a hallgatag macska naplója

Uhh, nagyon fárasztó héten vagyok túl. Ami már az előző héten kezdődött. Mert a múlt hét szombaton Öcséméknél voltam, és emlékeim szerint vacsoráig ott voltam, sok időt töltve Zéténnyel és Zsófival. Ami persze isteni dolog volt, főleg mert most, hosszú idő után először, kettesben sétáltunk a környéken Zétivel! Csodás volt. Különösen az első fele, amikor – reggel – még senki más nem volt a játszótéren, csak mi.

Csakhogy Öcsémékhez 8.01-ra érkeztem, amihez 5.05-kor fel kellett kelnem, hogy zuhany, kávé, reggel és maga az út is beleférjen. Mivel egész héten 4.30 körül keltem, ez a hatodik nap már annyira nem esett jól.

Kalandos hétvége, illetve utóbbi napok…. Addig-addig töprengtem a fehérzaj-gépen, még pénz is volt rá félrecsoportosítva, hogy végül egy másik elektronikai eszköz kellett soron kívül, a címben szereplő :-D

Szombat reggel itt ültem a gép mellett, az utolsó kávét ittam, de sajnos nem a fülénél fogtam a csészét, hanem csak úgy a testét, és kiugrott a kezemből. Azonnal pánikba estem, de szerencsére a laptopra csak egy csepp esett, az is csak a szélére, viszont a billentyűzet kapott rendesen.

Megvolt a soproni háromnapos kiruccanás! Legszívesebben már holnap indulnék is vissza :-)

Indulás előtti nap vettem a vonatjegyet. Azt már kikalkuláltam az Elvirából, hogy odafelé a Déliből indul a vonat – hála az égnek, nem kell átszállnom sehol! –, hazafelé viszont, két nap múlva, már a Keletibe érkezik. Ezért így kértem a jegyet a Déliben, de a jegypénztáros marhára ámuldozott, hogy ugyan miért két külön pályaudvarra akarok én menni; mire mondtam, hogy így van a neten, de aztán ő is megtalálta, hogy csakugyan ezt dobja fel a rendszer. Azt a varázsszót elfelejtettem mondani, hogy „vágányzár miatt!”, mert akkor egyből érthetőbb lett volna.

Pár napja kezdtem morfondírozni azon, beruházzak-e egy ún. fehérzaj-gépbe. Nem kimondottan olcsó, viszont a jó alvásminőségért mindent…

Előzmény, természetesen, a szomszédok és a vékony fal :-D Mióta éjjel rádióval alszom, azóta vagy 50 %-kal javult az alvásom, hiszen ha rákezdik, én csak bekapcsolóm az Inforádiót és kész. Néha ugyan még azon is átszűrődik, ha pofáznak, viszont a., a rádió elnyomja a nagyját, b., ők is meghallják a falon – tőlem – áthallatszó hangot, és idővel elkussolnak.

Mostanában nagyon kellemes a közélet, lehet menni mindenhová és nem kell maszk. Remekül is éreztem magam folyamatosan a szabadidős programokon, aztán időnként belém nyilallt, hogy mintha valami miatt „kellene” idegeskedni… mi is az? Ja, a járvány!

Most tök jó, de fogadok, ha majd vége lesz a buzi vadászkiállításnak, Viktor betolja a sörhasát a Kossuth Rádióba és kihirdeti síri hangon, hogy hirtelen, ki hitte volna, egyik percről a másikra kitört a csúnya járvány negyedik hulláma, ezért holnaptól ez lesz zárva meg az lesz zárva, és ötletszerűen itt vagy ott maszkot kell hordani, vagy 8-tól 12-ig a boltokba csak a balkezesek vagy csak a Keanu Reeves-rajongók mehetnek be.

Szombaton lementem Pécsre, amit már rég szerettem volna, de most sürgős lett, mivel még szép idő van és még nincs itt a lezárások következő szakasza. Ezért gyorsan vettem Pécsre vonatjegyet. Sajna a szombati utazás hátránya, hogy mindig pénteken veszem a jegyet, amikor a Keleti tele van rengeteg ideges utassal, köztük olyan csoportokkal is, melyek láttán szorosabban fogom a táskát.

