Közben, az augusztus és szeptember során, kialakultak a munkahelyi viszonyok, és Rudi meg én, a két (relatíve) kezdő, betanultunk. Rudi ugyan már régebben itt van, de más osztályon volt, szóval alig tud többet nálam.
Mondjuk, erre először még nem jöttem rá. Az első hetek, ahogy írtam is, egészen kellemesek voltak, viszonylag könnyű (= betanulós) munkákkal és légkondival.
Rendes körülmények között egy évben egyszer bőven elég megmászni a Badacsonyt, de idén ősszel mégis lementem még egyszer, mert a májusit teljesen tönkretette a futóversenyen ott hemzsegő, iszonyatos tömeg.
Ezért kinéztem egy szombatot, amikor már nincs hőség, de még nincs hideg; valószínűleg van bor, és gondosan utánanéztem, hogy még véletlenül se legyen semmiféle rendezvény, futóverseny, Balaton-átúszás, lagzi, ökörsütés stb. aznap Badacsonyban.
Rosszul érintett a 35.000.- Ft-os gázszerelés-számla, főleg mivel amúgy is hó vége volt, és sokkal kevesebbre számítottam. Egész hétvégén a sokk hatása alatt voltam, holott vasárnap Debrecenbe utaztam, mert azt már előzőleg elterveztem.
Debrecenben már voltunk egyszer, áprilisban, és 30 fok volt; most szeptember végén kellemes hőmérséklet, borús idő és a vége felé szemerkélő eső.
Szeptemberben jött a lehűlés, gondoltam, itt az ősz. Hűvös volt a lakásban, és kimondottan örültem, hogy jön pénteken a gázszerelő, akit Barbin keresztül foglaltam le.
Az előző albérletben házközponti fűtés volt, vagyis volt egy jó kis radiátor, és a gondnok így szeptember elején-közepén (amikor jött a hűvös) szépen bekapcsolta a fűtést, eleinte csak egy kicsit, aztán ráadta a kakaót és onnantól már minden lakó maga tekergette a radiátor gombját, hogy a hőmérsékletet szabályozza. Én például éjszakára mindig letekertem és csak az ébren töltött időben fűtöttem rendesen, jó meleg is volt egész ősszel és télen.
Egész nyáron győzködtem Zsuzsit, hogy menjünk el Győrbe. Csak a nagy nyári hőség végét akartuk kivárni. Aztán eljött a szeptember, de hol neki volt valami dolga hétvégén, hol én nem értem rá, szóval végül a balatonfüredi kiruccanásomat követő hétvégén utaztunk.
Győrben még csak egyszer voltam, de tetszett; főleg, hogy egy jó kis szeletes pizzázó és egy Frei is van a belvárosban ;-D
Mivel több lett a szabim, és Fater műtétje is rendben lezajlott, lelkifurdalás nélkül foglaltam az Annabellába két éjszakára szállást. Főleg, hogy a SZÉP-kártyámról lehetett fizetni. Idén ugyan voltam már Balatonon, de akkor a Fater lába miatt alig tudtunk sétálni, és hát a hangulat se volt ezért a legjobb.
Most egyedül, szeptember első felében utaztam, okulva a tavalyiból, amikor augusztus elején mentem és megdöbbenve észleltem – de már csak megérkezéskor! – hogy ez még a főszezon, és egy tűt sem lehet leejteni. Szeptemberben, gondoltam, még elég langyos a víz ahhoz, hogy lehessen úszni, de tömeg már biztos nincs, de azért még nem totál kihalt Füred, mert az sem jó.
Augusztusról tényleg csak címszavakban fogok írni, mert most már nagy elmaradásban vagyok a blogírás terén, és nem lesz idő a részletekre, illetve ha most belemegyek a részletekbe, akkor a későbbi dolgok részletei fognak elmosódni.
Az augusztust az új melóhely és Fater gyógyulása fémjelezte.
