a hallgatag macska naplója

Októbertől áprilisig kesztyűt hordok. Alacsony a vérnyomásom, szar a vérkeringésem, ha 15 fok alatt van a hőmérséklet, kezem-lábam hideg. A lábamra tudok húzni dupla sízoknit plusz a bakancs, a kezemre viszont kesztyű kell.

Ezek ilyen minták az életemben. Röpke pár évvel az akkori főnököm fenyegetett kirúgással; most meg a mostani főosztályvezető, alkoholista faszkalapunk. Nem most volt ez már, hanem pár hete, csak azóta folyamatos idegállapotban vagyok, Maúnika, oszt’ azér’ nem írtam még eddig le :-D

Itt a november közepe. Már lehet kapni szaloncukrot. Többször írtam, hogy sokáig nem voltam hajlandó venni ezekből a „mostani” szaloncukikból, mert nekem „a” szaloncukor a gyerekkori konzum; de aztán a Szamos és Stühmer választéka megragadott és fogva tartott :-D

Már megint rajtam van ez a menetrendszerű október végi – november eleji kehesség! :-(  Tavaly is ez volt, tavalyelőtt is…

Tavaly november elején volt egy igen durva náthám, aztán pedig valahányszor meggyógyultam és lementem futni, futás után két nappal megint lebetegedtem. Így télen alig futottam. Aztán jött karácsonykor a migrén, januárban a torokfájás, februárban az újabb durva nátha; húsvét után is betegség…

Az idei halloweeni időszak megint mozgalmasra sikeredett. Az egyik fix program már több héttel korábban bejött: ugyanis Faterral jegyünk volt az Átriumba a Tizenkét dühös emberre még szeptemberben, de mikor odamentünk, kiderült, hogy betegség miatt elmarad. 

Októberben ismét voltam Sopronban két éjszakát, csak nem írtam róla, mert annyira el vagyok maradva a bloggal, és mert nemigen volt semmi különös. „Csak” a szokásos. Nagyon jól éreztem magam. Két eltérés volt csak. Már előre sejtettem, hogy tutira lesz valami, mint februárban volt, amikor egy sakkcsapat ÉS egy focicsapat gyűlt a Sziesztába, holott pont azért mentem februárban, hogy kevesen legyenek.

Előre tudtam, hogy most is lesz valami. 

Augusztus utolsó hétvégéjén mentünk 3 éjszakára Zalakarosra. Ugyan idén már voltunk egyszer áprilisban is, de akkor még ki se volt nyitva a fürdő szabadtéri része – sőt, még feltúrások meg munkálatok folytak –, és előszezon volt, útközben a Balaton mentén gyakorlatilag semmi nem volt kinyitva :-(

Anyám is, apám is „spórolós” a maguk sajátos módján, mindketten másféleképpen, amiktől én amúgy hülyét kapok :-D

A fater lehetőleg mindent használtan vesz. Régen a PeCsa ócskapiacára jártunk, én csak igen ritkán, de ő gyakran. A PeCsa aztán bezárt, a fater pedig átszokott a Verseny utcai ócskapiacra, ami később szintén bezárt. Ekkor a Fater a Bakancsos útra járt, ami kint van valahol a halál fülén.

Egyszer a villanyoson fültanúja voltam két utas beszélgetésének. Az egyik azt mondta: „Semmi baj nem volt a fogaimmal, amíg el nem kezdtem fogorvoshoz járni.”

Érthető. Mindenki mondja, hogy elmész, akkor megcsinálja a lyukas fogadat, de még észreveszi, hogy itt is van valami, ott is van valami, hopp ezt a tömést ki kéne cserélni stb. … Hát én így vagyok most a gázkonvektorommal. Addig semmi gond nem volt (illetve nem tudtam róla), amíg ide nem jött a gázszerelő srác :-D

Tömören a szituáció. Van egy helyzet (munkahelyi, családi, mindegy), amiben rosszul érzed magad. Szar neked. De nem szólsz a békesség kedvéért: szar neked. Kinyitod a szádat, szólsz – büntetnek érte – szar neked. Szóval a végén mindenképpen szar neked. Egy dolgot tehetsz, ha fontos neked a szituáció, továbbra sem szólsz és inkább nyelsz; ha pedig végképp elviselhetetlen (pl. full rémes munkahely), akkor egyetlen szó nélkül másik állást keresel és mikor az megvan, felmondasz. Azt ne reméld, hogy a dolgok megjavulnak attól, hogy kinyitod a szád és kiállsz magadért!

A tavalyi osztálytalálkozónkon felidéztük azt a marha kínos, mégis vicces esetet, amikor a gépírósulis osztályfőnökünk egyszer bejött részegen. Ezt azóta sem értem, hogy gondolta a nő?? Valami Erzsi néni volt az ofőnk – B.-né Zs. Erzsébet, vagy Zs.-né B. Erzsébet, a fene se emlékszik már pontosan –, egyben gép-gyorsírás tanár is. Nem volt vele baj amúgy, néha kicsit fel volt pörögve és már a folyosón közeledve diktálni akart (a gyorsírást mármint), de efféle addig nem történt, míg egyszer csak bejött berúgva.

Miután kiderült, hogy 10+ év után új szemüveget kell csináltatnom, jó darabig ez volt a központi gondolatom. A fő probléma nyilván, hogy hol csináltassam; és nem a földrajzi fekvése miatt (hogy inkább a Rózsadombon, mint a nyolckerben :-D), hanem az ár miatt. 

Tegnap „vérszegény” Vámpírok Bálja volt – mármint nem az előadás volt vérszegény, hanem én, mert előző nap (egész pontosan 24 órával azelőtt) véradáson voltam.

Hogy mekkora itt az infláció, az már rég nem lep meg. Simán hozzászoktam, hogy egyes dolgok 299.- Ft-ról 399 Ft lesznek, utána 429.- Ft, 499.- Ft, végül 539.- Ft* (ez speciel a kedvenc Lay's csípős csirkeszárny ízű chipsem, melyet azóta csak a kínai boltokban veszek, ahol 450.- Ft alatt van). Ez a kaja csak egy példa, mert kb. mindennel így van.

Tavaly télen volt ez az ostoba igazgatási szünet, amivel sokáig ment a cigánykodás, hogy lesz/nem lesz/lesz/nem lesz. Végül aztán lett, a két ünnep között OK, sőt helyes is, csakhogy idén január első hetében is szünet volt, aminek meg már semmi értelme. A csapat fele home office-ban dolgozott, a többinek – nekem is – csak a szabadsága fogyott.