A múlt hét elég kemény volt alvás-szempontból. Mindennap korán keltem, hét közben kétszer voltam színházban, a kettő közti szerdán pedig futottam; szombaton koránt keltem, mert Öcsémékhez mentem, vasárnap hajnalban pedig megint futottam. Nem bírtam kialudni magam egész héten. Ezért gondoltam, majd vasárnap este – hiába másnap hétfő, de majd relatíve korán lefekszem, és reggelig mégis több órát alszom majd, mint az elmúlt napokban.
Mióta rendszeresen kijárok Tesómékhoz, szembesültem vele, hogy a HÉV-re nincs előre váltható gyűjtőjegy, mint a BKK járatain, hanem csak adott napra lehet kiegészítő jegyet venni. Így nekem minden héten be kell battyognom egy BKK-ügyfélközpontba vagy jegypénztárba, és ott eldarálni, hogy melyik HÉV-re, mettől meddig, melyik napra, igen, teljes árút, igen, visszafelé is aznapra…. És ezt minden rohadt héten.
Csütörtökre jegyem volt a Macskákra. Igaz, már láttam párszor, de most megint megkívántam; megkérdeztem Zsuzsit, érdekli-e, és igen, így ketten mentünk.
Nagyon örültem, főleg, mikor kiderült, hogy Géza lesz benne. Hármas szereposztás van, és a Madách már nem bíbelődik azzal, hogy a honlapra kitegye a napi érvényes szereposztásokat, csak annyi van, hogy X macskát A, B és C színészek játsszák, oszt’ totózzunk, hogy aznap ki. De most Géza FB-oldala megírta, hogy pont ő lesz pont a mi napunkon. Csodás!
Az okostelefonom már marha régi. Nem is emlékeztem pontosan, mennyire, amíg most utána nem néztem. Az rémlett, hogy a Nyomorultak mozi után mentem át az Árkád MediaMarktba, és ott vettem meg. Most utánanéztem itt a blogon: ez 2015. decemberben volt!
Szóval az okostelefonom már 6 éves múlt! :-O
Múltkor úgy látszik, korán ittam a medve bőrére, mikor arról volt szó, hogy Annamária végre visszaköltözik a régi helyére és nálam megint csönd és nyugi lesz. Azóta se történt semmi! Az ostoba főnökünk, aki 20 perc alatt elintézte az ún. „csapatépítőt” magának, mivel szeret bulikázni, ilyenkor, mikor valamit csinálni is kellene, fel nem emelné a tetves telefonkagylót.
Teltek, teltek a napok és nem történt semmi, láttam, Annamária a nyakamon marad, mert ahhoz is csicska, hogy ő maga szóljon az ügyben.
Visszatérés Sopronba az őszi után! Sajnos, utólag meg kell állapítanom, hogy nem csak a nyaralások, hanem a hosszú hétvégék is gyorsan elrepülnek, ha jól érzi magát az ember :-(
Már szeptemberben eldöntöttem, hogy visszatérek a Sziesztába egy hétvégére, mondjuk tavasszal. (Nyáron marha meleg lenne, miután még szeptember közepén is meleg volt a szobában.) Most januárban már azon tépelődtem, hogy mikor? És, hívjak-e valakit?
Miután kiolvastam az összes Harry Pottereket, néhány éven belül megjelent J. K. Rowling első olyan regénye, ami nem HP. Kíváncsian vártuk, milyen lesz! Ez lett az Átmeneti üresedés. Elolvastam vagy kétszer – ez tipikusan olyan könyv, ami nagyon jó mint könyv, de érzelmileg úgy megvisel, hogy inkább nemigen akarom sokszor elolvasni. Baromi olvasmányos és nagyon jó, de mégis rémes. Főleg ami a hároméves kiskölyökkel történik, azon teljesen kiborultam, holott akkor még Zétény és Zsófi a fasorban sem volt.
Egy kritikában szerepelt ez a mondat: „Rowling ismer minket, de nem szeret” – hát ez baromira megragadt bennem, és erről a könyvről mindig ez jut eszembe!
