A pénteki állásinterjú és a szombati egri kiruccanás után viszonylag optimista hangulatban vártam, hogy hétfőn visszahívjanak, ahogy ígérték. De eléggé úgy éreztem, hogy alighanem felvesznek. Csak majd hétfőn fognak értesíteni, mert akkor lesz ott az a nagy-nagyfőnök, aki rám bólint majd.
Az állásinterjút követően úgy éreztem, megérdemlek egy kis kiruccanást, és szombaton elmentem Egerbe, egynaposra. Nagyon jól sikerült nap lett, sőt összesen kb. 31.000 lépést tettem meg a lépésszámláló szerint. Ebben az is közrejátszott, hogy az egyszerűség kedvéért a Keletiig gyalog mentem, majd hazafelé is.
Ahogy a múltkor írásom végén tömören írtam, most végre jelentkeztem összesen három állásra is. A versenyszférásokból nem volt túl könnyű kiválogatni azt, ahol nem kell (személyesen) ügyfelezni, sem jogosítvány, sem nyelvtudás; de azért találtam egyet. A Közigállás.hu-n meglepő módon most egész sok olyan volt, ami nem tűnt teljesen elviselhetetlennek és még meg is felelnék rá.
Bejött a jó idő, de még nincs 45 fok árnyékban, így elhatároztam, hogy a szabad hétvégéimen kellemes egynapos belföldi kiruccanásokat teszek. Sopron már megvolt – kétszer is –, így május közepére Badacsonyt terveztem. Akkor már pont kellemes időjárás van, viszont hőség még nincs, sem főszezon, hogy kétmillió ember tülekedjen ott. Hegyet mászni remek, utána ebédelni és borozni pedig van hely.
Tessék, mennyi dolog megtörténik mostanában, amiről soha nem gondoltuk, hogy előfordulhat! Világjárvány, háború; most meg egy Frei, amiről ma eldöntöttem, hogy bojkottálom, holott amúgy szuper :-(
Ahogy már sokszor írtam, a Frei kávézókat imádom, mert finomak a cuccok és ár/érték arányban is jók. Egy baj van velük, hogy többnyire tömve vannak és nincs üres hely. Ezért örültem, mikor megnyitott a Nyugati téri, habár most már azt is felfedezték a népek és az is tömve van.
Máris újra visszajöttem, mint Ransome :-D A februári soproni kiruccanás során nem sikerült felmászni a kilátóba, miután pont az odaérkezésem előtt negyedórával zárták be. Ezért már akkor elhatároztam, hogy – minimum – még egyszer visszajövök, fel a kilátóba, és ha már ott vagyok, akkor megint a Gyógygödörben vagy a Fórumban fogok ebédelni.
Később az is eszembe jutott, hogy Zsuzsit is hívom, mivel ő is szeret kirándulgatni, és a soproni kilátóba nem vezet sem meredek út, sem csúszós lépcsők, mint Badacsonyban.
Legalább egy területe alakuljon kellemesen az életemnek, most ez a plazmaadás :-) Végre, sikerült rájönnöm, hogyan tudok úgy járni, hogy kikerülöm a tömeget!
Már többször írtam, hogy a vérnyomás-pisilés miatt rühellem főként a sok népet plazmaadáskor. Mármint akik előttem vannak.
Már három éve elhatároztam, hogy lelépek innen, de még mindig itt vagyok. Szörnyű érzés. Gyűlölöm magam, főleg reggelente, amikor bemegyek a sok rohadt akta közé, és MÉG MINDIG ITT VAGYOK!! Egyszerűen rémes…
Az önbecsülésem már totál odavan, annyira, hogy leszarok mindent – ez mondjuk jó –, de viszont nincs önbizalmam meg erőm ahhoz, hogy felálljak. És nem is a felállás itt a lényeg. Öcsém szerint „annyira nem lehet rossz itt, különben már leléptem volna”. De ez nem ilyen egyszerű, ahogy neki is mondtam sokszor.
