A telefon egyik pillanatról a másikra hirtelen megdöglött, minden előzetes jel nélkül. Hétfőn meló után rátettem a töltőre, közben netezgettem, aztán este ránéztem a telóra, hogy feltöltött-e már. A kijelző sötét. Gondoltam, valamiért kikapcsolt, és nyomtam a bekapcs. gombot, de semmi. Kinyitottam, kivettem az aksit, visszatettem, de semmi.
Kisöcsém elköltözése tegnap. Vackul indult a nap, de aztán a végére egész jó lett. Eleve hogy induljon egy vasárnap, amikor 6.00-kor fel kell kelni, hogy 8.00-kor elindulhassak, mert 9.00-ra beszéltük meg a találkát a város egy távoli pontjára?
A hétfők persze mindig szar napok, de ez a mostani olyan különösen az volt, hogy egyszerre többféle rémes dolog is összejött! Ritka az ilyen.
Elsősorban Barbi rettentő betegen jött be, minden baja volt. Tudtam, hogy a hét további részében már nem fog jönni; mindig ezt szokta betegségkor, bejön megmutatni magát, aztán kalap, kabát. Még jó, hogy erre a hétre nem terveztem szabit, sem plazmaadást.
Az első plazmaadás tapasztalataira építve már okosabban készültem fel a másodikra. Csak egy hibát követtem el: az egy hét szünet kevés volt, nem a szervezetemnek, hanem a vénámnak. Ez a mínusz 10 %, a többi teljesen jól ment.
Szóval, elhatároztam a plazmaadást,és nekifogtam súlyt növeszteni. Ami nem egyszerű, holott annak hittem. A másik nagyobb gond a vérnyomásom növelése volt, ami mindig probléma.
1. állomás: előzetes orvosi vizsgálat. Időpontot telefonon kellett kérni, mert egyrészt sokan vannak, másrészt nem öt perc az egész.
Elhatároztam egy ideje, hogy plazmát fogok adni. Rég kacérkodtam a gondolattal, de mindig elvetettem, mert hiába adnak érte pénzt – naná, hogy főleg ez motivál –, ha idegileg valszeg kevéssé bírnám, hogy 40-45 percig egy tű legyen a csápomban…
A héten valamelyik nap leájultam a Szigetre futni. Már elhatároztam, hogy amíg bírom, futok párszor hetente. Elég sokan vagyunk kint, ami számomra marha meglepő, mert 20.00 óra előtt a hőség miatt neki sem fogok, ráadásul nyár van. Azt hittem volna, hogy minden futó bulizik vagy nyaral. De nem, tök sokan futnak!
Na szóval, a holland rajongók (áldja meg őket az ég!) felpakolták a netre a teljes Tell Vilmos kalandjai sorozatot (eredeti címe: Crossbow), amiért 1992-93-ban nagyon odavoltam, illetve nemcsak én, hanem az egész osztály! :-) Lányosztály voltunk, a soriban pedig sok jó pasi volt.
A július vegyes volt. Természetesen a legrosszabb, hogy dolgozni kellett, és míg a szabi / nyaralás időtartama kb. 5 percnek tűnik utólag, az azóta munkában töltött egy hónap most olyan, mintha vagy fél éve tartana már.
Jó, most konkrétan arra gondolok, hogy ’menstruálni’, mert épp aktuális a téma, csak ezt mégsem akartam a címbe írni…
Ma kezdődik a nagy hőségriadó, ami napi 1-2 fokos emelkedéssel elvileg majd szerdán tetőzik (38 fok – nyilván: árnyékban). Nekem pedig pont most kezdődik a ciklusom :-(
Állati ciki történt. Lepattintottam egy srácot. Nagyjából mindig ez történik, már ha hagyom, hogy hozzám szóljanak. Összesen max. egy perc volt, de annyira jellemző, hogy muszáj leírnom.
Hihetetlen, hogy nyaralás közben mennyire gyorsan rohan az idő, és máris megint itthon vagyok, holott mintha csak most indultunk volna el… Nyolc nap Balaton, szállodaszobák, friss levegő, hűvös (naná, milyen legyen nyaraláskor?), és mire épp belejöttem volna, már vége is lett.
Most jövök rá, hogy a május egyébként is egy rémes hónap volt. Pedig remekül indult, aztán romlott, a közepén volt egy nagy krízis, aztán az utolsó napon a családi csapás.
Tesómék elváltak. Most már több mint két hete tudom, teljesen ki vagyok borulva… Jó, mostanra már hozzászoktam a gondolathoz, de akkor is. Egyszerűen nem is tudom igazán elhinni. Mintha az én életem egyik szeletének is vége lenne. Ez az egy rész volt teljesen jó az egész életemben, és most ennek vége.
Ma tényleg borult a bili. Fáradt vagyok, rosszkedvű; január óta csak két napot voltam betegácsiban és mindössze KETTŐ napot igazi szabadságon. Zsuzsi kéthetente egy-két napokat kivesz és egy teljes hétig már beteg is volt; Barbi pedig – mint az köztudott – négy-öthetente eljátssza a „Ma nem tudok jönni”-vel kezdődő, két hétig tartó otthonmaradós magánszámát.
