Jó kis hosszú hétvége Tihanyban! Tiszta véletlenül kerültünk oda; a szállás.hu-n szörföltem csak úgy céltalanul, Balatonfüredet nézegetve, amikor feldobta a Club Tihanynak egy megdöbbentően olcsó ajánlatát, miszerint 2 éjszaka félpanzióval 44.000.- Ft! Körül. Hát ez elég jó. Írtam Faternak, hogy mit szól hozzá. Másnapra eldöntöttük, hogy OK, ennyiért megyünk. Addigra persze már a 44 ezres szoba nem volt meg,
Fantasztikus, végre összeszedtem magam és bejelentkeztem a másik, nagyobb plazmaközpontba! :-) Most volt az első látogatásom.
Hosszú hetek óta depresszióban vagyok, ami hol jobb, hol rosszabb, de inkább rosszabb… Hangulatingadozás meg passzivitás és effélék. Hála a jó égnek, hogy most épp csönd van a szomszédban és akár napközben is tudok szunyálni, de éjszaka mindenképpen lehet normálisan.
Már rég terveztem, hogy elmenjünk mondjuk Zsuzsival Szegedre, de aztán úgy elteltek a hétvégék és elfelejtődött. Végül ő hozta szóba. Hú, mondtam, akkor gyerünk most, májusban, amikor még nincs 45 fok árnyékban (Budapesten kívül csak Szegeden van még olyan dögmeleg nyáron).
… Háromnapos ünnep, ráadásul pápalátogatás is; jó idő van, én persze turistás övezetben lakom amúgy is; mostanra már szinte ölni tudnék, akkora a turistacsürhe, plusz most még a vidékről felmászott szektás tömegek is itt tobzódnak (a Westend oldalában, nem viccelek, kb. 50 turistabuszt láttam!!)
„ – Én cseszem el a Sasok mázliját?!
- Nem azt mondom, hogy te cseszed el, csak azt, hogy elcsesződik.” (Napos oldal)
Még az előző melóhelyemen dolgoztam, amikor belegondoltam, hogy basszus, valahogy idővel minden munkahelyem elszaródik. Nem konkrétan arra a melóhelyre gondoltam, vagy most – hogy ezt írom – nem az aktuális melóhelyre gondolok, hanem általában az összesre.
Év elején már nagyon hiányzott Sopron, október óta nem jártam ott. Kézenfekvő lett volna a január első hetében lévő igazgatási szünet alatt foglalni két éjszakát, de egyrészt a karácsony és a családi névnapok-szülinapok miatt le voltam égve, másrész aggódtam, hogy hátha januárban még nagyon hideg lesz. (Hogy ezt honnan vettem, 20 éve nincs „nagyon hideg”; de Sopron, az mégiscsak északnyugat!)
Húsvét pénteken Vámpírok Bálja!! :-) Igazi öröm a szünet első napjának estéjére. Illetve kevésbé, mert ez az az előadás, amit januárról halasztottak mostanra, és inkább néztem volna télen, mivel a darab is télen játszódik. De most is csak +5 fok volt (legfeljebb), szóval a hideg megvolt.
A közszféra a magánszférától az értelmes dolgokat nemigen veszi át, de a baromságokat nagyon lelkesen. Például a „csapatépítő” fogalmát. Ezt úgy gyűlölöm, mint a szart. Munkaidőben dolgozunk; munkaidő után pedig engem hagyjanak békén. Ha pedig munkaidőben „csapatépítünk”, akkor azalatt sem dolgozunk, szóval a melóval csak hátrébb vagyunk, ergo jobb az egészet hagyni a fenébe.
Áprilisban lejár a személyim, újat kell csináltatnom. Eléggé ódzkodtam tőle, mert utálom az összes hivatalos ügyintézést, de főleg a várakozást és a tömeget előtte. Meg az ügyfélfogadások is olyan bénák, csak heti egy-két nap vannak estig, és nyilván minden dolgozó ember akkor tülekszik oda. De hát nincs mese, szorít az idő, legyen meg az új, még mielőtt lejár a régi.
Igen, tudom, hogy majdnem egy éve volt :-D De akkor úgy kiborultam rajta, hogy nem bírtam leírni, aztán meg mintha lecsitult volna a dolog, de most megint aktualitása van, szóval leírom most mégis.
De most nem fogok 1000 %-os pontossággal utánanézni a részleteknek, meg akkoriban annyi embernek elmeséltem az egészet, most inkább csak magamnak írom le, hogy ne merüljön feledésbe.
Sok, egyszerűbb ügyfél szokott úgy fogalmazni a kérvényekben, hogy „beteges vagyok” – vagyis hogy több betegsége van/sokat betegeskedik –, de ilyen kifejezés nincs, hogy „beteges”, maximum ha pedofil vagy zoofil az illető, de ezek nem erre gondolnak :-D De a 2022. végi téli szünetben én magam is „beteges voltam”, a szónak az ügyfelek által gondolt értelmében :-D
Annyi bajom lett, hogy már én magam is röhögtem rajta. Megpróbálom időrendi sorrendbe helyezni:
Mert mikor romoljon el a bojler, ha nem decemberben?! Vagy bármikor, amikor a legrosszabb, pl. nyaralás előtt két nappal, vagy mikor abszolút nincs pénzem…. Hát most december közepén csinálta.
Csütörtöki napon reggel arra lettem figyelmes, hogy a bojlerben érdekesen kutykuruttyol a víz. De nem történt semmi, szépen lezuhanyoztam és volt meleg víz, szóval kicsit aggódtam, de nem különösebben.
Ahogy írtam, a novemberi osztálytalálkozóhoz kapcsolódóan volt egy mozzanat, ami eléggé felhúzott. Túlléptem már rajta, de akkor Katival kidumáltuk és egy véleményen voltunk az ügyben. Ezért most leírom.
Gyerekkoromban volt otthon sakk-készlet, Fater elmagyarázta a lépéseket és sokszor sakkoztunk is. Azonban Fater mindig legyőzött! (Arra már nem emlékszem, Öcsém és én játszottunk-e egymás ellen.)
Nem ment a fejembe, hogy lehet az, hogy én is ismerem a lépéseket, de a Fater mégis mindig megver. Idővel aztán bedurcásodtam és nem is voltam hajlandó többet sakkozni.
A blogbejegyzésekből úgy tűnhet, mintha az utóbbi hónapokban alig foglalkoztam volna a gyerekekkel. Ez azonban messze nem így van, az ébren töltött időm kb. 60 %-ában velük foglalkozom gondolatban, akár dolgozom, akár hétvége van. Csak írni nem írtam mostanában róluk, két okból: egyrészt a melóhely-váltás frissebb és több esemény történt azon a fronton. Másrészt, a gyerekekről írni nem könnyű, ihlet kell hozzá, ami nem mindig jön akkor, ha van időm; ha meg van ihlet, néha nem vagyok itt gépközelben.
