A legutóbbi hajfestéskor, októberben, hajszínt és márkát is váltottam. Mióta visszatértem a vegyi festésre a hennáról, állandóan a Palette Natural Colorst (vagy hogy hívják) használtam. Most aztán a Garniernek az ugyanilyen Naturals stb. nevű festékét választottam, mert rádöbbentem, ha már nem hennázom, akkor bármilyen színt és márkát választhatok. A régi időkben, a sokéves hennázás előtt, váltogattam a hajfesték-márkákat, attól függően, hogy melyiknek volt olyan árnyalata, amit épp akartam.
Imádom a Halloweent, de az idei nem lett annyira szuper. Nemcsak azért, mert megint elmaradt az átkozott Töklámpás Fesztivál!, hanem mert vacakul voltam egész héten, és ez még hétvégére sem szűnt meg egészen.
Szerdától betegácsiban voltam, és a hőemelkedés meg étvágytalanság szépen el is múlt. Sajnos viszont marha gyakran volt fejfájásom, néha napközben is, amikor csak az hatott – az Algopyrinen kívül – hogy nyitott ablak mellett lefeküdtem, fejjel a másik irányba, hogy a szomszédokat ne halljam át, mert azok itthon voltak és napközben is átjöttek a zajaik.
Már jó rég nem voltam plazmaadáson. Nem mintha nem kéne a pénz :-D, mert kell, vagy mintha nem bírnám a szúrást, mert bírom. A nyáron jött az allergiaszezon, azóta pedig még nem sikerült adni. Az ok tulajdonképpen leegyszerűsíthető egyetlen szóra. VÁRAKOZÁS.
.... avagy Kásler kapja be!
Időről időre felmerül a kérdés a sajtóban, nagy Fájdalmas Szűzanya-hangnemben, hogy ugyan miért dolgoznak betegen is a magyarok? Aki már kapott fizetést táppénz után, az erre tudja a választ. Ami engem illet, a vele járó macerát is utálom. Ezt a nézetemet a mostani eset nagyon megerősítette.
Rég eldöntöttem, hogy idén még egyszer visszamegyek Sopronba; először egy újabb hosszú hétvégére gondoltam, de aztán ezt idővel elengedtem, egyszerűen anyagi okokból. Két éjszaka szállás még az egész kedvező Sziesztában sem öt forint, fizetésemelés nincs a láthatáson, viszont közeleg a karácsony, valamint Öcsém, Ági és Fater születésnapjai IS.
Ezért maradt az, hogy egynaposra térek vissza.
Itt az ősz, itt a munkahelyi „vizsga”-szezon. A vizsga szót muszáj idézőjelbe tenni, mert hát akkora felesleges állatságok, hogy csak röhögni vagy sírni lehet rajtuk. Mármint a ProBonón. Mert másrészről a munkahelyi munka- és tűzvédelmi vizsga is bejött a képbe, amit már tavaly is kellett. Na, ennek van némi értelme. Legalábbis a tűzvédelemnek. A munkavédelmet, már amennyiben a mi, dolgozók védelméről van szó, úgyse veszi komolyan senki.
Pár hete eltűnt a zöld köves gyűrűm a munkahelyen, és azóta sem lett meg. (Rendes esetben arról szólna a poszt, hogy valami lehetetlen helyen megtaláltam, mert ennyire szórakozott vagyok, de most sajnos nem.)
Fura!
Több ezüstgyűrűm van, persze mindegyik a megfizethető kategóriából, és ezeket szoktam váltogatni.
Már párszor említettem, hogy rühellem a dohányzást – sokféle okból is – és még ennél is jobban idegesít, amit a „nemdohányzók védelme” érdekében bénáznak jogalkotói szinten. Például csomó helyen be van tiltva a dohányzás. Ami persze remek, de hogy néz ki a gyakorlatban?
A BKK-megállókban tilos a dohányzás, ezt lehet, hogy eleinte még betartották, de miután soha senki nem ment oda megbírságolni a mégis ott dohányzókat, most már szarik rá mindenki.
Uhh, nagyon fárasztó héten vagyok túl. Ami már az előző héten kezdődött. Mert a múlt hét szombaton Öcséméknél voltam, és emlékeim szerint vacsoráig ott voltam, sok időt töltve Zéténnyel és Zsófival. Ami persze isteni dolog volt, főleg mert most, hosszú idő után először, kettesben sétáltunk a környéken Zétivel! Csodás volt. Különösen az első fele, amikor – reggel – még senki más nem volt a játszótéren, csak mi.
