a hallgatag macska naplója

Itt a szilveszter, amikor mindenki tobzódik, úgyhogy most felidézem az egyetlen füves cigis élményemet :-D

Előzmény, hogy sose drogoztam. Nyolcadik után évekig sokat lógtunk együtt Anikó barátnőmmel, akivel mondjuk söröztünk – azt nem rögtön nyolcadik után, hanem később –, de imádtuk a filmeket és az azokról való beszélgetést. Akkoriban még nem volt internet, úgyhogy rengeteg olyan délutánt csaptunk, hogy átmentem hozzájuk, videotékából kivettünk egy filmet, és azt megnéztük (idővel söröztünk is közben).

Valahogy a pofámra van írva, hogy „ennek ne adjunk jutalmat/prémiumot/fizetésemelést”. Épp ezért, mikor a mostani melóhelyemre jelentkeztem és az állásinterjún a faszi azzal kecsegtetett, hogy itt van ám negyedévente adható plusz prémium, csak gúnyosan röhögtem magamban (kívülről persze szerényen mosolyogtam).

Szóval, miután megvettem a Hömpölygő zsírt, már abszolút nem volt sürgős az online rendelt példányom átvétele :-D Az volt a feladat, hogy még a szabadság alatt kiolvassam, de közben intézzem a maradék karácsonyi vásárlásokat is.

Az utóbbi napokban egy dolog tartott megszállva, mint Gollamot a Drágaszág :-D És egy fontos tanulságot megjegyeztem: Ha egy könyv megjelenését nagyon várod, akkor ne jegyezd elő, ne rendeld meg, hanem amint kijön, menj a boltba és vedd meg fizikailag, már ha azt akarod, hogy a kezedben legyen mielőbb!

Jött az ősz, és elkezdődtek az esőzések. Esett persze nyáron is, de az nem zavart; az ember felvette a szandált, esernyőt, aztán a lábam úgyis megszáradt fedett helyre érve a 25-35 fokban. No de most, ősszel, már hideg, de legalábbis hűvösebb van.

Valamelyik kora hajnalban iszonyatosan zuhogott az eső – én feküdtem az ágyban, még nem szólt az ébresztő, és félálomban azon töprengtem, hogy mi a szart vegyek fel munkába menet??

Októbertől áprilisig kesztyűt hordok. Alacsony a vérnyomásom, szar a vérkeringésem, ha 15 fok alatt van a hőmérséklet, kezem-lábam hideg. A lábamra tudok húzni dupla sízoknit plusz a bakancs, a kezemre viszont kesztyű kell.

Ezek ilyen minták az életemben. Röpke pár évvel az akkori főnököm fenyegetett kirúgással; most meg a mostani főosztályvezető, alkoholista faszkalapunk. Nem most volt ez már, hanem pár hete, csak azóta folyamatos idegállapotban vagyok, Maúnika, oszt’ azér’ nem írtam még eddig le :-D

Itt a november közepe. Már lehet kapni szaloncukrot. Többször írtam, hogy sokáig nem voltam hajlandó venni ezekből a „mostani” szaloncukikból, mert nekem „a” szaloncukor a gyerekkori konzum; de aztán a Szamos és Stühmer választéka megragadott és fogva tartott :-D

Már megint rajtam van ez a menetrendszerű október végi – november eleji kehesség! :-(  Tavaly is ez volt, tavalyelőtt is…

Tavaly november elején volt egy igen durva náthám, aztán pedig valahányszor meggyógyultam és lementem futni, futás után két nappal megint lebetegedtem. Így télen alig futottam. Aztán jött karácsonykor a migrén, januárban a torokfájás, februárban az újabb durva nátha; húsvét után is betegség…

Az idei halloweeni időszak megint mozgalmasra sikeredett. Az egyik fix program már több héttel korábban bejött: ugyanis Faterral jegyünk volt az Átriumba a Tizenkét dühös emberre még szeptemberben, de mikor odamentünk, kiderült, hogy betegség miatt elmarad. 

Októberben ismét voltam Sopronban két éjszakát, csak nem írtam róla, mert annyira el vagyok maradva a bloggal, és mert nemigen volt semmi különös. „Csak” a szokásos. Nagyon jól éreztem magam. Két eltérés volt csak. Már előre sejtettem, hogy tutira lesz valami, mint februárban volt, amikor egy sakkcsapat ÉS egy focicsapat gyűlt a Sziesztába, holott pont azért mentem februárban, hogy kevesen legyenek.

Előre tudtam, hogy most is lesz valami. 

Augusztus utolsó hétvégéjén mentünk 3 éjszakára Zalakarosra. Ugyan idén már voltunk egyszer áprilisban is, de akkor még ki se volt nyitva a fürdő szabadtéri része – sőt, még feltúrások meg munkálatok folytak –, és előszezon volt, útközben a Balaton mentén gyakorlatilag semmi nem volt kinyitva :-(

Anyám is, apám is „spórolós” a maguk sajátos módján, mindketten másféleképpen, amiktől én amúgy hülyét kapok :-D

A fater lehetőleg mindent használtan vesz. Régen a PeCsa ócskapiacára jártunk, én csak igen ritkán, de ő gyakran. A PeCsa aztán bezárt, a fater pedig átszokott a Verseny utcai ócskapiacra, ami később szintén bezárt. Ekkor a Fater a Bakancsos útra járt, ami kint van valahol a halál fülén.

Egyszer a villanyoson fültanúja voltam két utas beszélgetésének. Az egyik azt mondta: „Semmi baj nem volt a fogaimmal, amíg el nem kezdtem fogorvoshoz járni.”

Érthető. Mindenki mondja, hogy elmész, akkor megcsinálja a lyukas fogadat, de még észreveszi, hogy itt is van valami, ott is van valami, hopp ezt a tömést ki kéne cserélni stb. … Hát én így vagyok most a gázkonvektorommal. Addig semmi gond nem volt (illetve nem tudtam róla), amíg ide nem jött a gázszerelő srác :-D

Tömören a szituáció. Van egy helyzet (munkahelyi, családi, mindegy), amiben rosszul érzed magad. Szar neked. De nem szólsz a békesség kedvéért: szar neked. Kinyitod a szádat, szólsz – büntetnek érte – szar neked. Szóval a végén mindenképpen szar neked. Egy dolgot tehetsz, ha fontos neked a szituáció, továbbra sem szólsz és inkább nyelsz; ha pedig végképp elviselhetetlen (pl. full rémes munkahely), akkor egyetlen szó nélkül másik állást keresel és mikor az megvan, felmondasz. Azt ne reméld, hogy a dolgok megjavulnak attól, hogy kinyitod a szád és kiállsz magadért!