Ma egyszerre vagyok rosszkedvű és feldobott, illetve felváltva ez a kettő. Rosszkedvű főleg azért, mert keveset aludtam; lefekvés előtt – feszültség miatt – megittam egy Borsodi Bivalyt, elalvás előtt bekapcsoltam a rádiót, de most nem az Inforádiót, hanem egy zenéset. Aztán éjfélkor felébredtem, akkorra a szomszédok elkussoltak, ezért gondoltam, jó csönd lesz már, lekapcsoltam a rádiót.

A nyár utolsó hosszabb lélegzetű szabadsága is eltelt… A következő a karácsonyi szünet lesz, illetve ki tudja, hol leszek én akkor.

Ez a szabi jól kezdődött, mert pénteken elengedtek jóval korábban, ezért volt időm meginni egy Frei kávét és elrohanni az amcsi édességes boltba, ahol Áginak (aki pedig hivatalosan nem eszik finomított cukrot) kerestem a kért csokiját, de az nem volt.

A frász jött rám, a legutóbbi hazaérkezéskor egymás után kétszer is majdnem szívinfarktust kaptam… Baszki, ezt a parát!

Az első az volt, hogy ahogy jövök fel a lépcsőn, és szokás szerint kotorászom a táskám kis belső zsebében a kulcscsomó után, az nincs ott.

Megvolt az egynapos, egyszemélyes miniszünidőm Füreden! :-) Az ötlet olyan hirtelen jött, hogy izgulni is alig volt időm előtte.

Már a péntek délután is mozgalmas volt: a néptelen, új Nyugati Freiben ittam egy japán kávét, aztán mentem a Délibe vonatjegyet venni, aztán az Árkádba, ahol Spar, Müller, MediaMarkt, biobolt és kajás is van. – A MediaMarkt most csak azért kellett, hogy lecsekkoljam, tényleg létezik-e kilós Vergnano kávé.

Vegyes, mert volt benne jó és rossz is: jó, hogy találkoztam a gyerekekkel és több órát is együtt töltöttünk (mekkorák már! :-); rossz, mert szombat éjjel megint műsort adtak a diszkópatkány szomszédaim, amitől az alvás minősége és mennyisége romlott.

Pénteken elengedtek minket félórával hamarabb, aminek túl sok haszna nem volt, mert még meg kellett csinálni a „mennyit és mit dolgoztunk ma” adatlapot, és így kb. akkor indultam, amikor egyébként is indultam volna (= amikor a főnökök már elhúztak, szóval kb. ¾-kor).

Kb. két hete a FB-n bejelölt egy általános iskolai volt osztálytársam. Eddig is volt jó sok ismerősöm közülük, de ez egy újabb volt, és miután visszaigazoltam, láttam, hogy egyúttal esemény is van meghirdetve, miszerint osztálytalálkozónk lesz valamikor, augusztusban? szeptemberben? Már nem is emlékszem pontosan.

Az első gondolatom az volt, hogy nem megyek el rá, és talán spoiler, de meg is maradtam emellett :-D

Hát ez nem igaz! már megint kénytelen voltam a plazmásokat otthagyni a vérbe! Én komolyan nem értem, hogy lehet ennyire béna szervező egy pénzes magáncég…

Elhatároztam, hogy még egyszer utoljára elmegyek plazmát adni, aztán szeptemberig szünet, mert augusztusban itt az allergiaszezon, különben is fogyni akarok még a zalakarosi kiruccanásig.

Most már két hete nem találkoztam a gyerekekkel, nagyon hiányoznak is. Előtte viszont két egymás követő hétvége is volt!

Talán észrevehető, hogy „szívesebben” írok a Vámpírok Báljáról vagy az oltásról, mint a saját unokagyerekeimről, de ez nem amiatt van, hogy nem érdekelnek, épp ellenkezőleg. Egy órából átlagosan 40 percet biztos, hogy Zétény jár a fejemben (és Zsófi csak azért kevesebbet, mert ő még olyan pici, még nem szaladgál, szed le dolgokat és mond vicceseket).

Hétfőn másodszor is megnéztem a Vámpírok Bálját – miután a tavalyi adagomhoz nem jutottam hozzá, viszont az nekem jár :-D Ismét azon ritka esetek egyike volt, amikor hétfőn örömmel keltem fel.

Szépen elterveztem, hogy fog alakulni a nap. A reggeli készülődés közben aztán elkezdett zuhogni az eső. Nagyon örültem, hogy most zuhog és nem akkor, amikor már az utcán leszek, mert addigra biztosan eláll.