a hallgatag macska naplója

A zalakarosi fürdőben ne akarjunk pisilni! Ugyanis a vécépapírt pici lyukon át lehet kihúzni, és ha nem lóg ki egy kis darab, hozzáférhetetlen a retyópapír – mint a nagymarosi vasútállomás vécéje: van, csak használni nem lehet :-(

Úszni se nagyon akarjunk Zalakaroson, az egyetlen úszómedencébe belebaszarintott ugrálóvár miatt, ami a hely felét elveszi; az ugrálóvártól jobbra a partról ugrándoznak bele a népek, a vártól balra pedig van épp úszósáv, csak ott már leér az emberek lába, tehát nem lehet úszni, mert belemennek és ott trécselnek a tömegek.

Ez az idei augusztus 20. jó is volt, meg rossz is. A négynapos szünet utolsó napja, de végig olyan meleg volt, hogy igazából nem nagyon lehetett semmit sem csinálni. Szombaton csak lézengtem és bevásároltam, vasárnap futottam, aztán mozi és Hárshegy; de a rohadt erdőben állandóan rám támadtak a szúnyogok, és még ott is hőség volt. Hétfőn Öcséméknél voltam, az nagyon jó volt, csak hamar vége lett.

Ennek az írásnak eredetileg azt a címet akartam adni, hogy „A szinglik úsznak a pénzben” :-D Valamiért egyes emberekben kialakult az a tévképzet, hogy aki egyedülálló, az azt se tudja, mit kezdjen a pénzével; illetve elképzelni sem tudja, hogy az egyedülálló ember „ugyan mégis mire kell hogy költsön?” 

Nemrég jött a hír, hogy megszüntetik a régi klasszikus Sportcsokit! :-( Nagyon fájdalmasan érintett, mert ez gyerekkorom óta az egyik kedvencem. Az a bizonyos régi, „szögletes”, tégla alakú, nem az újabb csokibevonatosak (mondjuk azok se rosszak).

De én a klasszikust szeretem!!

Na, most megbocsátottam Nagymarosnak és a Börzsönynek a pünkösdi félresikerült kirándulásomat :-D

Június óta nem voltam ilyen hétvégi egynapos városnézős/kirándulásos kiruccanáson, és már kezdek megzakkanni, úgy hiányzik. Az a júniusi is a Badacsony volt, ahonnan viszonylag hamar hazajöttem, mert már tömeg és meleg volt.

Persze jártam azóta a János-hegyen, a Hárshegyen, az Árpád-kilátónál, de végre valami távolabbi helyre vágytam. Most elhatároztam, hogy ezen a hétvégén megyek, ha a fene fenét eszik is.

Eszembe jutott pár hete, hogy talán abbahagyom a hajfestést. Nem volt semmi konkrét előzménye, egyszerűen benéztem a tükörbe, láttam a lenövést, hogy basszus, 3 hete volt festve és nemsokára megint kell, és akkor eszembe jutott, hogy miért kell nekem hajat festeni??... Jó, az utóbbi 10+ évben szó szerint „kellett”, hisz már huszonéves koromtól vannak ősz hajszálaim, az évek múltával nyilván egyre több. De most egyszerre fárasztó macerának éreztem az egész dolgot, és felmerült bennem, hogy mint a Covid alatt a belevaló őszülő nők, hagyom az egészet és úgy nézek ki, ahogy kinézek, illetve ahogy a férfiak nyugodtan kinézhetnek :-D

Ez a hét jobb volt, mint a múltkori, mert volt 2-3 hűvösebb nap, és éjszaka egész elviselhető a hőmérséklet. Ezért el is rohantam vért adni, mert az egy év már majdnem letelt. És elvi okokból újabban csak évente egyszer vagyok hajlandó elmenni (akit érdekel – Google a barátod: OVSZ vezetője általi állami vérplazma eladása).

Na, most van az az időszak, ami miatt már nem a kedvenc évszakom a nyár. Amikor a nyár nem a „vakáció, nyaralás, kalandok” időszaka, hanem a „rohadt hőségben is dolgozni kell, míg a legtöbb ember a Balatonnál henyél” időszaka :-( Most főleg a rohadt hőség miatt.

