Sok, egyszerűbb ügyfél szokott úgy fogalmazni a kérvényekben, hogy „beteges vagyok” – vagyis hogy több betegsége van/sokat betegeskedik –, de ilyen kifejezés nincs, hogy „beteges”, maximum ha pedofil vagy zoofil az illető, de ezek nem erre gondolnak :-D De a 2022. végi téli szünetben én magam is „beteges voltam”, a szónak az ügyfelek által gondolt értelmében :-D
Annyi bajom lett, hogy már én magam is röhögtem rajta. Megpróbálom időrendi sorrendbe helyezni:
Mert mikor romoljon el a bojler, ha nem decemberben?! Vagy bármikor, amikor a legrosszabb, pl. nyaralás előtt két nappal, vagy mikor abszolút nincs pénzem…. Hát most december közepén csinálta.
Csütörtöki napon reggel arra lettem figyelmes, hogy a bojlerben érdekesen kutykuruttyol a víz. De nem történt semmi, szépen lezuhanyoztam és volt meleg víz, szóval kicsit aggódtam, de nem különösebben.
Ahogy írtam, a novemberi osztálytalálkozóhoz kapcsolódóan volt egy mozzanat, ami eléggé felhúzott. Túlléptem már rajta, de akkor Katival kidumáltuk és egy véleményen voltunk az ügyben. Ezért most leírom.
Gyerekkoromban volt otthon sakk-készlet, Fater elmagyarázta a lépéseket és sokszor sakkoztunk is. Azonban Fater mindig legyőzött! (Arra már nem emlékszem, Öcsém és én játszottunk-e egymás ellen.)
Nem ment a fejembe, hogy lehet az, hogy én is ismerem a lépéseket, de a Fater mégis mindig megver. Idővel aztán bedurcásodtam és nem is voltam hajlandó többet sakkozni.
A blogbejegyzésekből úgy tűnhet, mintha az utóbbi hónapokban alig foglalkoztam volna a gyerekekkel. Ez azonban messze nem így van, az ébren töltött időm kb. 60 %-ában velük foglalkozom gondolatban, akár dolgozom, akár hétvége van. Csak írni nem írtam mostanában róluk, két okból: egyrészt a melóhely-váltás frissebb és több esemény történt azon a fronton. Másrészt, a gyerekekről írni nem könnyű, ihlet kell hozzá, ami nem mindig jön akkor, ha van időm; ha meg van ihlet, néha nem vagyok itt gépközelben.
Fú, most már tényleg olyan elmaradásban vagyok a naplóírással, hogy tényleg már csak a legfontosabb eseményeket tudom leírni lóhalálában… Naponta vagy kétnaponta kéne blogot írni, hogy friss napi beszámolók legyenek, de hát soha nem bírom rávenni magam, vagy időm nincs rá stb.
Mindegy, most, ami a lényeg, hogy még tavaly novemberben volt osztálytalálkozónk! Olyan, amire el is mentem, nem úgy, mint az általános iskolaira valamivel korábban.
Nem paródia ez, tényleg így történt a decemberi téli szünet :-D
A tavalyi évem nagyrészt a melóhely/melóhely-váltás/új melóhely körül forgott. Csomó egyéb dolog is volt persze, de mégiscsak ez befolyásolja leginkább a mindennapokat, szóval most erről akarok írni.
Új melóhely, több szabi.
Még novemberben foglaltam újabb időpontot plazmaadásra, még a régi „helyemen”, azzal az elhatározással, hogy ez volt az utolsó és bizisten elmegyek a nagyobb helyre, de még egyszer itt nosztalgiából, az ismerős helyen adok. És meglehetősen kellett a pénz, ekkorra már bejött az embertelen infláció.
Végiggondoltam, mikor menjek; meló után, fáradtan ne, és hétköznap tök sokan vannak. Talán szombaton, akkor mindenki vásárolgat vagy elutazik vagy a kis családjával van. Ezért szombat 13.30-ra foglaltam időpontot a neten.
Az utóbbi időben foglalkoztat, hogy felkelés és elindulás között valamivel kevesebb idő teljen el. Persze csak mikor számít, például munkanapokon, mert hétvégén és ha nincs semmi dolgom, nem gond, hogy simán eltelik két óra vagy több is ébredés után, míg kilépek az ajtón.
De melónapokon mégis kissé feszesebbre kellene vennem a dolgot.
Idén ősszel találták ki azt a kurva nagy okosságot, hogy a „közintézményekben ne legyen 18 foknál több” a nagy marha spórolás jegyében. (Ugyanakkor Felcsúton fűtött füvű focipályácskát kezdenek építeni, de oda se neki. Hogy Hatvanpusztát, meg a képviselők 600.000 Ft-nál is több fizetésEMELÉSÉT ne is említsem.)
Miután hazajöttem Sopronból, szép nyugodtan elvoltam, örülve, hogy a hülye csapatépítésen is túl vagyok és minden OK. Ebbe a nyugalomba rondított bele a mail, amit a Humán küldött és kb. 3 oldal hosszan fejtegették, nagy nehezen ki tudtam hámozni belőle a kb. 3 mondatnyi lényeget: már megint egy munkahelyi vizsga lesz!!
Idén is volt csapatépítős munkahelyi rendvezvény… Hogy én miért nem bírom megúszni ezeket?! Írtam, hogy elképesztően utálom az ilyesmit. Erre tavaly volt az a fos, de most meg az új melóhelyen is tartottak. És direkt örültek, hogy micsoda boldogság, mert már évek óta nem volt.
Tehát a 2022 őszi volt eddig a legkellemesebb soproni utam, melyet csak egy dolog árnyékolt be. Ez a következő volt: Az első vacsoránál ugye sikerült négyszemélyes asztalhoz (kettes már nem volt szabad) ülnöm, két család közé. Másnap reggel ezért rögtön lerongyoltam 8.01-kor reggelizni, hátha tudok vadászni egy kétszemélyest is, ami attól a fertálytól úgyis kissé messzebb lesz.
Úgy voltam vele, hogy egy évben egyszer elég Sopronban tölteni egy hétvégét, de miután az új melóhelyen több a szabim, így boldogan lefoglaltam még egy hétvégét október elejére :-) Péntektől vasárnapig, ahogy a legjobb.
Egy apróságtól eltekintve – amiről majd külön írok – talán ez volt a legkellemesebb soproni kiruccanásom. Az időjárás ideális volt, a szobám kényelmes, meg minden.
Nem is merem megírni ezt a bejegyzést, mert félek, hogy elkiabálom a szerencsémet; de momentán – lekopogom – teljesen ideális a szomszédhelyzet.
Miután a 10 hónapig a – főleg éjjel – randalírozó kis taknyok eltakarodtak, én még hosszú, hosszú hetekig nem voltam nyugodt.
