Októberben ismét voltam Sopronban két éjszakát, csak nem írtam róla, mert annyira el vagyok maradva a bloggal, és mert nemigen volt semmi különös. „Csak” a szokásos. Nagyon jól éreztem magam. Két eltérés volt csak. Már előre sejtettem, hogy tutira lesz valami, mint februárban volt, amikor egy sakkcsapat ÉS egy focicsapat gyűlt a Sziesztába, holott pont azért mentem februárban, hogy kevesen legyenek.
Előre tudtam, hogy most is lesz valami.
Augusztus utolsó hétvégéjén mentünk 3 éjszakára Zalakarosra. Ugyan idén már voltunk egyszer áprilisban is, de akkor még ki se volt nyitva a fürdő szabadtéri része – sőt, még feltúrások meg munkálatok folytak –, és előszezon volt, útközben a Balaton mentén gyakorlatilag semmi nem volt kinyitva :-(
Anyám is, apám is „spórolós” a maguk sajátos módján, mindketten másféleképpen, amiktől én amúgy hülyét kapok :-D
A fater lehetőleg mindent használtan vesz. Régen a PeCsa ócskapiacára jártunk, én csak igen ritkán, de ő gyakran. A PeCsa aztán bezárt, a fater pedig átszokott a Verseny utcai ócskapiacra, ami később szintén bezárt. Ekkor a Fater a Bakancsos útra járt, ami kint van valahol a halál fülén.
Egyszer a villanyoson fültanúja voltam két utas beszélgetésének. Az egyik azt mondta: „Semmi baj nem volt a fogaimmal, amíg el nem kezdtem fogorvoshoz járni.”
Érthető. Mindenki mondja, hogy elmész, akkor megcsinálja a lyukas fogadat, de még észreveszi, hogy itt is van valami, ott is van valami, hopp ezt a tömést ki kéne cserélni stb. … Hát én így vagyok most a gázkonvektorommal. Addig semmi gond nem volt (illetve nem tudtam róla), amíg ide nem jött a gázszerelő srác :-D
Tömören a szituáció. Van egy helyzet (munkahelyi, családi, mindegy), amiben rosszul érzed magad. Szar neked. De nem szólsz a békesség kedvéért: szar neked. Kinyitod a szádat, szólsz – büntetnek érte – szar neked. Szóval a végén mindenképpen szar neked. Egy dolgot tehetsz, ha fontos neked a szituáció, továbbra sem szólsz és inkább nyelsz; ha pedig végképp elviselhetetlen (pl. full rémes munkahely), akkor egyetlen szó nélkül másik állást keresel és mikor az megvan, felmondasz. Azt ne reméld, hogy a dolgok megjavulnak attól, hogy kinyitod a szád és kiállsz magadért!
A tavalyi osztálytalálkozónkon felidéztük azt a marha kínos, mégis vicces esetet, amikor a gépírósulis osztályfőnökünk egyszer bejött részegen. Ezt azóta sem értem, hogy gondolta a nő?? Valami Erzsi néni volt az ofőnk – B.-né Zs. Erzsébet, vagy Zs.-né B. Erzsébet, a fene se emlékszik már pontosan –, egyben gép-gyorsírás tanár is. Nem volt vele baj amúgy, néha kicsit fel volt pörögve és már a folyosón közeledve diktálni akart (a gyorsírást mármint), de efféle addig nem történt, míg egyszer csak bejött berúgva.
Miután kiderült, hogy 10+ év után új szemüveget kell csináltatnom, jó darabig ez volt a központi gondolatom. A fő probléma nyilván, hogy hol csináltassam; és nem a földrajzi fekvése miatt (hogy inkább a Rózsadombon, mint a nyolckerben :-D), hanem az ár miatt.
Tegnap „vérszegény” Vámpírok Bálja volt – mármint nem az előadás volt vérszegény, hanem én, mert előző nap (egész pontosan 24 órával azelőtt) véradáson voltam.
Hogy mekkora itt az infláció, az már rég nem lep meg. Simán hozzászoktam, hogy egyes dolgok 299.- Ft-ról 399 Ft lesznek, utána 429.- Ft, 499.- Ft, végül 539.- Ft* (ez speciel a kedvenc Lay's csípős csirkeszárny ízű chipsem, melyet azóta csak a kínai boltokban veszek, ahol 450.- Ft alatt van). Ez a kaja csak egy példa, mert kb. mindennel így van.
Tavaly télen volt ez az ostoba igazgatási szünet, amivel sokáig ment a cigánykodás, hogy lesz/nem lesz/lesz/nem lesz. Végül aztán lett, a két ünnep között OK, sőt helyes is, csakhogy idén január első hetében is szünet volt, aminek meg már semmi értelme. A csapat fele home office-ban dolgozott, a többinek – nekem is – csak a szabadsága fogyott.
„Az ezredes százhúsz bevetést akar.” – Ez a mondat a 22-es csapdájában volt, amikor az amcsi bombázópilóták hazamehettek, ha bizonyos számú bevetést teljesítettek; de mindig mikor már épp elérték ezt a számot, a vezetőség hirtelen emelt rajta egyet. Így volt először – talán – 20, aztán 50, aztán 70 és így tovább.
Ez jutott eszembe a meló kapcsán, mert nálunk meg a negyedévente adHATó pluszpénzt kötik egyre magasabb és magasabb darabszámhoz, amit úgyse lehet elérni.
Olyan eseménydús az életem, hogy egy munkahelyi szemészetről is bejegyzést írok :-D De tényleg nem gyakran történik ilyen, szóval leírom.
Volt az időszakos felülvizsgálatom, ami simán lezajlott, és volt mellé egy beutaló a munkahelyi szemészetre is. Mondták, hogy ha új szemüveg kell, abból majd 30.000.- Ft-ot térít a munkahely. Ezen persze gúnyosan röhögtem, hisz tudtam, hogy a szemüveg annyiba kerül, hogy a harmincezer az csepp a tengerben. Mintha én egy kiló kenyér árához adnék 5.- Ft támogatást.
A szülinap a nyaralás után pár nappal volt, és idén hétköznapra esett. Természetesen szabit vettem ki rá, és eleinte gondolkodtam, hogy Bp.-n maradok és kb. úgy teszek, mint tavaly (városbéli programok és az ősök meglátogatása). De aztán letettem erről. Tavaly lehűlés volt aznap, szarrá fagytam az Úttörővasúton, aztán egész délután meg az Operaház Fantomja előtt a Fater miatt idegeskedtem, akinek addigra már szerintem tuti hogy érszűkülete volt, csak akkor még tojt rá.
Megvolt az idei nyaralás is. Nagyon jó volt, de mégis ambivalens. Vagy minden évben ezt írom? :-D És persze marha gyorsan eltelt. Mire belerázódtam volna, már haza is jöttünk; illetve hazajövés után, több munkanappal később éreztem azt, hogy „na MOST esne nagyon jól elmenni Füredre, mert MOST vagyok abban a hangulatban”.
A második plazmaadás estéjén jól telezabáltam magam a csípős csirkeszárnyas chipsemmel, meg Szamos trüffelgolyóval és sörrel. De másnap éhgyomri vércukrot mértem, és 6.0 lett!
Ekkorra már rendszeresen méricskéltem a vércukromat. Nem minden áldott nap, de azért hetente egyszer-kétszer biztosan (ha már megvettem a vércukormérőt)… Nagyapám cukros volt – akkoriban ez még ritkább volt, mint most –, a Fater is cukros (inzulinos), meg még a mutter is legalább inzulinrezisztens, de ő nem méri, meg különben is "a doki hülye".
