Még októberben volt az a „csapatépítés” nevű esemény, amitől már akkor égnek állt a hajam, amikor először szóba került. Nem vagyunk mi színtársulat vagy baleseti sebész team, hogy csapatot kelljen építeni…. Alapvetően mindenki megkap x db munkát, amit meg kell csinálnia, önállóan; legfeljebb segítséget kérünk a másiktól, ami ügyenként öt-tíz perc, és ennyi a „csapat”. Mindössze arról szólt a dolog, hogy az ostoba főnökünk pár órán keresztül nem az irodában, hanem egy másik helyszínen vihorásszon a barátnőivel.