a hallgatag macska naplója

Csípem ezt a márciust, egész laza kis hónap volt… Március 15-i hosszú hétvége, + nekem még utána a szabi, aztán pedig a húsvéti hosszú hétvége. Ki tudtam kapcsolódni a hétköznapokból és pihenni kissé.

Ez nem friss sztori, de nagyon a bögyömben van, tehát le kell írnom.

Már februárban ki volt írva a plazmaközpontban, hogy csak az adhat plazmát, aki az elmúlt évben legalább egyszer teljes vért is adott.

Szabi alatt felborul a tér-idő kontinuum; többszörös sebességgel telik az idő, míg munkanapokon egy hetet is egy hónapnak érzek. Most pl. mindjárt vége a szabinak, holott mintha csak most kezdtem volna el. …

Amikor már nagyon szar a helyzet, annak az az előnye, hogy többnyire már csak jobb lehet. Így a múlt heti mélypont is megoldódott. Baromira megkönnyebbültem … Először is, sikerült (második nekifutásra) befizetnem a lakbért.

Tényleg nem tudom, miért hittem, hogy ebben a hónapban sikerülhet első nekifutásra befizetnem a lakbért? Amikor januárban sem, februárban sem jött össze?

Egész nap hurcoltam magammal vagy kilencvenezer forintot, kinyomtattam azt a rohadt elszámolást,

Ezen már sokat töprengtem. És most leírom.

Tehát ha épp nincs senkid és párt keresel, akkor alapszabály, hogy legyen pozitív és vonzó a kisugárzásod, mert akkor fogsz bevonzani valakit. OK, de hogy legyen pozitív a kisugárzásod?

Kicsit büszke vagyok most magamra, mert általában rossz emberismerő vagyok, és tévesek az első benyomásaim, de ezúttal 3 nap alatt bebizonyosodott, hogy az új kollégáért nem lenne kár, ha most rögtön belecsapna a villám.

A harmadik nap vele pont ugyanolyan rémes volt, mint az első kettő, sőt

Kész vagyok. Új ember jött az osztályra. Na, ezeket mindig fenntartással kezelem. Többnyire csókos, és/vagy beképzelt, hülye vagy arrogáns… rossz esetben ezek tetszőleges kombinációja.

Harmadszorra végre összejött, hogy együtt adjunk plazmát Bogival. Első alkalommal ő mondta le, mert megjött, másodszorra én nem tudtam menni, mert előző nap adtam teljes vért; de most végre sikerült!

Noha iszonytatóan utálom a tömeget, mégis kimentem szombaton az állatvédelmi tüntetésre.

A tegnapi botrány után a dolgok egyrészt jobb irányba alakultak, másrészt meg nem.

Nagy stressz esetén komoly alvásproblémáim vannak, most is, hiába ittam három adag szunyateát este. Reggel vacilláltam, bejöjjek-e.

Édes istenem, ez az egyik legszarabb munkahelyi nap volt életemben! Botrányt csináltam mindenki előtt (mivel már marha kevesen vagyunk, ez szerencsére nem volt tömeg), lehet, hogy kirúgattam magam. És mindezt hülyeségből, mert hagytam, hogy a paraszt Mari felhúzzon

Már furcsa, ha úgy telik el egy napom, hogy nincs tű a vénámban :-) Mint aki a Trainspottingban él.

Tényleg nem tudom eldönteni, melyik lehet a célravezetőbb. Sokszor szoktam udvariasan hazudni, aztán lelkifurdalásom van, hogy hazudtam. De most hétvégén két ízben is őszinte voltam udvariatlanul, akkor meg az a baj…

Pénteken újra elhatároztam, de ezúttal véglegesen, hogy a jövőben, ha valami vásárlásommal kapcsolatban kíváncsiskodni vagy okoskodni kezd egy eladó, azt mondom neki, hogy nem nekem lesz, hanem egy kolléganőmnek, és nem tudok róla semmit.