a hallgatag macska naplója

Megvolt a 2. plazmaadásom is az új helyen. Nem, nem fogom most már mindegyiket egyesével leírni, de ez elég emlékezetes volt :-D

Mivel most már ráérek szombatonként, ezért szombat kora délutánra jelentkeztem be. Nagyon komolyan vettem a kevés zsír-szabályt, az utolsó két napban már csokiból is alig ettem, inkább száraz keksz volt a desszert, és pénteken, mikor Dórival a Margitszigetre mentünk sétálni, nosztalgiakiflit és gesztenyés patkót ettem a szokott mekis kaja helyett, amit a Jászain szoktunk megvenni.

Máris eltelt egy év, és az időszakos orvosi alkalmassági felülvizsgálatra kellett mennem. Ezeket tiszta hülyeségnek tartom amúgy, másrészt mindig idegeskedem miattuk. Egyrészt egy csomó tök beteg és/vagy nemnormális ember dolgozik kb. minden munkahelyemen (láthatóan alkoholisták, láthatóan idegbajosak, 145 kilósak stb.) és simán továbbengedik őket, tehát akkor minek is? Másrészt valahol mélyen mindig félek, hogy egyszercsak alkalmatlannak találnak a szemem miatt, vagy a szívbillentyűm miatt (jó, azt ezen a melóhelyen nem is említettem), vagy a balkezesség miatt vagy akármi.

Tessék, mondtam, hogy idő kérdése és minden munkahely elcsesződik, vagy legalábbis negatív irányba kezd változni! Mondjuk, már nem lep meg, 29 év munkaviszony után, de a tendencia dühít!

Ahogy írtam múltkor, természetesen a legszimpatikusabb kolléganőmnek, Gizinek van pont most elege, és megpályázott egy másik munkahelyet. Alig dolgoztunk együtt pár hónapot, épp csak hogy Rudi is, én is megállapítottuk, hogy Gizi a legaranyosabb, akitől nem stresszelünk stb.

Kissé lelkifurdalásom van, megint rossz barátnő/ rossz exkolléga vagyok… Utálok telefonálni. És van a K. Andi, aki az előző melóhelyemről a kollégám, a szomszéd szobában ülő három lány egyike, akikkel amúgy jóban voltam és tényleg bírtam őket.

Gyakran van, hogy valahol felmondok, vagy valakivel megszakítom a kapcsolatot, mert minősíthetetlenek a körülmények/ az ember stb., és milyen jólesne, ha ilyenkor a másik fél megbántottan megkérdezné, hogy De hát miért szakítasz/Miért mondtál fel, te kedves Macska, mit követtünk el? – És akkor a pofájukba mondhatnám, hogy ezt meg azt meg ezt, te szemét! – De ilyen sajnos szinte sosincs. Ezen a héten viszont ért egy pont ilyen elégtétel! :-)

Jó kis hosszú hétvége Tihanyban! Tiszta véletlenül kerültünk oda; a szállás.hu-n szörföltem csak úgy céltalanul, Balatonfüredet nézegetve, amikor feldobta a Club Tihanynak egy megdöbbentően olcsó ajánlatát, miszerint 2 éjszaka félpanzióval 44.000.- Ft! Körül. Hát ez elég jó. Írtam Faternak, hogy mit szól hozzá. Másnapra eldöntöttük, hogy OK, ennyiért megyünk. Addigra persze már a 44 ezres szoba nem volt meg, 

Fantasztikus, végre összeszedtem magam és bejelentkeztem a másik, nagyobb plazmaközpontba! :-) Most volt az első látogatásom.

Hosszú hetek óta depresszióban vagyok, ami hol jobb, hol rosszabb, de inkább rosszabb… Hangulatingadozás meg passzivitás és effélék. Hála a jó égnek, hogy most épp csönd van a szomszédban és akár napközben is tudok szunyálni, de éjszaka mindenképpen lehet normálisan.

Már rég terveztem, hogy elmenjünk mondjuk Zsuzsival Szegedre, de aztán úgy elteltek a hétvégék és elfelejtődött. Végül ő hozta szóba. Hú, mondtam, akkor gyerünk most, májusban, amikor még nincs 45 fok árnyékban (Budapesten kívül csak Szegeden van még olyan dögmeleg nyáron). 

… Háromnapos ünnep, ráadásul pápalátogatás is; jó idő van, én persze turistás övezetben lakom amúgy is; mostanra már szinte ölni tudnék, akkora a turistacsürhe, plusz most még a vidékről felmászott szektás tömegek is itt tobzódnak (a Westend oldalában, nem viccelek, kb. 50 turistabuszt láttam!!)

„ – Én cseszem el a Sasok mázliját?!

- Nem azt mondom, hogy te cseszed el, csak azt, hogy elcsesződik.” (Napos oldal)

Még az előző melóhelyemen dolgoztam, amikor belegondoltam, hogy basszus, valahogy idővel minden munkahelyem elszaródik. Nem konkrétan arra a melóhelyre gondoltam, vagy most – hogy ezt írom – nem az aktuális melóhelyre gondolok, hanem általában az összesre.

Év elején már nagyon hiányzott Sopron, október óta nem jártam ott. Kézenfekvő lett volna a január első hetében lévő igazgatási szünet alatt foglalni két éjszakát, de egyrészt a karácsony és a családi névnapok-szülinapok miatt le voltam égve, másrész aggódtam, hogy hátha januárban még nagyon hideg lesz. (Hogy ezt honnan vettem, 20 éve nincs „nagyon hideg”; de Sopron, az mégiscsak északnyugat!) 

Húsvét pénteken Vámpírok Bálja!! :-) Igazi öröm a szünet első napjának estéjére. Illetve kevésbé, mert ez az az előadás, amit januárról halasztottak mostanra, és inkább néztem volna télen, mivel a darab is télen játszódik. De  most is csak +5 fok volt (legfeljebb), szóval a hideg megvolt.

A közszféra a magánszférától az értelmes dolgokat nemigen veszi át, de a baromságokat nagyon lelkesen. Például a „csapatépítő” fogalmát. Ezt úgy gyűlölöm, mint a szart. Munkaidőben dolgozunk; munkaidő után pedig engem hagyjanak békén. Ha pedig munkaidőben „csapatépítünk”, akkor azalatt sem dolgozunk, szóval a melóval csak hátrébb vagyunk, ergo jobb az egészet hagyni a fenébe.

Áprilisban lejár a személyim, újat kell csináltatnom. Eléggé ódzkodtam tőle, mert utálom az összes hivatalos ügyintézést, de főleg a várakozást és a tömeget előtte. Meg az ügyfélfogadások is olyan bénák, csak heti egy-két nap vannak estig, és nyilván minden dolgozó ember akkor tülekszik oda. De hát nincs mese, szorít az idő, legyen meg az új, még mielőtt lejár a régi.

Igen, tudom, hogy majdnem egy éve volt :-D De akkor úgy kiborultam rajta, hogy nem bírtam leírni, aztán meg mintha lecsitult volna a dolog, de most megint aktualitása van, szóval leírom most mégis.

De most nem fogok 1000 %-os pontossággal utánanézni a részleteknek, meg akkoriban annyi embernek elmeséltem az egészet, most inkább csak magamnak írom le, hogy ne merüljön feledésbe.