A nyár utolsó hosszabb lélegzetű szabadsága is eltelt… A következő a karácsonyi szünet lesz, illetve ki tudja, hol leszek én akkor.
Ez a szabi jól kezdődött, mert pénteken elengedtek jóval korábban, ezért volt időm meginni egy Frei kávét és elrohanni az amcsi édességes boltba, ahol Áginak (aki pedig hivatalosan nem eszik finomított cukrot) kerestem a kért csokiját, de az nem volt.
A frász jött rám, a legutóbbi hazaérkezéskor egymás után kétszer is majdnem szívinfarktust kaptam… Baszki, ezt a parát!
Az első az volt, hogy ahogy jövök fel a lépcsőn, és szokás szerint kotorászom a táskám kis belső zsebében a kulcscsomó után, az nincs ott.
Megvolt az egynapos, egyszemélyes miniszünidőm Füreden! :-) Az ötlet olyan hirtelen jött, hogy izgulni is alig volt időm előtte.
Már a péntek délután is mozgalmas volt: a néptelen, új Nyugati Freiben ittam egy japán kávét, aztán mentem a Délibe vonatjegyet venni, aztán az Árkádba, ahol Spar, Müller, MediaMarkt, biobolt és kajás is van. – A MediaMarkt most csak azért kellett, hogy lecsekkoljam, tényleg létezik-e kilós Vergnano kávé.
Vegyes, mert volt benne jó és rossz is: jó, hogy találkoztam a gyerekekkel és több órát is együtt töltöttünk (mekkorák már! :-); rossz, mert szombat éjjel megint műsort adtak a diszkópatkány szomszédaim, amitől az alvás minősége és mennyisége romlott.
Pénteken elengedtek minket félórával hamarabb, aminek túl sok haszna nem volt, mert még meg kellett csinálni a „mennyit és mit dolgoztunk ma” adatlapot, és így kb. akkor indultam, amikor egyébként is indultam volna (= amikor a főnökök már elhúztak, szóval kb. ¾-kor).
Kb. két hete a FB-n bejelölt egy általános iskolai volt osztálytársam. Eddig is volt jó sok ismerősöm közülük, de ez egy újabb volt, és miután visszaigazoltam, láttam, hogy egyúttal esemény is van meghirdetve, miszerint osztálytalálkozónk lesz valamikor, augusztusban? szeptemberben? Már nem is emlékszem pontosan.
Az első gondolatom az volt, hogy nem megyek el rá, és talán spoiler, de meg is maradtam emellett :-D
Hát ez nem igaz! már megint kénytelen voltam a plazmásokat otthagyni a vérbe! Én komolyan nem értem, hogy lehet ennyire béna szervező egy pénzes magáncég…
Elhatároztam, hogy még egyszer utoljára elmegyek plazmát adni, aztán szeptemberig szünet, mert augusztusban itt az allergiaszezon, különben is fogyni akarok még a zalakarosi kiruccanásig.
Most már két hete nem találkoztam a gyerekekkel, nagyon hiányoznak is. Előtte viszont két egymás követő hétvége is volt!
Talán észrevehető, hogy „szívesebben” írok a Vámpírok Báljáról vagy az oltásról, mint a saját unokagyerekeimről, de ez nem amiatt van, hogy nem érdekelnek, épp ellenkezőleg. Egy órából átlagosan 40 percet biztos, hogy Zétény jár a fejemben (és Zsófi csak azért kevesebbet, mert ő még olyan pici, még nem szaladgál, szed le dolgokat és mond vicceseket).
Hétfőn másodszor is megnéztem a Vámpírok Bálját – miután a tavalyi adagomhoz nem jutottam hozzá, viszont az nekem jár :-D Ismét azon ritka esetek egyike volt, amikor hétfőn örömmel keltem fel.
Szépen elterveztem, hogy fog alakulni a nap. A reggeli készülődés közben aztán elkezdett zuhogni az eső. Nagyon örültem, hogy most zuhog és nem akkor, amikor már az utcán leszek, mert addigra biztosan eláll.