Csakhogy Öcsémékhez 8.01-ra érkeztem, amihez 5.05-kor fel kellett kelnem, hogy zuhany, kávé, reggel és maga az út is beleférjen. Mivel egész héten 4.30 körül keltem, ez a hatodik nap már annyira nem esett jól.
Kalandos hétvége, illetve utóbbi napok…. Addig-addig töprengtem a fehérzaj-gépen, még pénz is volt rá félrecsoportosítva, hogy végül egy másik elektronikai eszköz kellett soron kívül, a címben szereplő :-D
Szombat reggel itt ültem a gép mellett, az utolsó kávét ittam, de sajnos nem a fülénél fogtam a csészét, hanem csak úgy a testét, és kiugrott a kezemből. Azonnal pánikba estem, de szerencsére a laptopra csak egy csepp esett, az is csak a szélére, viszont a billentyűzet kapott rendesen.
Megvolt a soproni háromnapos kiruccanás! Legszívesebben már holnap indulnék is vissza :-)
Indulás előtti nap vettem a vonatjegyet. Azt már kikalkuláltam az Elvirából, hogy odafelé a Déliből indul a vonat – hála az égnek, nem kell átszállnom sehol! –, hazafelé viszont, két nap múlva, már a Keletibe érkezik. Ezért így kértem a jegyet a Déliben, de a jegypénztáros marhára ámuldozott, hogy ugyan miért két külön pályaudvarra akarok én menni; mire mondtam, hogy így van a neten, de aztán ő is megtalálta, hogy csakugyan ezt dobja fel a rendszer. Azt a varázsszót elfelejtettem mondani, hogy „vágányzár miatt!”, mert akkor egyből érthetőbb lett volna.
Pár napja kezdtem morfondírozni azon, beruházzak-e egy ún. fehérzaj-gépbe. Nem kimondottan olcsó, viszont a jó alvásminőségért mindent…
Előzmény, természetesen, a szomszédok és a vékony fal :-D Mióta éjjel rádióval alszom, azóta vagy 50 %-kal javult az alvásom, hiszen ha rákezdik, én csak bekapcsolóm az Inforádiót és kész. Néha ugyan még azon is átszűrődik, ha pofáznak, viszont a., a rádió elnyomja a nagyját, b., ők is meghallják a falon – tőlem – áthallatszó hangot, és idővel elkussolnak.
Mostanában nagyon kellemes a közélet, lehet menni mindenhová és nem kell maszk. Remekül is éreztem magam folyamatosan a szabadidős programokon, aztán időnként belém nyilallt, hogy mintha valami miatt „kellene” idegeskedni… mi is az? Ja, a járvány!
Most tök jó, de fogadok, ha majd vége lesz a buzi vadászkiállításnak, Viktor betolja a sörhasát a Kossuth Rádióba és kihirdeti síri hangon, hogy hirtelen, ki hitte volna, egyik percről a másikra kitört a csúnya járvány negyedik hulláma, ezért holnaptól ez lesz zárva meg az lesz zárva, és ötletszerűen itt vagy ott maszkot kell hordani, vagy 8-tól 12-ig a boltokba csak a balkezesek vagy csak a Keanu Reeves-rajongók mehetnek be.
Szombaton lementem Pécsre, amit már rég szerettem volna, de most sürgős lett, mivel még szép idő van és még nincs itt a lezárások következő szakasza. Ezért gyorsan vettem Pécsre vonatjegyet. Sajna a szombati utazás hátránya, hogy mindig pénteken veszem a jegyet, amikor a Keleti tele van rengeteg ideges utassal, köztük olyan csoportokkal is, melyek láttán szorosabban fogom a táskát.
Ma egyszerre vagyok rosszkedvű és feldobott, illetve felváltva ez a kettő. Rosszkedvű főleg azért, mert keveset aludtam; lefekvés előtt – feszültség miatt – megittam egy Borsodi Bivalyt, elalvás előtt bekapcsoltam a rádiót, de most nem az Inforádiót, hanem egy zenéset. Aztán éjfélkor felébredtem, akkorra a szomszédok elkussoltak, ezért gondoltam, jó csönd lesz már, lekapcsoltam a rádiót.