Már a különben hűvös lakásban is 31,8 fok van. Ezért nem akarom hosszan cifrázni, csak tömören írok, úgy magamnak összefoglalót…

Az idei szülinap ünneplése több lépésben zajlott. Nem bántam :-D Az igazi születésnapon Hévízen voltunk, átrándultunk Keszthelyre, ebéd a pulis helyen, aztán úszás a tóban.

Anyám már nyaralás előtt pedzegette, hogy hát amikor hazajövünk, menjek hozzájuk, megünnepelni a szülinapot. Mondtam – nem így – hogy nincs az az isten, hogy én többórás autóút után, izzadtan, fáradtan még oda is menjek…. És másnap se, noha az még hétvége volt. Egyenesen rákérdeztem Öcséméktől, és ők meghívtak magukhoz, de ha nem hívtak volna, akkor elmegyek egyedül bóklászni a nyaralás utáni egyetlen szabadnapon.

Van a (nagyobb) főnököknek ez a marhára idegesítő alfaja, aki azt gondolja, hogy nélküle megáll az élet, kurvára fontosnak érzi magát és állandóan bemászkál, ha kell, ha nem. Az utóbbi pár évben teljesen megfeledkeztem róla, hogy van ez a jelenség, mert nem titkárságon dolgoztam, hanem ügyintézőként, és pont leszartam, hogy bent van-e vagy nincs a főnök, mert engem személyesen nem zavart.

Kivéve a kettővel ezelőtti melóhelyen az elképesztően ostoba Éva nevű „osztályvezető”, mert az meg heti háromszor „értekezleteket” hívott össze; szóval mindenképp üdvös volt, ha nem rontotta ott a levegőt, de legalább az sem velem egy légtérben ült.

Még a munkanélküli időszakban foglaltam le az idei nyaralást, és mert nem tudtam, szerzek-e és milyen melót, ezért csak vasárnaptól szombatig. És mert gondoltam, hogy Faterral untig elég lesz ez a 6 éjszaka :-D

Utólag visszatekintve a nyaralás egész jó volt és gyorsan eltelt. Most toleránsabb voltam és mindenben igyekeztem a pozitív oldalt meglátni, mert a pszichológus – joggal – felhívta a figyelmemet, hogy hajlamos vagyok folyton a rossz dolgokra koncentrálni. Így most direkt a jó dolgokkal törődtem csak, és valóban jobb volt.

Az életben nem hittem volna, hogy ilyent kell látnom egyszer….! És pont a „legjobbkor”…! Már előfordult velem, hogy valami feszült, ideges időszakomban hirtelen történt valami rossz, mintha manifesztálódott volna a sok feszkó. Ez az eset is pont ilyen volt!

A szabi előtti utolsó munkanap estéjére volt jegyem a Vámpírok Báljára. A júniusi színházjegyet tavaly novemberben vettem meg – kicsit csodálkoztak a jegyirodában, de csak amíg meg nem látták, hogy már a jegyek fele elfogyott addigra :-D

Ezt a bejegyzést nem most kéne megírnom, hanem jó pár nappal ezelőtt kellett volna, amikor fel voltam paprikázva :-D Most jobb a hangulatom, mert szó szerint órákra vagyok a szabi kezdetétől meg a Vámpírok Báljától, lefogytam 51,9 kg-ra és hazaengedtek minket a hőségriadó végett.

Mostanában két olyan túrám is volt, amibe így vagy úgy belekavart a MÁV (is). Eddig is nagyon szerettem a MÁV-ot…

Pünkösd vasárnap a Szent Mihály-hegyre terveztem menni, mert az közel van és Öcsém is többször javasolta. Kinéztem a túraútvonalat, Nagymarostól megy az út. Úgy terveztem, hogy felmegyek a sárga csíkon (asszem, most nem fogom megnyitni a térképet, mert fáradt vagyok), aztán a kék csíkon lejövök a másik irányban.

Jó rég nem írtam blogot. Ez a munkakezdés teljesen felborította a bioritmusomat :-D Írtam már, hogy most nyolctól ötig dolgozom, mire hazaérek és átöltözöm, már hat óra van, és olyankor már az az érzésem, hogy ez már este, ilyenkor nem fogok neki semminek, max. bedobok egy mosást.