Na, most van az az időszak, ami miatt már nem a kedvenc évszakom a nyár. Amikor a nyár nem a „vakáció, nyaralás, kalandok” időszaka, hanem a „rohadt hőségben is dolgozni kell, míg a legtöbb ember a Balatonnál henyél” időszaka :-( Most főleg a rohadt hőség miatt.
Már a különben hűvös lakásban is 31,8 fok van. Ezért nem akarom hosszan cifrázni, csak tömören írok, úgy magamnak összefoglalót…
Az idei szülinap ünneplése több lépésben zajlott. Nem bántam :-D Az igazi születésnapon Hévízen voltunk, átrándultunk Keszthelyre, ebéd a pulis helyen, aztán úszás a tóban.
Anyám már nyaralás előtt pedzegette, hogy hát amikor hazajövünk, menjek hozzájuk, megünnepelni a szülinapot. Mondtam – nem így – hogy nincs az az isten, hogy én többórás autóút után, izzadtan, fáradtan még oda is menjek…. És másnap se, noha az még hétvége volt. Egyenesen rákérdeztem Öcséméktől, és ők meghívtak magukhoz, de ha nem hívtak volna, akkor elmegyek egyedül bóklászni a nyaralás utáni egyetlen szabadnapon.
Van a (nagyobb) főnököknek ez a marhára idegesítő alfaja, aki azt gondolja, hogy nélküle megáll az élet, kurvára fontosnak érzi magát és állandóan bemászkál, ha kell, ha nem. Az utóbbi pár évben teljesen megfeledkeztem róla, hogy van ez a jelenség, mert nem titkárságon dolgoztam, hanem ügyintézőként, és pont leszartam, hogy bent van-e vagy nincs a főnök, mert engem személyesen nem zavart.
Kivéve a kettővel ezelőtti melóhelyen az elképesztően ostoba Éva nevű „osztályvezető”, mert az meg heti háromszor „értekezleteket” hívott össze; szóval mindenképp üdvös volt, ha nem rontotta ott a levegőt, de legalább az sem velem egy légtérben ült.
Még a munkanélküli időszakban foglaltam le az idei nyaralást, és mert nem tudtam, szerzek-e és milyen melót, ezért csak vasárnaptól szombatig. És mert gondoltam, hogy Faterral untig elég lesz ez a 6 éjszaka :-D
Utólag visszatekintve a nyaralás egész jó volt és gyorsan eltelt. Most toleránsabb voltam és mindenben igyekeztem a pozitív oldalt meglátni, mert a pszichológus – joggal – felhívta a figyelmemet, hogy hajlamos vagyok folyton a rossz dolgokra koncentrálni. Így most direkt a jó dolgokkal törődtem csak, és valóban jobb volt.
Az életben nem hittem volna, hogy ilyent kell látnom egyszer….! És pont a „legjobbkor”…! Már előfordult velem, hogy valami feszült, ideges időszakomban hirtelen történt valami rossz, mintha manifesztálódott volna a sok feszkó. Ez az eset is pont ilyen volt!
A szabi előtti utolsó munkanap estéjére volt jegyem a Vámpírok Báljára. A júniusi színházjegyet tavaly novemberben vettem meg – kicsit csodálkoztak a jegyirodában, de csak amíg meg nem látták, hogy már a jegyek fele elfogyott addigra :-D
Ezt a bejegyzést nem most kéne megírnom, hanem jó pár nappal ezelőtt kellett volna, amikor fel voltam paprikázva :-D Most jobb a hangulatom, mert szó szerint órákra vagyok a szabi kezdetétől meg a Vámpírok Báljától, lefogytam 51,9 kg-ra és hazaengedtek minket a hőségriadó végett.
Mostanában két olyan túrám is volt, amibe így vagy úgy belekavart a MÁV (is). Eddig is nagyon szerettem a MÁV-ot…
Pünkösd vasárnap a Szent Mihály-hegyre terveztem menni, mert az közel van és Öcsém is többször javasolta. Kinéztem a túraútvonalat, Nagymarostól megy az út. Úgy terveztem, hogy felmegyek a sárga csíkon (asszem, most nem fogom megnyitni a térképet, mert fáradt vagyok), aztán a kék csíkon lejövök a másik irányban.
Jó rég nem írtam blogot. Ez a munkakezdés teljesen felborította a bioritmusomat :-D Írtam már, hogy most nyolctól ötig dolgozom, mire hazaérek és átöltözöm, már hat óra van, és olyankor már az az érzésem, hogy ez már este, ilyenkor nem fogok neki semminek, max. bedobok egy mosást.
Megint két egymást követő hétvégén másztam hegyet Sopronban, majd Pécsen, mint a múltkor :-D Ezeket még a munkakezdés előtt akartam, de hol rossz volt az idő, hol más program volt hétvégén. Most Sopront vettem előre, mert május közepén ott megint valami hülye fesztivál lesz, előtte héten pedig vágányzár, én meg már eleget ültem vonatpótló buszon Sopron felé. Így oda elmentem május elején, és még így is Kelenföldről indult a rohadt vonat.
Nem is tudom, hol kezdjem. Asszem már írtam, hogy Fater nagyon a társaság közepének képzeli magát mindenhol, mindig előtérben akar lenni, mindig őrá figyeljenek; meg van róla győződve, hogy őt mindenki imádja és odavannak érte. Lehet, hogy ez némileg így is volt, míg dolgozott és az utóbbi évtizedekben már mindig főnök volt, szóval eléggé érthető, hogy „a főnököt mindenki szereti” :-D, de most már nyugger és most is így viselkedik.
Annyi első munkanapom volt az elmúlt években, hogy már számon se tartom. Idén már három különböző biztosítási jogviszonyom volt, és még csak május van :-D
A mostani új munkahelyen való kezdés előtt iszonyú szorongásban voltam. Egyébként is fostam volna, de így, hogy három hónap álláskeresés, valami 30 elküldött jelentkezés és 15 állásinterjú során mindössze egyetlen helyre vettek fel, ez annyira aláásta az amúgy sem sok önbizalmamat, hogy még sokkal jobban féltem.
Már megint belementem egy ilyen nyilvános szóváltásba :-( Anyám szokása ez, ő állandóan vagy beszól valakinek, vagy ha neki szólnak be, akkor leáll vitázni. Rám annyira nem jellemző, mert én nem állok szóba senkivel, illetve ha olykor beszól valami faszi, pl. hogy „Jó a segged”, vagy efféle, akkor visszaszólok, hogy „Ki kérdezett, buzikám?”, aztán repesztek tovább az én szép gyors tempómban, hogy mire eszébe jutna bármi válasz, én már 150 méterrel odébb vagyok.
1996 decemberében adtam először vért, plazmát pedig ha jól látom, 2015-ben. A véradások 1996 óta rendszeresek voltak, Anikó barátnőmmel néha együtt mentünk, néha meg csak értesítettük egymást, hogy „mindjárt letelik a 3 hónap, és megyek vért adni” :-D
Már csak néhány nap a munkakezdésig, és tiszta ideg vagyok. Gyorsan eltelt az itthon töltött 3 hónap; és most kicsit úgy érzem magam, mint augusztus végén szoktam, hogy elmúlt a nyár, és én alig csináltam valami nyaralásos dolgot :-/
Van egy olyan mazochista szokásom, hogy időről időre elolvasok olyan könyveket vagy cikkeket, amiktől aztán sírógörcs jön rám, és ilyen lelkiállapotban maradok egy ideig. Jellemzően akkor, amikor épp a saját életemben is valami krízis van.