A választás napja egész jól alakult. Előtte szombaton Öcséméknél voltam, este megnéztem a Psychót; vasárnap pedig az ősökkel szavaztam (állandó lakhelyem ott van). Szavazás után anyámmal elmentünk a Freibe kávézni, utána shoppingoltunk, utána családi ebéd és kora este értem haza.
Az Öcsémtől két hónapja kapott vodkát még mindig nem bontottam fel – unszolásukra úgy határoztam, hogy majd a választás napján megnyitom. Vagy örömömben, vagy bánatomban, de iszom belőle!
A hétvégém egész jól kezdődött. Már a péntek is: az új telefonon van lépésszámláló, amit mindennap figyelek, de még sosem értem el a napi tízezer lépést. Elhatároztam, hogy pénteken, ha törik, ha szakad, lépek annyit! Így is lett, az Astoriától az Allee-ig gyalog mentem – pedig szemerkélt az eső –, ott vásároltam, de még nem tartottam a 10.000-nél. Úgyhogy a 61-es vonalán szépen elindultam a Villányi úton azzal, hogy ha majd meglesz a mennyiség, felülök a villamosra és kész.
Kedves ellenzékiek, vasárnap mindnyájan menjünk el szavazni!!
Az, hogy én elmegyek és az egyesült ellenzékre szavazok, az olyan biztos, mint a halál, sőt még talán biztosabb is (mert lehet, hogy én is holtomban szavazok, mint az erdélyiek némelyike ;-)
Most végre összeállt az ellenzék, nincs ez a baszkodás, amitől a fejemet fogtam minden választáson eddig… LMP, Jobbik, DK, MSZP, faszomtudja; aztán a DK-s nem szavaz a Jobbikra, mert fúj, az MSZP-s nem szavaz a DK-ra, mert fúj, a Fidesz meg röhögve behúz mindent, holott ha az összes ellenzéki szavazatot összeadjuk, sokkal többen szavaztak ellenük, mint rájuk.
A múltkori óta napirenden van a telefonom cseréje, illetve elsősorban az új SIM-kártya. Azt persze Tesómnak kell elintéznie, hiszen a flottában mindnyájan az ő nevén vagyunk. Sürgetni nem akartam, mert a két gyerek és a meló mellett sejtettem, hogy nem egyszerű egy Vodafone-látogatást beszuszakolnia az idejébe, de azért kissé aggódtam, mivel most már tudom, hogy 6 éves a régi telefonom, és folyton azon paráztam, hátha ez is az egyik pillanatról a másikra döglik meg, mint a régi.
Ezt a bejegyzést babonából még halogatni akartam, nehogy elkiabáljam a szerencsét, de azóta inkább az erős szorongás vett erőt rajtam és már nem is örömöt érzek, hanem csak a szorongást. Így már ’van jogalapom’ írni az ügyben most :-)
A legutóbbi éjszakai szomszédműsor után képzelhető, milyen idegállapotban voltam. Még az volt a jó, hogy hétfő este azért tudtam már aludni. Sőt hétfő délelőtt, némi hezitálást követően, felhívtam Fatert, hogy menjen már oda délelőtt, mikor a kisluvnya alszik, és nézzen már hangosan tévét egy kissé…. csak hogy érezze a törődést…. de Fater sokáig nem vette fel, később kiderült, hogy fürdőben volt. Így tárgytalan lett ez a dolog.
Elhatároztam, hogy szombaton belevágok egy egynapos léböjtbe, amikor csakis vizet meg teákat fogok inni. Keménynek tűnt, de több helyen olvastam, hogy a böjt milyen jót tesz a szervezetnek, meg hogy az ősember is böjtölt, ha épp nem volt mamut, és effélék. Na meg mindössze egy napról van szó, annyit simán kibírok!
JANUÁR:
