Utálok idegeskedni, de sajnos gyakran teszem. Egyszerűen ilyen típus vagyok…. És ha valami váratlan (rossz) ér, nem tudok úgy hozzáállni, hogy „Áh, hát majd csak megoldódik valahogy, nem kell idegeskedni!”, hanem inkább idegeskedek, aztán legfeljebb kiderül, hogy feleslegesen, minthogy félvállról veszem, aztán mégis beüt a ménkű.
Most a napokban két ilyen is volt! Öregedtem összesen tíz évet.
Gyakran hallom, hogy a budapestiek/általában a magyarok bizalmatlanok meg gyanakvók, meg nem mosolyognak. Egyszer mentem mosolyogva az utcán, mikor Olaszországból érkeztem haza és nagyon boldog voltam, gyalog mentem a Moszkvától az Oktogonig mosolygós arccal.
Ez alatt az út alatt nyolc kéregető állított meg!
Na, azóta nem járok mosolyogva :-D
Nyáron nem foglalkoztam a melókereséssel, mivel úgy volt, hogy felvettek oda, ahol júniusban voltam állásinterjún, csak szeptemberig létszámstop van. Egy kicsit meg is könnyebbültem őszintén szólva. Nem vagyok az a durrbele típus, hogy ma elhatározom, aztán jövő hétfőn már az új helyen kezdek. – Egyébként még ha akarnám sem lehetne, hisz két hónap felmentési/felmondási idő van.
Szeptemberben azért elkezdtem pislogni a telefonomra, hívott-e valaki ez ügyben. Annak örültem, hogy a soproni hétvégémen is még ’békén hagytak’ – ki akar pihenés közben a felmondásán idegeskedni – de utána azért már kezdtem kicsit úgy érezni, hogy „Na mi lesz már??”
Na, ez úgy hangzott, mint egy Rita Falk-regény címe :-D
Már többször említettem a karácsonykor felmerülő szaloncukor-kérdést. Mivel gyerekkoromban csak a konzum/fondant volt, amit imádtam, valamint a zselés, amit utáltam, ezért nekem „a” szaloncukor = a konzum, és kész.
Ezen sokáig még az sem változtatott, amikor többször is kaptam ajándékba Milka meg másmilyen szaloncukrokat. Eszméletlen finomak voltak, de nekem az bonbon, nem szaloncukor.
Vasárnap megkaptam a két Szputnyik után a Pfizert. Engem gyíkká változtatott. De már elmúlt :-D Viccen kívül, egy éven belül ez már a negyedik oltás, amit kapok, és ez az egyetlen, ami komolyabban megvisel.
Kora délutánra volt időpontom, de elterveztem, hogy jóval előbb odamegyek, mert ki tudja, mekkora sor lesz, és ha előbb oltanak, előbb szabadulok. Előzőleg tanulmányoztam egy csomó cikket, hogy mit javasolnak 3. oltásnak Szputnyik után, és a szűrőmön a Moderna meg a Pfizer maradt fenn.
Szombaton átrendeztük Faterral a szobámat. Most tök jó! Vagyis hát sokkal jobb, mint korábban :-D
Anyámnak jutott eszébe az ötlet, amit állítólag említett is nekem, mikor itt járt, de hát 2,5 órán át dumált megállás nélkül, ezt az egy mondatot nem ragadtam ki belőle. Másodszor Fater hozta szóba, miután Sopron után beszéltünk.
A szoba elrendezése elég béna volt. – Az előző albérlő alakította át. Nemtom, hová tette az eszét. – Ahogy belépünk az ajtón, szemben van az ablak. Ajtótól jobbra a gázkonvektor, utána a beépített gardróbszekrény.
Hát, a korábban írtakkal ellentétben mégiscsak becsekkoltam a harmadik oltásra :-/
Egyre több a fertőzött meg sok a halott, a kormány meg különösebben nem csinál semmit, kivéve a tömegközlekedési maszkot. Ami amúgy rendben van, más sem hiányzik, minthogy megint zárás vagy kijárási tilalom legyen, vagy minden kocsma ajtajában lengetni kelljen megint a védettségi igazolványt. De például ingyenes, tömeges tesztelés jól jönne.
A legutóbbi hajfestéskor, októberben, hajszínt és márkát is váltottam. Mióta visszatértem a vegyi festésre a hennáról, állandóan a Palette Natural Colorst (vagy hogy hívják) használtam. Most aztán a Garniernek az ugyanilyen Naturals stb. nevű festékét választottam, mert rádöbbentem, ha már nem hennázom, akkor bármilyen színt és márkát választhatok. A régi időkben, a sokéves hennázás előtt, váltogattam a hajfesték-márkákat, attól függően, hogy melyiknek volt olyan árnyalata, amit épp akartam.
Imádom a Halloweent, de az idei nem lett annyira szuper. Nemcsak azért, mert megint elmaradt az átkozott Töklámpás Fesztivál!, hanem mert vacakul voltam egész héten, és ez még hétvégére sem szűnt meg egészen.
Szerdától betegácsiban voltam, és a hőemelkedés meg étvágytalanság szépen el is múlt. Sajnos viszont marha gyakran volt fejfájásom, néha napközben is, amikor csak az hatott – az Algopyrinen kívül – hogy nyitott ablak mellett lefeküdtem, fejjel a másik irányba, hogy a szomszédokat ne halljam át, mert azok itthon voltak és napközben is átjöttek a zajaik.
Már jó rég nem voltam plazmaadáson. Nem mintha nem kéne a pénz :-D, mert kell, vagy mintha nem bírnám a szúrást, mert bírom. A nyáron jött az allergiaszezon, azóta pedig még nem sikerült adni. Az ok tulajdonképpen leegyszerűsíthető egyetlen szóra. VÁRAKOZÁS.
.... avagy Kásler kapja be!
Időről időre felmerül a kérdés a sajtóban, nagy Fájdalmas Szűzanya-hangnemben, hogy ugyan miért dolgoznak betegen is a magyarok? Aki már kapott fizetést táppénz után, az erre tudja a választ. Ami engem illet, a vele járó macerát is utálom. Ezt a nézetemet a mostani eset nagyon megerősítette.
Rég eldöntöttem, hogy idén még egyszer visszamegyek Sopronba; először egy újabb hosszú hétvégére gondoltam, de aztán ezt idővel elengedtem, egyszerűen anyagi okokból. Két éjszaka szállás még az egész kedvező Sziesztában sem öt forint, fizetésemelés nincs a láthatáson, viszont közeleg a karácsony, valamint Öcsém, Ági és Fater születésnapjai IS.
Ezért maradt az, hogy egynaposra térek vissza.
Itt az ősz, itt a munkahelyi „vizsga”-szezon. A vizsga szót muszáj idézőjelbe tenni, mert hát akkora felesleges állatságok, hogy csak röhögni vagy sírni lehet rajtuk. Mármint a ProBonón. Mert másrészről a munkahelyi munka- és tűzvédelmi vizsga is bejött a képbe, amit már tavaly is kellett. Na, ennek van némi értelme. Legalábbis a tűzvédelemnek. A munkavédelmet, már amennyiben a mi, dolgozók védelméről van szó, úgyse veszi komolyan senki.
Pár hete eltűnt a zöld köves gyűrűm a munkahelyen, és azóta sem lett meg. (Rendes esetben arról szólna a poszt, hogy valami lehetetlen helyen megtaláltam, mert ennyire szórakozott vagyok, de most sajnos nem.)
Fura!
Több ezüstgyűrűm van, persze mindegyik a megfizethető kategóriából, és ezeket szoktam váltogatni.
Már párszor említettem, hogy rühellem a dohányzást – sokféle okból is – és még ennél is jobban idegesít, amit a „nemdohányzók védelme” érdekében bénáznak jogalkotói szinten. Például csomó helyen be van tiltva a dohányzás. Ami persze remek, de hogy néz ki a gyakorlatban?
A BKK-megállókban tilos a dohányzás, ezt lehet, hogy eleinte még betartották, de miután soha senki nem ment oda megbírságolni a mégis ott dohányzókat, most már szarik rá mindenki.