Nem vagyok jó a feszültségkeltésben, meg most marha álmos is vagyok, szóval csak úgy leírom, ahogy eszembe jut az a nap…
Szóval hétfő volt. Új melóhely. Rendes körülmények között is baromi ideges lettem volna, de így, hogy természetesen pont aznapra rakták Fater műtétjét is, és anyám így felbaszta az agyamat a tegnapi Sakkal, teljesen idegállapotban voltam. Fél éjjel nem aludtam – megint – de reggel már nem bajlódtam sminkkel, egyrészt mert marha meleg volt, másrészt mert tudtam, hogy több napos kialvatlanságot egy kis smink nem fog eltakarni.
Nem értem, így utólag egészen egyszerűen nem értem magamat, hogy miért vettem két évvel ezelőtt úgy színházjegyet a Sakkra, hogy azt majd anyámmal nézzük meg??!
Egyszer láttam vele a Vámpírok Bálját, és már akkor megfogadtam, hogy soha, de soha a büdös életbe még egyszer nem megyek vele színházba, miután délután 4-kor még lefeküdt pihenni, aztán 5-kor ébredés után még uzsonnázni stb. Azóta csak még jobban képes elbaszni az időt – volt olyan mozifilm, aminek az első félórája kimaradt, mert annyira elkésett.
Nem vagyok jó feszültségkeltésben, nem igazán tudom izgalmasan leírni azt, amin már túl vagyunk. Szerencsére ez nem regény, hanem blog, úgyhogy írom, ahogy tudom!
Már a nyaralási beszámolónál is írtam, hogy Fater kurva lassan jár és csomó helyre már el se megy (pl. a vacsora utáni sétákra). Már vagy pár éve alapból úgy ment, mint mikor az ember vasárnapi ebéd után a Duna-korzón sétál, csak idővel vettem észre, hogy mindig ilyen tempóval megy.
Újra megfogadtam, hogy lehetőleg nem nyáron mondok fel legközelebb. Ha tőlem függ. Erre a mostani nyárra nagyrészt ez nyomta rá a bélyegét. Nyaralás után még dolgoztam, aztán pár nap szabit kivettem a részarányosból, de nem az összeset, mert minek? Bejött közben az állati hőség, a lakásban sem lehetett megmaradni – holott hol van ez a lakás a korábbi albérletemtől, ahol nyáron nem ment 30 fok alá a hőmérséklet!
Egyedül nem megyek strandra, pár napos nyaralást lefoglalni már késő volt, különben is drága, zsúfolt, no meg hőség van.
A júniusi nyaralás viszonylag hosszú volt, munkahelyváltás előtti utolsó nyaralásom, ki tudja, mikor lesz legközelebb alkalmam ilyesmire. Persze most is gyorsan eltelt – illetve amíg ott voltam, minden percet igenis kiélveztem, viszont az a 9 nap olyan volt, mintha csak 3-4 nap lett volna, míg viszont a munkahelyen hétfő 7.00-től szerda 14.00-ig tűnik úgy, mintha három hét telt volna el. Na de ez mindig így van.
Sosem volt semmiféle gondom a fülemmel. Szegény Öcsém volt kiskorában, akinek állandóan középfül-gyulladása volt, többször fel is szúrták neki és nagyon sajnáltam őt. De én hálistennek ezeket megúsztam. Az egyetlen gondom annyi volt, amikor hétévesen kilyukasztották a fülemet, és akkor alkohollal kellett kenegetni vagy egy hétig.
Igazából örülnöm kéne, megszabadulok ettől a fos melóhelytől és nemsokára kezdek az új helyen, ahol legalább a fizetés több és normális időben kezdődik a munka. De mégis inkább feszültség és szorongás van bennem…. Tudom, én aztán mindennek megtalálom a sötét oldalát; ha a mennyországba kerülnék és Jézus Krisztus ülne az egyik oldalamon, Jason Momoa a másikon és egy tonna mozzarella lenne előttem, abban is meglátnám a negatívumokat :-D
A leendő új munkahely orvosi alkalmassági vizsgálata délelőtt volt; megint elkéredzkedtem a melóból. Már nem tudtam eldönteni, hogy feltűnt-e az ostobenkó főnökömnek, vagy sem, de most nem is érdekelt, mert aggódtam, hogy megfelelek-e majd az orvosin…
Az eltelt napokban kialakítottam az álláspontomat. A szememet bevallom – nem is tehetnék mást –, de az epekövemről és a szívbillentyűmről nem szólok.
