a hallgatag macska naplója

Büszke vagyok magamra, sikerült elintéznem a kontaktlencsét! Ez másnap biztos nem nagy cucc, de nekem az, hogy a., a szememhez kell nyúlkálnom, és b., mindezt egy szakember előtt, akit akkor látok először, nagyon nagy izgulást okozott.

Egy ideje azon gondolkodom, hogy megint nekifutok a kontaktlencsének. Öcsém meg Dóri is mondják, hogy milyen jó, meg kényelmes; Dóri speciel folyamatosan csak lencsét hord, pedig még rövidlátóbb, mint én. Szóval biztos jó dolog… 

Nyaralás után akartam elmenni lencsészhez, de akkor viszketett a szemem, amit megint allergiás kötőhártyának gondoltam, de mostanra lecsitult és egész nyugis lett. Így végül is holnap tervezem a lencsészhez menést, aki ha ad egy köteg lencsét, azzal elszórakozom a hétvégén, teszt üzemmódban.

Egyszerre van lelkifurdalásom, és mérges vagyok, Éva barátnőm kapcsán. Holnap fogunk találkozni, Vámpírok Bálját nézünk, ami önmagában isteni lenne, de még előtte egy órát beszélgetünk…

Őt a főiskoláról ismerem, nálam 10 évvel idősebb és az a legnagyobb problémám vele, hogy neki mindig rossz.

Mintha Fater említette volna, hogy vénymentes lesz az Algopyrin nemsokára, vagyishogy az Algo hatóanyaga. De akkor épp csak fél füllel figyeltem, mert a Király fürdőben voltunk és el voltam foglalva a benyomásaimmal…

De aztán este eszembe jutott, rákerestem a neten, és tényleg!! Nem maga az Algo lesz vénymentes, hanem megjelenik egy új bogyó más néven, de ugyanaz a hatóanyaga, mint az Algónak, csak egy tabletta feleannyit tartalmaz.

A tágabb értelemben vett hétvége most elég műsoros volt: szombaton Évi néni, vasárnap Öcséméknél kerti meló, hétfőn lakbérfizetés. Ez utóbbi miatt természetesen tök feszült voltam, mint mindig, már pénteken is. 

Elhatároztam, hogy a nyaralás után a szabimból fennmaradó 5 szabad napot megpróbálom magamhoz képest tartalmasan tölteni, tehát – szokásomtól eltérően – nem a nyaralás végén és a közelgő munkakezdésen búslakodni!

Hát ennek a nyaralásnak is vége, és mint minden évben, most is meg kell állapítanom, hogy iszonyú gyorsan eltelt, holott igazán hosszú volt.

Mivel a Tagore már nem hajlandó félpanziót adni, így még tavasszal körbekurkásztam a neten balatonfüredi, félpanziós, nagyjából vízközeli normális szállás után, és végül az Annabella mellett döntöttem, 

Most majdnem ugyanabban a helyzetben vagyok, mint pár évvel ezelőtt. A Facebook nálam a magánszféra része, most mégis kénytelen vagyok ott kollégákat kerülgetni… Pedig én csak azokat akarom ott tárolni, akiket tényleg kedvelek.

Már írtam, hogy újabban marhára rakódnak rám a kilók :-( Persze ezt némileg az is magyarázza, hogy mióta eltaknyoltam és fáj a térdem, illetve bejött ez az állati hőség, nemigen voltam futni.

Vagy két hete aztán úgy döntöttem, ez nem állapot és tűrhetetlen.

Ahhoz képest, hogy tulajdonképpen sosem volt egy igazi (kölcsönös) kapcsolatom, mégis elég sok randim volt. Némelyik elég vicces. Például ez is, amit most felidézek…

Miután első körben nem sikerült venni, egyik nap meló után elmentem az Árkádba, ahol világosan emlékeztem rá, hogy van egy Triumph üzlet. Persze ez se jelent sokat, megszűnhetett vagy bezárhatott, mint a Meki a Mammutban….

Meg is találtam szerencsésen a Triumph boltot, félóra Terminátor-szerű pásztázás után (annyi eltéréssel, hogy az én tekintetem szúrósabb volt).

Mikor bejött a Windows, és vele az egérhasználat, még nagyon kezdetleges volt az egész. Én életem első munkahelyén dolgoztam, tehát még 19 sem lehettem. Az egér egy tök jó dolog volt, bár teljesen ismeretlen számunkra; és csakis jobbkezes módon lehetett használni. 

Két napi vadászat után egyelőre kijelenthetem, hogy nem lehet 75A-s, nekem megfelelő melltartót venni Budapesten! :-( Vagy ha igen, akkor még több kört kell hozzá futni…

Szeretem a szinkronos filmeket – szerintem a magyar szinkron azért még mindig jó –, de simán megnézem feliratosan is, ha csak az van. Sőt van, amit direkt csak feliratosan nézek, különféle okokból, például a Becstelen brigantyk, amihez egyszerűen hiba volt szinkront készíteni (és tök felesleges is, azért a húsz angol nyelvű mondatért…)

Mióta Dóri elment, egyedül vagyok az irodában.

Rettentően féltem, hogy majd összeültetnek másokkal, például esetleg pont a Bélával, mert az ő szobatársa is megpattant, élve a lehetőséggel. Vagy ami még rosszabb, beültetnek a „hármasba”, ahol 2+3 ember ül (engem megcserélnek valamelyik másikkal) – ahol megőrülnék, mert ott 3 ember is nagydumás.