a hallgatag macska naplója

Máris újra visszajöttem, mint Ransome :-D A februári soproni kiruccanás során nem sikerült felmászni a kilátóba, miután pont az odaérkezésem előtt negyedórával zárták be. Ezért már akkor elhatároztam, hogy – minimum – még egyszer visszajövök, fel a kilátóba, és ha már ott vagyok, akkor megint a Gyógygödörben vagy a Fórumban fogok ebédelni.

Később az is eszembe jutott, hogy Zsuzsit is hívom, mivel ő is szeret kirándulgatni, és a soproni kilátóba nem vezet sem meredek út, sem csúszós lépcsők, mint Badacsonyban.

Legalább egy területe alakuljon kellemesen az életemnek, most ez a plazmaadás :-) Végre, sikerült rájönnöm, hogyan tudok úgy járni, hogy kikerülöm a tömeget!

Már többször írtam, hogy a vérnyomás-pisilés miatt rühellem főként a sok népet plazmaadáskor. Mármint akik előttem vannak.

Már három éve elhatároztam, hogy lelépek innen, de még mindig itt vagyok. Szörnyű érzés. Gyűlölöm magam, főleg reggelente, amikor bemegyek a sok rohadt akta közé, és MÉG MINDIG ITT VAGYOK!! Egyszerűen rémes…

Az önbecsülésem már totál odavan, annyira, hogy leszarok mindent – ez mondjuk jó –, de viszont nincs önbizalmam meg erőm ahhoz, hogy felálljak. És nem is a felállás itt a lényeg. Öcsém szerint „annyira nem lehet rossz itt, különben már leléptem volna”. De ez nem ilyen egyszerű, ahogy neki is mondtam sokszor.

A választás napja egész jól alakult. Előtte szombaton Öcséméknél voltam, este megnéztem a Psychót; vasárnap pedig az ősökkel szavaztam (állandó lakhelyem ott van). Szavazás után anyámmal elmentünk a Freibe kávézni, utána shoppingoltunk, utána családi ebéd és kora este értem haza.

Az Öcsémtől két hónapja kapott vodkát még mindig nem bontottam fel – unszolásukra úgy határoztam, hogy majd a választás napján megnyitom. Vagy örömömben, vagy bánatomban, de iszom belőle!

A hétvégém egész jól kezdődött. Már a péntek is: az új telefonon van lépésszámláló, amit mindennap figyelek, de még sosem értem el a napi tízezer lépést. Elhatároztam, hogy pénteken, ha törik, ha szakad, lépek annyit! Így is lett, az Astoriától az Allee-ig gyalog mentem – pedig szemerkélt az eső –, ott vásároltam, de még nem tartottam a 10.000-nél. Úgyhogy a 61-es vonalán szépen elindultam a Villányi úton azzal, hogy ha majd meglesz a mennyiség, felülök a villamosra és kész.

Kedves ellenzékiek, vasárnap mindnyájan menjünk el szavazni!!

Az, hogy én elmegyek és az egyesült ellenzékre szavazok, az olyan biztos, mint a halál, sőt még talán biztosabb is (mert lehet, hogy én is holtomban szavazok, mint az erdélyiek némelyike ;-)

Most végre összeállt az ellenzék, nincs ez a baszkodás, amitől a fejemet fogtam minden választáson eddig… LMP, Jobbik, DK, MSZP, faszomtudja; aztán a DK-s nem szavaz a Jobbikra, mert fúj, az MSZP-s nem szavaz a DK-ra, mert fúj, a Fidesz meg röhögve behúz mindent, holott ha az összes ellenzéki szavazatot összeadjuk, sokkal többen szavaztak ellenük, mint rájuk.

A múltkori óta napirenden van a telefonom cseréje, illetve elsősorban az új SIM-kártya. Azt persze Tesómnak kell elintéznie, hiszen a flottában mindnyájan az ő nevén vagyunk. Sürgetni nem akartam, mert a két gyerek és a meló mellett sejtettem, hogy nem egyszerű egy Vodafone-látogatást beszuszakolnia az idejébe, de azért kissé aggódtam, mivel most már tudom, hogy 6 éves a régi telefonom, és folyton azon paráztam, hátha ez is az egyik pillanatról a másikra döglik meg, mint a régi.

