heti balhé azért erősen rányomta a bélyegét a hangulatomra. Péntek este például betoltam egy Seduxent, hogy nyugodtan tudjak szunyálni, ez sikerült is. (Csütörtökön ugyanis sört ittam ugyanezen okból, de az nem nyugtatott meg.)