Úgy teltek a napjaim, ahogy legutóbb leírtam, olasztanulással, futással és az álláshirdetések méla undorral történő olvasásával, valamint azokra való jelentkezéssel. Kezdtem aggódni, mert nemigen hívtak interjúra, holott januárban, ugye, már másnap hívtak és harmadnap volt az interjú.
Míg aztán csörgött a telefonom, de persze pont akkor, amikor a napi sétálásomról hazafelé tartottam és a metróban voltam. Hát mikor máskor?!
A melóból való leszerelés után hirtelen rengeteg szabadidőm lett. El is mentem Sopronba, épp azért, hogy még mielőtt az állásinterjúk beindulnak, a soproni út meglegyen. De azért az első itthon töltött napok furcsák voltak… Egyszeriben megértettem, miről panaszkodnak a nyugdíjasok: „Mihez kezdjek magammal?” – többnyire ez járt a fejemben nekem is.
Miután hirtelen igen sok szabadidőm lett, elhatároztam, hogy elmegyek Sopronba a szokásos 2 éjszakás kiruccanásra. Tavaly február elején voltam, gondolva, hogy olyankor igazán nincsenek sokan, de sajnos épp akkor volt ott egy sakkcsapat ÉS egy focicsapat is, szóval teltház volt.
De azt mondta a recepciós, hogy januárban néha csak 2-3 db vendégük volt.
A betegácsiban töltött hét utolsó táppénzes napján belibegtem a dokihoz és átvettem a táppénzes papírt. Okos módon már kirakják a recepcióra. Másnap pedig utolsó munkanap, amikor leadok mindent és leszerelek.
Az utolsó munkanap előtt persze ugyanolyan korán keltem, mint máskor, csak kicsit elszoktam az 5.00 órás keléstől, meg egyébként is ideges voltam, szóval rosszul aludtam.
A téli időszakban kicsit rákattantam a balettre. Meg a halottakra :-D Két különböző patológus könyvét olvastam ki, két balettet néztem meg a Youtube-on, időrendben: Felvágós könyv – Diótörő – Holtak vallatója – Hattyúk tava.
Így egész profi lettem a boncolás elméletéből meg a fojtogatásból és késszúrásokból, és ez a téma roppant érdekes is, de picit nyomasztó, úgyhogy félretettem és most csak sima regényeket olvasok.
A balettek ellenben teljesen elbűvöltek. Már említettem, hogy igazából mindig is tetszett nekem a dolog, csak valahogy eddig elkerültük egymást.
A táppénzem második napján tehát, kettő nappal azután, hogy egyáltalán jelentkeztem, mehettem is állásinterjúra. Reggel 9.00-ra. Marha jó hangulatban voltam. Egyrészt tényleg hőemelkedésem volt előző nap, másrészt – természetesen – a menstruációm pont ezen a reggelen „zendített rá”, harmadrészt pedig iszonyat feszültség és bizonytalanság volt bennem, hogy most mi lesz a jelenlegi állásommal; létszámleépítenek-e, vagy kirúgnak a teljesítményértékelés ürügyén, vagy egyiket sem, és nekem kell felmondanom, ha másik melót találok…
Komolyan, feltűnően sok minden történt az utóbbi időkben. Máskor fél év alatt sem történik ennyi. Én a legutóbbi fordulat után elhatároztam, hogy „beteg leszek”, vagyis pár napot kihúzok táppénzen, amíg ki nem derül ez a végkielégítés/létszámleépítés/kirúgás dolog. A háziorvos nagyjából jó fej, már előfordult az évek során, hogy néhány napot kiírt ’csak úgy’.
A két ünnep közötti szünet is egész kellemesen telt. Nem indult jól, naná, de az ezen való mérgelődés kb. 23-án délutánra elmúlt, utána már leszartam, és a pihenésre koncentráltam.
A karácsonyról már írtam, most a szünet többi részét. 26-án, hosszú idő óta először, futottam. Remek volt!
Az előzmények után nem igazán volt hangulatom plazmaadásra menni, de ez a 10. (ezen a helyen), amiért több pénz jár, és ha munkanélküli leszek, igazán kell minden pénz. Amellett ha kirúgás/leépítés akármi lesz, még stresszesebb leszek és akkor már inkább ezek előtt nyomom le ezt a tizediket.
A decemberi dolgok után természetesen eldöntöttem, hogy mindenképp új állás után nézek. Még akkor fel is mentem a közigállás.hu-ra, de elszörnyedve láttam, hogy teljesen megváltozott a felhasználói felülete; mint kb. minden, amihez a „kormány” hozzányúl, ez is el lett kúrva. Ha informatika, akkor pláne.
Az emberek nem tudnak olvasni. Ez még nem érdekelne, de sajnos az ügyfeleim sem. Akiknek megírok egy határozatot vagy egy hiánypótlási végzést, benne van minden fontos, de ennek ellenére rábuknak a telefonra, mint gyöngytyúk a takonyra, és felhívnak a hülyeségeikkel.
A karácsonyi hangulat igazán meg volt alapozva az előzmények által … Szerencsére pénteken még Dórival találkoztunk, az azért jó volt. Főleg, mivel pont egy Pocsék főnökök c. könyvet adott ajándékba :-D
Itt a szilveszter, amikor mindenki tobzódik, úgyhogy most felidézem az egyetlen füves cigis élményemet :-D
Előzmény, hogy sose drogoztam. Nyolcadik után évekig sokat lógtunk együtt Anikó barátnőmmel, akivel mondjuk söröztünk – azt nem rögtön nyolcadik után, hanem később –, de imádtuk a filmeket és az azokról való beszélgetést. Akkoriban még nem volt internet, úgyhogy rengeteg olyan délutánt csaptunk, hogy átmentem hozzájuk, videotékából kivettünk egy filmet, és azt megnéztük (idővel söröztünk is közben).
Valahogy a pofámra van írva, hogy „ennek ne adjunk jutalmat/prémiumot/fizetésemelést”. Épp ezért, mikor a mostani melóhelyemre jelentkeztem és az állásinterjún a faszi azzal kecsegtetett, hogy itt van ám negyedévente adható plusz prémium, csak gúnyosan röhögtem magamban (kívülről persze szerényen mosolyogtam).
Szóval, miután megvettem a Hömpölygő zsírt, már abszolút nem volt sürgős az online rendelt példányom átvétele :-D Az volt a feladat, hogy még a szabadság alatt kiolvassam, de közben intézzem a maradék karácsonyi vásárlásokat is.