Végre sikerült elintézni ezt a nyavalyás lakcímbejelentést! Hiába itt lakom most már két éve, de egészen eddig elhúzódott. Rögtön mikor beköltöztem, jött a Covid, minden hivatal be volt zárva, meg csak online, meg csak ami létfontosságú vagy halaszthatatlan. Úgy voltam vele, hogy a tartózkodási hely bejelentése mégsem életbevágó, az Ügyfélkapun pedig én ugyan nem intézek semmit, mert nem bízom benne.
Régi problémám, hogy nem merek beülni ún. „igazi” (pincéres) éttermekbe. Mármint egyedül. Sajnos viszont az igazán jó kaják az ilyen helyeken vannak. Másokkal persze már sokszor voltam, de épp emiatt, magam előtt láttam, hányféle módon csinálhatok hülyét magamból, ha egyedül megyek ilyen helyre… Már eleve a számla és a jatt!
Egy héten belül a harmadik szörnyű éjszakám!! Ezt az őrmestert a fátum üldözi… Ráadásul pont péntek éjjel, miközben szombaton Tesómékhoz voltam hivatalos.
Megint nem aludtam fél éjszaka :-( Vagy legalábbis úgy tűnt.
Most egy ideig egész elviselhető volt a szomszédság, mivel a csávó nem volt itt, több napig. A kis luvnya pedig, noha neki van sokkal idegesítőbb hangja, de az a jó tulajdonsága megvan, hogy ha egyedül van, akkor képes kussolni. Kivéve sajnos az utóbbi pár hónapot, amióta megvan a kutya, mert arra néha ráordít, hogy „MARADJ MÁR, FÓKA!!”, szóval nincs sajnos teljes kuss még ekkor sem :-( Komolyan, mintha direkt azért vették volna a kutyát, hogy nekem még egy plusz zajforrásom legyen.
Tessék, mindig akadnak egészen kis apróságok, amiknek lehet örülni…. A nagy dolgokat most nem is említem, mint család meg egészség és effélék.
Ezt mondjuk inkább tegnap kellett volna megírnom, mert akkor még jobb hangulatom volt, sajna éjszaka a szomszédok megint műsoroztak, így ma kialvatlan és morcos vagyok. A fasz se érti, honnan jönnek ezek haza éjjel fél egykor – hétfő éjjel! – és hogy utána miért kell még egy órán keresztül fennhangon vartyogni, illetve döngő léptekkel le-föl császkálni a lakásban. Én persze ráadtam a rádiómra még egy hangot, de így viszont az szólt hangosan a fülem mellett. Szóval keveset aludtam.
Megmondtam, hogy nem fogok tesztelni, de hétfőn napközben mégis felülbíráltam ezt az álláspontomat. Időközben kiderült, hogy Kati is pozitív – döbbenetes módon elkapta a vele együtt élő pasijától. Most karanténban vannak, semmi vészes tünetek, de azért megviseli őket.
Nekem már szerda este óta volt a torokfájásom. Láz semmi, pedig azt mértem naponta többször is, de 36,6 – 36,8 között volt mindig. Kicsit fáradtnak éreztem magam, de hát minden nap volt valami meló után, szombaton Öcséméknél voltam, ami szintén hajnali keléssel jár.
A közelmúltban megint berágtam egy könyvkiadóra… Már írtam a Halhatatlan-trilógiáról, ahol is a magyar kiadó valamiért úgy döntött két kötet után, hogy ő márpedig a harmadikat ugyan meg nem jelenteti! Valószínűleg rajtam kívül még érdeklődött egy-két olvasó, hogy ezt mégis hogy gondolták, mert a végén aztán mégiscsak kiadták.
Zsuzsi valamikor január elején írt, hogy a családtagjai (közül többen), akiknél karácsonykor volt, covidosak. Ő is nyugtalan volt, csinált gyorstesztet, de szerencsére negatív lett, de aztán csinált egy másik tesztet, és az már pozitív lett.
Megrökönyödtem, mert Zsuzsi is két Szputnyikot kapott, mint én, csak előttem pár héttel; harmadiknak pedig Pfizert, mint én, csak utánam pár héttel, mégis elkapta…. Jó, tudtam persze, hogy az oltás nem véd a megfertőződéstől, csak a súlyos tünetektől meg főleg a kórházba kerüléstől (mert ha oda bekerülsz, onnantól már orosz rulett az életed).