Egészen az utolsó percekig nem mertem elhinni, hogy idén tényleg lesz Vámpírok Bálja!
Miután tavaly elmaradt, hiába hirdették ki idén újra, és én reméltem is, hogy most már igazán lesz, de sanszos volt, hogy jön majd valami új rendelkezés, vagy a fene tudja mi, és idén is elmarad. Főleg, miután a Sakk – amire a Bál előtt pár nappal mentünk volna – valóban elmaradt ebben az évben is :-( Majdnem sírtam dühömben. „Kevés jegyet váltottak rá”, ergo a tavalyi után többen visszaváltották, idén meg nem vettek elegen, miután a., nem lehetett tudni, tényleg meg lesz-e tartva, és b., sokáig csak a védettségi baromsággal lehetett bárhová menni. Így aztán, önbeteljesítő jóslatként, valóban nem lett megtartva :-(
Már írtam az új szomszéd párocskáról több ízben. Ezek miatt az éjszakai alvásom elég hektikussá vált a beköltözésük (egyben Zsófi baba születése) óta. Fingom nincs, mit csinálnak ezek, dolgoznak vagy tanulnak-e, de nem kell korán kelniük, az tuti, és így ráérnek éjszaka zenét hallgatni/veszekedni/beszélgetni.
Ezt pont abban az intervallumban, amikor ÉN viszont aludnék, 23.00 és 03.00 között, de előre sosem tudni, hogy mikor, sőt hogy lesz-e egyáltalán.
Már egy hete hazajöttünk a nyaralásról, de még nem volt alkalmam leírni. Most már nekifogok, mielőtt még teljesen elfelejtem :-D
Természetesen ez a nyaralás is iszonyú gyorsan elszállt, egyszerűen hihetetlen… Mintha csak tegnap érkeztünk volna, és már indulunk is haza. Másodsorban, az új állással kapcsolatos telefonhívásra vártam feszülten, és ez eléggé rányomta a bélyegét az első napokra.
Ahogy írtam is, múlt héten kaptam ígéretet, hogy felvesznek az új melóhelyre, de addig ne mondjak fel itt, míg vissza nem hívnak, hogy Felsőbb Szinteken is engedélyezték. Ezért én egész héten tűkön ülve vártam (spoiler: nem szóltak).
Különben is mozgalmas hetem volt, és marha ideges voltam. Szabi előtti utolsó hét, ráadásul az aktuális köcsög Pro Bono-vizsgát is meg kellett csinálnom – az én hibám, túl sokáig húztam –, és ez az utolsó hetem az új helyen, mert aztán visszahelyeznek a régi főosztályra, pont mikor amúgy szabira megyek.
Vicces módon maga az állásinterjú gyorsabb és zökkenőmentesebb volt, mint az előtte, illetve utána történt idegeskedés és stressz.
A jelenlegi munkahelyemen pont előző nap jelentették be hivatalosan az egész osztály előtt, hogy én visszamegyek a régi helyemre, helyettem meg jön egy másik ember, aki olyan okos, hogy épp most is betanít kezdőket (mint utóbb kiderült, ez egyáltalán nem így van). És hogy mivel még két ember elmegy az osztályról – no, mit ad isten! – majd felvesznek újakat. Honnan? Hát az utcáról.
(állásmegbeszélés előkészületei)
Nagyon eseménydús az élet Zsófi születése óta :-D Egy hete például az új álláslehetőség körül forog minden. Isteni szerencsére szerdára hívtak be interjúra, ami remek, mert hétfőre volt időpontom a fodrászhoz.
Sok aggodalmam volt. A legelső, hogy megvan-e a diplomám?
Több hónapos szünet után visszatértem a plazmaadáshoz. Már gondolkodtam rajta egy ideje, de sosem volt alkalmas, illetve olyan ideges lettem, ha eszembe jutott, hogy egy órát kell várakoznom, miközben majd’ összepisilem magam, hogy inkább hagytam a fenébe.
No de aztán most annyi minden történt, gondoltam, a plazmaadás újrakezdése is igazán belefér az életembe.