Ezt a bejegyzést babonából még halogatni akartam, nehogy elkiabáljam a szerencsét, de azóta inkább az erős szorongás vett erőt rajtam és már nem is örömöt érzek, hanem csak a szorongást. Így már ’van jogalapom’ írni az ügyben most :-)

A legutóbbi éjszakai szomszédműsor után képzelhető, milyen idegállapotban voltam. Még az volt a jó, hogy hétfő este azért tudtam már aludni. Sőt hétfő délelőtt, némi hezitálást követően, felhívtam Fatert, hogy menjen már oda délelőtt, mikor a kisluvnya alszik, és nézzen már hangosan tévét egy kissé…. csak hogy érezze a törődést…. de Fater sokáig nem vette fel, később kiderült, hogy fürdőben volt. Így tárgytalan lett ez a dolog.

Elhatároztam, hogy szombaton belevágok egy egynapos léböjtbe, amikor csakis vizet meg teákat fogok inni. Keménynek tűnt, de több helyen olvastam, hogy a böjt milyen jót tesz a szervezetnek, meg hogy az ősember is böjtölt, ha épp nem volt mamut, és effélék. Na meg mindössze egy napról van szó, annyit simán kibírok!

JANUÁR:

• A vezércsel (nagy élmény! És még a filmsorozat is jó lett!)
• Így lettem – Michelle Obama (érdekes, de egyszer olvasós)
• Fekete nap
• Szilváspite-összeesküvés
• Az utolsó tárgyalás (nagy csalódás az Ártatlanságra ítélve és az Ártatlan után. Elvateráztuk.)
• Agatha Raisin és a tünékeny tündérek (ez mindig aranyos)

A múlt hét elég kemény volt alvás-szempontból. Mindennap korán keltem, hét közben kétszer voltam színházban, a kettő közti szerdán pedig futottam; szombaton koránt keltem, mert Öcsémékhez mentem, vasárnap hajnalban pedig megint futottam. Nem bírtam kialudni magam egész héten. Ezért gondoltam, majd vasárnap este – hiába másnap hétfő, de majd relatíve korán lefekszem, és reggelig mégis több órát alszom majd, mint az elmúlt napokban.

Mióta rendszeresen kijárok Tesómékhoz, szembesültem vele, hogy a HÉV-re nincs előre váltható gyűjtőjegy, mint a BKK járatain, hanem csak adott napra lehet kiegészítő jegyet venni. Így nekem minden héten be kell battyognom egy BKK-ügyfélközpontba vagy jegypénztárba, és ott eldarálni, hogy melyik HÉV-re, mettől meddig, melyik napra, igen, teljes árút, igen, visszafelé is aznapra…. És ezt minden rohadt héten.

Csütörtökre jegyem volt a Macskákra. Igaz, már láttam párszor, de most megint megkívántam; megkérdeztem Zsuzsit, érdekli-e, és igen, így ketten mentünk.

Nagyon örültem, főleg, mikor kiderült, hogy Géza lesz benne. Hármas szereposztás van, és a Madách már nem bíbelődik azzal, hogy a honlapra kitegye a napi érvényes szereposztásokat, csak annyi van, hogy X macskát A, B és C színészek játsszák, oszt’ totózzunk, hogy aznap ki. De most Géza FB-oldala megírta, hogy pont ő lesz pont a mi napunkon. Csodás!

Az okostelefonom már marha régi. Nem is emlékeztem pontosan, mennyire, amíg most utána nem néztem. Az rémlett, hogy a Nyomorultak mozi után mentem át az Árkád MediaMarktba, és ott vettem meg. Most utánanéztem itt a blogon: ez 2015. decemberben volt!

Szóval az okostelefonom már 6 éves múlt! :-O

Múltkor úgy látszik, korán ittam a medve bőrére, mikor arról volt szó, hogy Annamária végre visszaköltözik a régi helyére és nálam megint csönd és nyugi lesz. Azóta se történt semmi! Az ostoba főnökünk, aki 20 perc alatt elintézte az ún. „csapatépítőt” magának, mivel szeret bulikázni, ilyenkor, mikor valamit csinálni is kellene, fel nem emelné a tetves telefonkagylót.

Teltek, teltek a napok és nem történt semmi, láttam, Annamária a nyakamon marad, mert ahhoz is csicska, hogy ő maga szóljon az ügyben.